Története
Az ősi Nolához közeli területet már a római időkben lakták. Egy Héraklész-szentély is állt ezen a helyen, valamint számos villa és egy nekropolisz, amelybe Szent Félixet temették el Kr. u. 160-ban. A szent sírja fölé 305-ben egy négyszögletű bazilikát emeltek, amely a település első ókeresztény emléke. A nekropolisz gyorsan bővült, és Coemeterium Nolanum név alatt vált ismertté.
Miután a Szent Félix tiszteletére emelt bazilika kicsinynek bizonyult a zarándokok számára, a 400-as években Pontius Meropius Paolinus (később Nolai Szent Pál) egy újat építtetett. Ugyancsak az ő megbízásából épültek fel a komplexum további bazilikái.
A középkor során Cimitile fontos zarándokhely volt, a 16. században azonban elveszítette püspöki rangját és a nolai püspöknek lett alárendelve. Ez a folyamat indította el hanyatlását. A 17. században itt született Cesare Riccardi, a Nápolyi Királyság lerettegettebb útonállója. 1799-ben Cimitile csatlakozott a Parthenopéi Köztársasághoz és ennek bukása után kénytelen volt a királyi megtorlásokkal szembenézni. 1808-ban Joachim Murat adminisztrációs reformjainak következtében önálló település lett és 1927-ig Caserta megyéhez tartozott.
Az 1930-as években Gino Chierici régészprofesszor vezetésével ásatásokat végeztek, és ekkor kerültek napvilágra a történelem során elfeledett ókeresztény emlékek. Az ásatások a második világháború során súlyos bombatámadásokat szenvedtek, de a háború után sikerült helyreállítani a feltárt bazilikák maradványait. 1992-ben II. János Pál pápa is elzarándokolt Szent Félix sírjához. 2003-ban javasolták Cimitile felvételét az UNESCO által vezetett világörökség helyszíneinek listájába.
Olaszország
é. sz. 40° 56′ 46″, k. h. 14° 31′ 19″40.946138°N 14.522042°EKoordináták: é. sz. 40° 56′ 46″, k. h. 14° 31′ 19″40.946138°N 14.522042°E.svg)
