Toulon
| Toulon | |||
 | |||
| A francia forradalom századik évfordulójának emlékműve | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Franciaország | ||
| Régió | Provence-Alpes-Côte d’Azur | ||
| Megye | Var | ||
| Polgármester | Hubert Falco (2014-2020) | ||
| INSEE-kód | 83137 | ||
| Irányítószám | 83000 | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 179 116 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 3828 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 0–589 m | ||
| Terület | 42.84 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 43° 07′ 30″, k. h. 5° 55′ 50″43.125000°N 5.930556°EKoordináták: é. sz. 43° 07′ 30″, k. h. 5° 55′ 50″43.125000°N 5.930556°E | |||
 | |||
| Toulon weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Toulon témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
Toulon (kiejt: [tulɔ̃]; okcitán nyelv provanszál dialektusában: Tolon vagy Touloun) nagyváros Franciaország déli részén, a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban, Var megye székhelye (prefektúra).
Toulon egy szinte teljesen zárt kettős öböl partján található, a külső Grande Rade és a belső Petite Rade végében fekszik, a szárazföld felől pedig hegyek koszorúzzák a várost. Nemcsak a francia flotta legnagyobb támaszpontja a Földközi-tengeren, hanem a tengerparti Var megye székhelye, fontos ipari, oktatási és kulturális központ. A város mégiscsak főképpen a cols bleus, a kékgallérosoknak is nevezett haditengerészek városa.
Története
Időszámításunk elején Telo Martius néven római kikötőváros volt, ahol fontos iparág fejlődött ki, az öbölben élők a bíborcsigából festéket állítottak elő, amit kelmefestésre használtak.
Amikor a város a XV. század végén francia kézre került, a védett öbölbe hadikikötőt telepítettek; már XII. Lajos gályái is itt horgonyoztak. IV. Henrik nagyobb kikötőt építtetett, XIV. Lajos pedig kedvelt katonai építészével, Vaubannal alakíttatott ki erődöket a kikötő védelmére.
1744. február 9-én az osztrák örökösödési háború részeként a Sicié-fok előtt győzte le a Claude-Élisée de Court de La Bruyère ellentengernagy vezette francia–spanyol flotta a városról elnevezett touloni csatában a Thomas Mathews parancsnoksága alatt küzdő földközi-tengeri angol flottát — alapvetően az angol parancsnokok személyi ellentétei miatt. A vereség után az angol flotta elhagyta a Földközi-tengert, ahol átmenetileg a spanyolok kerültek fölénybe. Mathewst és helyettesét, Richard Lestockot hadbíróság elé állították. Botrányos tárgyalások után a valószínűleg megvesztegetett bírók előbbit elítélték, utóbbit felmentették.
A francia forradalom éveiben a királypártiak az angol flotta rendelkezésére bocsátották az erődöt, amit a franciák 1793 augusztusában sikerrel ostromoltak meg. A győzelmet egy fiatal tüzérkapitány, Napoléon Bonaparte ágyúi segítették elő, őt ezért azonnal tábornokká léptettek elő. Igaz, a harcokban Toulon annyira tönkrement, hogy felszámolása is szóba került, de végül újjáépítették, és ismét flottatámaszpont lett.
A második világháborúban ide gyűlt össze a francia flotta azon hatvan hajója, amelyeket a német megszállók meghagytak a kollaboráns kormány kezében. Amikor 1942 őszén az addigi szabad övezetet is megszállták, világossá vált, hogy a francia hajókat is kézre akarják keríteni. A flotta megkísérelhette volna a kitörést a kikötőből, de a Vichy-kormány inkább elsüllyesztette a hajókat. Toulon a szövetségesek bombázásának állandó célpontja lett, majd a partraszállás után egyhetes kemény ostrommal foglalták vissza a francia csapatok. A csaknem teljesen elpusztult várost és vele a hadikikötőt gyorsan újjáépítették.
Demográfia
|
|
|
|
Látnivalók
- Museé naval – a tengerészeti múzeum, melynek bejáratául egy hatalmas díszkapu szolgál, a kapu neve Arsenal és 1738-ban készült, ez egyben a haditengerészeti fegyverraktár és bázis díszkapuja is.
- Église St-Louis – 18. századi kupolás templom.
- Darse Neuve – a kikötő egy része, mely 1680-1700 között épült katonai célokra, manapság a kirándulóhajókat fogadja.
- Église St-François-de-Paule – 1744-ben épült templom.
- A régi városháza – Pierre Puget szobrászművész két hatalmas Atlasz-figurájával, az egyik az erő, a másik a fáradtság ábrázolása.
- Cathédrále St-Marie – 1740-ben épült székesegyház.
- Fontaine des Trois Dauphins – 1782-ben készült szökőkút, Jean Chastel tervei által.
- Operaház – nézőtere 1800 látogató befogadására képes.
- A forradalom századik évfordulójának emlékműve – André Allar alkotása.
- Mont Faron – a város fölé magasodó hegy, legmagasabb pontja 584 méter, teteje kilátópont. Az itt álló egykori erődben rendezték be Dél-Franciaország felszabadításának emlékmúzeumát (Musée-Memorial du Débarquement)
Oktatás
Testvérvárosok
Jegyzetek
- ↑ Populations de référence 2023
- ↑ ↑ Regan: Geoffrey Regan. Haditengerészeti baklövések. Alexandria Kiadó, Pécs. ISBN 963 368 425-0. 207–208. old.
Források
- Jean-Pierre Thiollet, Le Chevallier à découvert, Laurens Ed., 1998. ISBN 2-911838-51-3
