Cornulaca monacantha

Cornulaca monacantha
	Pakisztáni példányok
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Rend:	Szegfűvirágúak (Caryophyllales);
Család:	Disznóparéjfélék (Amaranthaceae);
Alcsalád:	Ballagófűformák (Salsoloideae);
Nemzetség-; csoport:	Salsoleae;
Nemzetség:	Cornulaca; Delile (1813)
Faj:	C. monacantha;
Tudományos név
	Cornulaca monacantha; Delile, 1813
Szinonimák
	Cornulaca arabica Botsch.; Cornulaca monacantha var. diacantha Maire;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Cornulaca monacantha témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Cornulaca monacantha témájú kategóriát.

A Cornulaca monacantha a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családjába tartozó faj.

Ezt a növényfajt legelőször 1813-ban, Alire Raffeneau Delile francia botanikus írta le, illetve nevezte meg. Nemzetségének a típusfaja.

Előfordulása

A Cornulaca monacantha előfordulási területe Észak-Afrika, Közel-Kelet, az Arab-félsziget és Közép-Ázsia, egészen a pakisztáni Beludzsisztánig.

Megjelenése

Ez a növény szétszórtan és elágazóan nő; az elfásult szárai legfeljebb 60 centiméter magasra nőnek meg. A pikkelyszerű kékeszöld levelei eltakarják a szürke, drótszerű szárait. Minden levél végén egy tövis található. Mikor a növény elpusztul, a levelei sárgává vagy fehérré változnak. Augusztus és november között a levél tövében egy-egy narancssárgás-barna virág nyílik. A termés lapított toktermés, melyben a magok felállva ülnek. A növényt egy nagy, mélyre eresztett gyökér tartja.

Életmódja

A sivatagok oázisainál és a tengerpartoktól valamivel beljebb él. Nem tűri a sót, viszont a homokban jól érzi magát. Az elterjedési területén a Zygophyllum albummal együtt alkotják a domináns növényzetet. Afrikában a Szahara déli részét határozzák meg jelenlétével.

A sivatag növényevő állatai táplálkoznak vele.

Jegyzetek

1 2 3 "Cornulaca monacantha Del" (PDF). A Guide to Medicinal Plants in North Africa. IUCN. Hozzáférés: 2013. január 24.^{[halott link]}
↑ "Cornulaca monacantha, Delile". Tropicos. Missouri Botanical Garden. Hozzáférés: 2013. január 24.
1 2 "Cornulaca monacantha". Flora of Pakistan. Hozzáférés: 2013. január 24.
↑ "Cornulaca monacantha Delile". Flora of Israel. 2006. Hozzáférés: 2013. január 24.{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
↑ Mosallam, Hoseny A. M. (2005). "Size Structure of Zygophyllum album and Cornulaca monacantha Populations in Salhyia Area, East of Egypt" (PDF). International Journal of Biology and Agriculture. 7 (3): 345–351. 2013. május 16. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2013. január 25.
↑ Wickens, Gerald E. (1998). Ecophysiology of Economic Plants in Arid and Semi-Arid Lands. Springer. ISBN 978-3-540-52171-6.
↑ "Sahara-Nature" (francia nyelven). 2012. június 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. január 24.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cornulaca monacantha című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Cornulaca monacantha Delile The Plant List
Dressler, S.; Schmidt, M. & Zizka, G. (2014). "Cornulaca monacantha". African plants – a Photo Guide. Frankfurt/Main: Forschungsinstitut Senckenberg.
Raffeneau-Delile, A. 1813. Flore d'Ègypte. Explication des planches. In: Description de l'Égypte, ... Histoire Naturelle 2: 145–320. BHL reference page : 206, pl. 22 fig. 3.
Steudel, E.G.v. 1840. Nomenclator Botanicus, seu, Synonymia plantarum universalis (enumerans ordine alphabetico nomina atque synonyma, tum generica tum specifica, et a Linnaeo et a recentioribus de re botanica scriptoribus plantis phanerogamis imposita) (ed.2). Stuttgartiae, Tubingae: J.G. Cottae. 1: 848.
Bunge, A.v. 1862. Anabasearum revisio. Mémoires de l'Académie Impériale des Sciences de Saint Pétersbourg, 7. Sér. 4(11): 1–104. BHL reference page : 88.
Botschantzev, V.P: 1969. A New Species of Cornulaca Del. (Chenopodiaceae) from Saudi Arabia. Kew Bulletin 23(3): 439–440. doi: 10.2307/4117181.
Maire, R.C.J.E. 1943. Bulletin de la Société d'Histoire Naturelle de l'Afrique du Nord 34: 190. online
Akhani, H., Edwards, G., Roalson, E.H. 2007. Diversification of the Old World Salsoleae s.l. (Chenopodiaceae): Molecular Phylogenetic Analysis of Nuclear and Chloroplast Data Sets and a Revised Classification. International Journal of Plant Sciences 168(6): 931–956. doi: 10.1086/518263 Full text PDF from ResearchGate reference page
Hedge, I.C. 1997. Cornulaca monacantha. In: Hedge, I.C., Akhani, H., Freitag, H., Kothe-Heinrich, G., Podlech, D., Rilke, S. & Uotila, P. 1997. Chenopodiaceae. In: Rechinger, K.H. (ed.): Flora Iranica no. 172. Akad. Druck, Graz, ISBN 3-201-00728-5.Reference page. : 352–353.
Freitag, H., Hedge, I.C, Jafri, S.M.H, Kothe-Heinrich, G., Omer, S. & Uotila, P. 2001. Chenopodiaceae. In. Flora of Pakistan 204. eFloras 2008 reference page : Cornulaca monacantha.
International Plant Names Index. 2015. Cornulaca monacantha. Published on the Internet. Accessed 18 December 2015.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[IUCN-1] 1 2 3 "Cornulaca monacantha Del" (PDF). A Guide to Medicinal Plants in North Africa. IUCN. Hozzáférés: 2013. január 24.^{[halott link]}

[2] "Cornulaca monacantha, Delile". Tropicos. Missouri Botanical Garden. Hozzáférés: 2013. január 24.

[Pakistan-3] 1 2 "Cornulaca monacantha". Flora of Pakistan. Hozzáférés: 2013. január 24.

[Israel-4] "Cornulaca monacantha Delile". Flora of Israel. 2006. Hozzáférés: 2013. január 24.{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)

[5] Mosallam, Hoseny A. M. (2005). "Size Structure of Zygophyllum album and Cornulaca monacantha Populations in Salhyia Area, East of Egypt" (PDF). International Journal of Biology and Agriculture. 7 (3): 345–351. 2013. május 16. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2013. január 25.

[6] Wickens, Gerald E. (1998). Ecophysiology of Economic Plants in Arid and Semi-Arid Lands. Springer. ISBN 978-3-540-52171-6.

[7] "Sahara-Nature" (francia nyelven). 2012. június 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. január 24.