Történelem
A Club Universidad de Chilét 1927. május 24-én alapították, amikor az Internacional de Santiago és az Atlético Universitario sportegyesületek egyesültek. Bár hivatalosan az Universidad de Chile egyetemhez kapcsolódik, idővel önálló szervezetté vált, megőrizve az egyetemi szellemiséget, a diákmozgalomhoz kötődő értékeket és a társadalmi elkötelezettséget.
Korai éveiben az egyetemi bajnokságokban és amatőr versenyeken vett részt, majd 1933-ban csatlakozott a Chilei labdarúgó-szövetség által szervezett profi bajnoksághoz. Az első években még nem tartozott az élmezőnyhöz, de az 1940-es évekre fokozatosan erősödött, és a technikás, látványos játékstílus miatt egyre népszerűbbé vált.
A legnagyobb aranykorát 1959 és 1969 közötti évtizedben élte, amikor megszületett a legendás "Ballet Azul" (Kék Balett) elnevezés. Ez a korszak az Universidad de Chile labdarúgásának csúcsát jelentette, hiszen a csapat hat bajnoki címet (1959, 1962, 1964, 1965, 1967, 1969) és két ezüstérmet szerzett tíz év alatt. A Ballet Azul híres volt technikás, támadófutballt játszó stílusáról, amely a chilei labdarúgás egyik meghatározó kulturális örökségévé vált. A korszak ikonikus játékosai közé tartozott Carlos Campos, Leonel Sánchez, Sergio Navarro és Luis Eyzaguirre, akik közül többen a chilei válogatott alapemberei voltak.
Az 1970-es és 1980-as években az Universidad teljesítménye ingadozott. Az Universidad de Chile bár továbbra is az élvonalban maradt, nem tudta megismételni korábbi sikereit. A gazdasági nehézségek és szervezeti problémák miatt 1988-ban története során először kiesett a Primera Divisiónból, ami hatalmas sokkot jelentett a szurkolóknak. A "La U" azonban mindössze két év után, 1989-ben visszajutott az élvonalba, és ezzel új fejezet kezdődött a történetében.
Az 1990-es években a klub újjászületett. A Luis Musrri, Marcelo Salas és Rodrigo Goldberg nevével fémjelzett generáció vezérletével a Universidad de Chile ismét a csúcsra ért, és 1994-ben, majd 1995-ben bajnoki címet szerzett. Ez volt az új aranykorszak kezdete, amelyet stabil sportszakmai vezetés és modernizáció jellemzett.
A 2000-es évek elején továbbra is a chilei labdarúgás élvonalában szerepelt, és több kupagyőzelmet is aratott. Az Universidad de Chile 2011-ben érte el története legnagyobb nemzetközi sikerét, amikor megnyerte a Copa Sudamericanát, Dél-Amerika második számú kupasorozatát. A Jorge Sampaoli vezette csapat látványos, támadó stílusú játékával hódította meg a kontinens szurkolóit. Olyan játékosok alkották a csapat gerincét, mint Eduardo Vargas, Charles Aránguiz, Marcelo Díaz, Eugenio Mena és José Rojas. A döntőben a Universidad de Chile 4–0-s összesítéssel győzte le az ecuadori LDU Quitót, és veretlenül nyerte meg a tornát – ez a chilei klubfutball egyik legnagyobb diadala volt.
A következő években több bajnoki címet is szerzett (2011 Clausura, 2012 Apertura, 2014 Apertura, 2017 Clausura), és folyamatosan részt vett a Copa Libertadores küzdelmeiben. A csapat továbbra is nagy népszerűségnek örvend, szurkolói tábora az egyik legnagyobb és leglelkesebb Chile-szerte.
Gustavo Álvarez
Michael Clark
Bajnok
