Nyugaton a Dolomitok (közelebbről annak Sexteni-Dolomitok nevű csoportja), északról a Karni-Alpok főgerince, kelaten a Piavén-túli Dolomitok (Dolomiti d’Oltrepiave) határolja. Felszínének zömét erdők és alpesi legelők borítják. Területe két fő völgyre oszlik, a Piave folyó felső folyásának völgyére és a Padola patak völgyére. További jelentős völgyei a Visdende-völgy (röviden Visdende) és a Digon-völgy. A terület legfontosabb hegycsoportjai egyfelől a Popera-hegység(Gruppo del Popera), a Dolomitok egyik leglátványosabb hegylánca, amely a Kreuzberg-hágóra(Passo di Monte Croce di Comelico) keletről felvezető utat dél felől szegélyezi, másfelől a régiót északról szegélyező, erdőkkel borított Karni-Alpok, amelynek comelicói szakasza a Kreuzberg-hágó útjának északi oldalán húzódik kelet felé, a Peralba-hegyig.
Comelico lakóinak legfőbb megélhetési forrása a turizmus (télisport-központok, vendéglátóipar, termálfürdők), továbbá az erdőgazdálkodás, fafeldolgozás. A régiót alkotó települések (zárójelben a helyi nyelvjárási név):
Costalta (Costauta), Mare (Maare), Presenaio (Parnei), Valle (Val), San Pietro di Cadore (San Pieru)
Történelme
A korai középkortól Comelico több területe a szomszédos közép-cadorei községek birtokához tartozott Vigóhoz, Domeggéhez, Lozzóhoz és Calalzóhoz. A longobárdok uralmának idején Comelicót két „századra” (decanie) osztották fel:
Az ekkor kialakult „alsó/felső” elnevezések a mai nyelvhasználatban is fennmaradtak.
Comelico a középkortól a Velencei KöztársaságCadore tartományának része volt, annak magasabban fekvő, hegyvidékei része (Felső-Cadore, olaszul Alto Cadore) részét képezte. Fekvéséből eredően Velence egyik katonai határőrvidéke volt. Békeidőben a Kreuzberg-hágó a Német-római Birodalommal bonyolított kereskedelem útvonalaként szolgált, a Habsburgokkal vívott háborúk idején Cadore és Comelico területét is átvonuló hadjáratok pusztították. 1797-ben a Habsburg Birodalom szerezte meg, 1815-től annak csatlós államához, a Lombard–Velencei Királysághoz került. Az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború nyomán (egész Venetóval együtt) az egyesült Olasz Királyság része lett.
1915-ben, amikor Olaszország Olaszország hadba lépett az Osztrák–Magyar Monarchia ellen, a Comelico-völgyben is frontot nyitott, megkísérelve az áttörést a Karni-Alpokon és a Sexteni-Dolomitokon keresztül Kelet-Tirol és a Puster-völgy irányában. A hegyi erődvonalakra támaszkodó osztrák–magyar erők sikeresen védekeztek, állóháború alakult ki. 1917 végén az Isonzó-fronton elért stratégiai áttörés nyomán az olaszok visszavonultak a Piave középső folyásáig, Comelicót és Cadorét osztrák–magyar erők szállták meg. Az 1918-as összeomlás után az olaszok visszatértek. 1919-ben, a saint-germaini békeszerződés értelmében Tirol déli részét is bekebelezhették. Comelico nyugati, Tirollal közös államhatára két olasz régió közigazgatási határává vált (Veneto és Trentino-Alto Adige között). Comelico északi részén, a Karni-Alpok főgerincén futó osztrák–olasz államhatár vonala változatlanul maradt napjainkig.
Nyelvei, néprajza
A vidék hivatalos nyelve az olasz, de igen széles körben használják a helyi ladin nyelvet. A Comelico-völgyben a Cadore-vidéki ladin nyelvjárás (cadorino) egyik változatát beszélik. Giovan Battista Pellegrini nyelvtörténész-filológus (1921–2007) szerint a nyelv a közép-cadorei és az ampezzói nyelvjárások számos archaikus elemeit őrzi, a velencei nyelv alig hatott rá. Pellegrini szerint Cadore tartomány és az Ampezzói-medence lakói egységes nyelvi közösséget alkottak 1511-ig, amikor I.Miksa császár meghódította a szomszédos Haydent (azaz Cortina d’Ampezzót), Cadore viszont a Velencei Köztársaság része maradt, Comelico a két birodalom határvidékére került.
A vidék jellegzetes népszokásai közé tartoznak az álarcos karneválok (mascaràda) és jelmezes-maszkos felvonulások (corteo). A karnevál eseményeit kísérő együttesek hagyományos hangszereken régi népzenét adnak, táncos csoportokkal. A legfőbb álarcos figurák, helyi neveiken laché, matazìn, matazèra vagy paiàzu; a Karni-Alpok és a Dolomitok jellemző mesealakjait, archetípusait képviselik. A legtöbb karnevált „Santa Plonia”, azaz Szent Apollónia kegyébe ajánlják, akit Alsó és Felső-Comelico számos települése védőszentjeként is tisztel.
Padola község látképe
Padola temploma
Sípálya Padolában
A comelicói Szent Anna-tó (Lago di Sant’Anna)
Idegenforgalom, turizmus
Télen Comelico népszerű télisport-központtá válik, központjában Padola községgel, ahol az alpesi sízők kiváló lejtőket és sílifteket találnak. Emellett sífutópályák, sítúra-lehetőségek, korcsolyapályák is működnek, lovas kirándulásokat, gleccsermászásokat szerveznek. A magashegyi turistaházak többsége egész éven át üzemel.
Nyáron a környező hegyvidéken – a Karni-Alpok, a Sexteni-Dolomitok és a Piavéntúli Dolomitok (Dolomiti d’Oltrepiave) hegyeiben – változatos gyalog- és lovastúrákat lehet tenni jól kiépített, jelzett ösvényeken. Kedvelt túraútvonal az alpesi Visdende-völgy (Val Visdende), amely Santo Stefano di Cadore községből átvezet a szomszédos Sappada túraközpontba. Vannak kijelölt mountain-bike pályák. Az alpinisták a magashegyi menedékházakból kiindulva vasalt mászóutakon juthatnak fel a csúcsokra. Danta di Cadore községben védett mocsárvilág és botanikus kert (giardino alpino) látogatható.
↑Dizionario di toponomastica. Storia e significato dei nomi geografici italiani (olasz nyelven). Torino: UTET. 2006. 261.o.
↑Giovan Battista Pellegrini (1979). I dialetti ladino-cadorini. Miscellanea di studi alla memoria di Carlo Battisti (olasz nyelven). Firenze: Istituto di studi per l’Alto Adige.
"Comelicopedia". comelicopedia.net. 2017. október 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. július 27.
"Comelico Cultura". comelicocultura.it (olasz, angol, német és francia nyelven). Hozzáférés: 2018. július 27.
Kapcsolódó irodalom
"Cadore és a Comelico". Velence és Veneto tartomány. Itáliai tájak (magyar nyelven). Budapest: Touring Club Italiano – Merhavia. 2002. 291–293.o. ISBN963 9172 55 3.
A. Berti. Guerra in Comelico. 1915-1917 (olasz nyelven). Milano: Mursia. ISBN9788842524694.
Giovanni Borella (2010). Dolomiti del Comelico (olasz nyelven). Trieszt: Lint Editoriale.{{cite book}}: Unknown parameter |co-authors= ignored (súgó)
Italo Zandonella Callegher (1991). Dolomiti della Val Comelico e Sappada (olasz nyelven). Bolzano: Athesia.
Piergiorgio Cesco-Frare (2011). "Le strade delle peccore. Note etnografiche e toponomastiche in margine agli antichi laudi del centenaro di Comèlico Inferiore". Archivio Storico di Belluno Feltre e Cadore (olasz nyelven). anno LXXXII (346).
Elia de Lorenzo Tobolo (1977). Dizionario del dialetto ladino di Comelico Superiore (olasz nyelven). Bologna: Tamari.
Marta Mazza (2004). Comelico e Sappada (olasz nyelven). Belluno-Venezia: Regione Veneto.
Gabriele Muscolino (2000). Contributi alla conoscenza del repertorio etnomusicale del Comelico. Tesi di Laurea (olasz nyelven). Università di Padova.
Carlo Tagliavini (1988). Il dialetto del Comelico. Nuovi contributi alla conoscenza del dialetto del Comelico [s.l.] (olasz nyelven). Comunità montana del Comelico e Sappada.
Giandomenico Zanderigo Ròsolo (1982). Appunti per la storia delle Regole del Cadore nei secoli XIII-XIV (olasz nyelven). Belluno.{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link)
Olaszország
é. sz. 46° 34′ 11″, k. h. 12° 33′ 32″46.569674°N 12.558965°EKoordináták: é. sz. 46° 34′ 11″, k. h. 12° 33′ 32″46.569674°N 12.558965°E
