A bemutatását követően az ezredfordulóra komoly retróhullámot generált. A kritika is jól fogadta, a Magyar Filmszemlén megosztva a legjobb filmnek járó díjat vihette haza. Népszerűsége a mai napig töretlen, bizonyos mondataiból szállóigék lettek.
Cselekmény
A Kádár-korszak elején, 1962 augusztus végén játszódik a történet. A cselekmény középpontjában a KISZ által meghirdetett Ki mit tud? áll. A győztes produkció részt vehet a Világifjúsági és diáktalálkozón a távoli Helsinkiben. Mivel a finn főváros az áhított Nyugaton van, a felhívás sokak fantáziáját megmozgatja. Attila úgy dönt, hogy a csavargyári munkás barátaival beat együttest alapít, hogy kijuthasson Helsinkibe, a VIT-re, onnan pedig tovább nyugatra.
A film készítése
Tímár Péter elmondása szerint hol a dalok szövegei alakították a forgatókönyvet, hol a kész történethez kerestek slágereket. Ezeket a számokat nem eredetiben akarta használni, mert nemcsak az idősebb korosztálynak, hanem a fiataloknak is szánta a filmet.
A szereplők közt az ismert színészek mellett feltűntek például a L'art pour l'art Társulat tagjai, valamint számos fiatal színész.
Tímár egy régi vágyát próbálta ki: Felvette a jelenet előtt egy mikrofonnal a dialógot a színészekkel a forgatókönyv szerint. Aztán ezt a hangot egy hangszórón keresztül visszajátszotta felére lelassítva. A kamera is félsebességgel ment, és erre kellett a színészeknek lassan mozogva játszaniuk a jeleneteket. A színészek különös, bábszerű mozgását a rendező így érte el. A lassított vagy gyorsított játék önmagában is komoly kihívást jelentett a színészeknek. Tímár Péter tudatosan minden jelenetet csak néhányszor vett fel, hogy mindenki kicsit esetlenül, kvázi burleszk-szerűen mozogjon a kamera előtt.
Nézeteltérések
A film alapjául szolgáló novella és első forgatókönyv szerzője, Márton Gyula forgatókönyvíró így nyilatkozott az elkészült filmről: „(Tímár) nem azt a 60-as évekbeli kultuszfilmet csinálta meg, ami pedig benne volt, nem azt a zenés, táncos visszarévedést a 60-as évekbe, nem azt a romantikus történetet, amit megírtam, tökéletes 60-as évekbeli designnal, beszédstílussal, hanem egy mai, kelet-európai szatírát. (...) Tímár Péter a hátam mögött a maga képére formálta át az egészet. Radikális változtatásokat hajtott végre rajta.”
Tímár azonban úgy látta: „evidencia, hogy a forgatókönyv egy tészta, képlékeny anyag. A film, a végeredmény a mű, nem a forgatókönyv. A forgatókönyv a film számára készített alapanyag, nem irodalmi alkotás. A film mint önálló életet élő matéria érdeke a legfontosabb, ez minden szempontot felülbírál. A forgatókönyvíró alapanyagot szállít a filmhez. A rendezőnek semmit nem szabad figyelembe venni, csak amit a film akar. Nem szabad olyan kompromisszumokba belemenni, amik nem a filmet szolgálják.”
Fogadtatása
A Csinibaba zenés film, a hatvanas évek „ma is népszerű” zenés filmjeinek paródiája, ugyanakkor a hatvanas évekbe visszarévedő kilencvenes évek szatírája. Ránézésre egyszerű zenés film, a műfaj hagyományainak megfelelő vékonyka történettel, amely voltaképpen csak ürügyül szolgál arra, hogy a szereplők előadhassák a betétdalokat.
Tímár így emlékezett vissza: "De visszatérve a sikerre, én voltam a legjobban meglepve. Néztem a nézőszámokat, és nem értettem. Ez a film annyira nem jó, hogy ennyien megnézzék. Aztán egy közönségtalálkozón egy ötven körüli nő felállt, és azt mondta, hogy köszönjük rendező úr, hogy megcsinálta nekünk ezt a filmet. Akkor esett le a tantusz, hogy én egyszerűen leszállítottam egy megrendelést. Ezt a társadalom rendelte meg, és iszonyú szerencsém volt, hogy a film engem választott. (...) Ez a film egy torz tükör. Az a kamasz, aki benne van a filmben, hülyének lát mindenkit. Azt akartam láttatni, amit egy kamasz lát, a társadalom infantilis állapotát. Ez egy formanyelvi kísérlet volt, hogy ezt az infantilizmust, naivitást vissza lehet-e adni."
Akad, aki szerint a Csinibaba a Kádár-korszak iránt táplált nosztalgia miatt aratott ekkora sikert. Mások szerint viszont éppen arról szól, hogy kifigurázza a nosztalgiának ezt a történelmet megszépítő formáját.
6. Czerovszky Henriett, Závodi Gábor, Madarász Gábor – Különös éjszaka (eredeti előadó: Sárosi Katalin írta: Kalmár Tibor, Nádas Gábor) ISWC T-007.007.659-3
7. Kovács Felícia Flóra, Závodi Gábor, Madarász Gábor - Valaki kell nekem is (eredeti előadó: Hollós Ilona, írta: Kalmár Tibor, Majláth Júlia) ISWC T-007.175.207-2
8. Kispál és a Borz – Bikiniben láttam meg (eredeti előadó: Németh József, írta: Rákosi János, Sas László) ISWC T-007.008.699-5
9. Kovács Felícia Flóra, Závodi Gábor, Madarász Gábor – Te szeress legalább (eredeti előadó: Mikes Éva, írta: Bacsó Péter, Fényes Szabolcs) ISWC T-007.174.842-9
10. Czerovszky Henriett, Závodi Gábor, Madarász Gábor - Csak félig lenne meg (eredeti előadó: Záray Márta, Sárosi Katalin, írta: Fényes Szabolcs, Szenes Iván)
13. Kovács Felícia Flóra, Gálvölgyi János, Závodi Gábor, Madarász Gábor – Pest megér egy estet (eredeti előadó: Kovács Erzsi, Márkus László, írta: Brand István, Hajdú Júlia) ISWC T-007.004.473-3
14. Cseh Tamás, Závodi Gábor, Madarász Gábor – Angela (eredeti előadó: Németh József, írta: Bágya András, Szenes Iván) ISWC T-007.031.700-8
15. Závodi Gábor, Bársony Attila, Madarász Gábor – Táskarádió (eredeti előadó: Illés együttes, írta: Bacsó Péter, Fényes Szabolcs) ISWC T-007.001.045-5
Csak a filmen hangzik el: Németh Lehel – Talán egy perc alatt (írta: Zsoldos Imre Ez a másik dal, amely eredeti változatban hallható.)
ISWC T-007.001.035-3
A film stáblistáján Nádas Gábor szerzeményeinél tévesen a fia, Nádas György nevét tüntették fel.
Érdekességek
A filmben a szereplők azért mozognak furcsán, mert a jelenetek jelentős részét úgy vették fel, hogy a rendező a szöveget rámondatta a színészekkel egy magnóra, majd ezt hol gyorsítva, hol lassítva játszotta le. A színészek meg ehhez a tempóhoz alkalmazkodva tátogták, illetve mozogták le.
Az egyik jelenetben Nagy Natália szorosan megy a tó melletti védőkorlátnál, és az egyik hiányzó korlát miatt majdnem beleesik a tóba, de időben visszahúzza magát. Ez a "majdnem beesős" jelenet nem volt benne a forgatókönyvben, a stáb is a jelenet felvétele közben vette észre, hogy hiányzik a korlát, de mivel nem történt baj, és utólag még szórakoztató is volt, emiatt belekerült a kész filmbe.
Forgatási helyszínek
A legtöbb jelenetet a budapestiGanz-MÁVAG gyártelepén és MÁVAG-kolónia épületeiben, illetve Orczy-kertben forgatták. A "Magányos szívek" bisztró díszletéül a CartographiaBosnyák téri irodaházának étkezdéje szolgált, a "Fény presszós" jeleneteket pedig a Margit körút és a belső Frankel Leó út sarkán, jelenleg pékségként működő üzlethelyiségben vették fel.
Magyarország
1997. február 20.
