David Hockney (Bradford, 1937. július9. – London, 2026. június11.) angol festő, rajzoló, grafikus, fotóművész és díszlettervező, a 20. és 21. századi brit képzőművészet egyik legismertebb alakja és legnagyobb hatású brit művésze volt.
Pályája hét évtizedet ölelt fel. Művészete a festészettől és rajztól a fotókollázson és nyomtatott grafikán át a digitális, iPaden készített képekig terjedt. Legismertebb művei közé tartozik az A Bigger Splash, a Mr and Mrs Clark and Percy és a Portrait of an Artist (Pool with Two Figures). Különösen híressé váltak a Los Angeles-i uszodákat és napsütötte kaliforniai életképeket ábrázoló festményei, de visszatérő témái voltak a yorkshire-i tájak, családtagjai, barátai és későbbi korszakában a normandiai évszakok is.
Hockney Bradfordban született, a Bradford College of Art és a londoni Royal College of Art hallgatója volt. Az 1960-as évektől vált nemzetközileg ismertté, majd az Egyesült Államokban, különösen Kaliforniában töltött évei döntően formálták képi világát. Munkásságát a színhasználat, a térábrázolás kísérletező kezelése, a mindennapi látványok iránti figyelem és az új technológiák iránti nyitottság jellemezte. 2012-ben II. Erzsébet királynőtől megkapta az Order of Meritet; a lovagi címet korábban visszautasította.
Munkássága
Korai londoni és pop art korszaka az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején alakult ki, miután a Bradford School of Art után a londoni Royal College of Art hallgatója lett. Művészetére ekkor a modern városi vizualitás, a személyes jelképrendszer és a szöveges elemek használata volt jellemző. Már korán felismerhetővé vált önálló, a korabeli pop arttól is eltérő hangja.
Kaliforniai, uszodás és Los Angeles-i korszaka az 1960-as évek közepén kezdődött, amikor az Egyesült Államokba, különösen Los Angelesbe került. Ekkor készültek legismertebb medencés képei, köztük a Peter Getting Out of Nick’s Pool, a The Splash és az A Bigger Splash. Ezeken a műveken a kaliforniai fény, az épített környezet, a vízfelületek és a mozdulat kimerevítése vált meghatározóvá.
Portré- és kettős portré-korszaka az 1960-as évek végétől az 1970-es évekig tartott. Hockney ekkor barátait, családtagjait, művészeket és mecénásokat ábrázolt, gyakran nagy méretű, pontosan komponált enteriőrökben. Ide tartozik a Mr and Mrs Clark and Percy, a Portrait of Sir David Webster és a Portrait of an Artist (Pool with Two Figures). A portrékon a személyes kapcsolatok, a térbeli elrendezés és a szereplők közötti távolság egyaránt fontos szerepet kapott.
Az 1970-es évek végétől az 1990-es évekig Hockney munkásságát a fotográfiával, a kollázzsal, a színpadi látvánnyal és a perspektívával kapcsolatos kísérletek jellemezték. Polaroidokból és több nézőpontból összeállított fotókollázsai a hagyományos egy nézőpontos perspektíva alternatíváit keresték. Ebbe a tágabb korszakba illeszthető az A Walk Around the Hotel Courtyard, Acatlan is.
Az 1990-es évek végétől a 2000-es években a tájkép került előtérbe, monumentális méretben. Hockney ekkor a Grand Canyon látványát, majd szülőföldje, Yorkshire tájait dolgozta fel, gyakran több részből álló, nagy kompozíciókban. E korszak fontos művei közé tartozik az A Bigger Grand Canyon és a Bigger Trees Near Warter. A tájképekben az érzékelés, az évszakok változása és a nézőpontok sokfélesége kapott hangsúlyt.
Kései, digitális és normandiai korszakában Hockney iPhone-on és iPaden is készített műveket, miközben továbbra is a rajz, a szín és a közvetlen megfigyelés érdekelte. A 2010-es évektől a digitális technika nem mellékes eszköz, hanem alkotói módszer lett számára. Normandiai képein a természet, az évszakok és a mindennapi látványok kerültek előtérbe.
Magánélete
Bradfordban született Kenneth és Laura Hockney negyedik fiaként, apja pacifista, anyja metodista és vegetáriánus volt. Magánéletében Hockney nyíltan meleg volt, már az 1960-as évek elején, a brit homoszexualitás részleges dekriminalizálása előtt is férfiak közötti szerelmet ábrázolt művein. Életének fontos személyes kapcsolatai közé tartozott Peter Schlesinger, akivel 1966-ban, a Kaliforniai Egyetemen ismerkedett meg, és aki több művének modellje lett. Kapcsolatuk felbomlását Jack Hazan 1974-es A Bigger Splash című dokumentumfilmje is feldolgozta. Később Gregory Evans is társa és munkatársa volt. Hockney visszautasította a lovagi címet, de elfogadta az Order of Meritet, mert azt II. Erzsébet személyes ajándékának tekintette.
Hatása a magyar képzőművészetben
Hockney magyarországi hatása nem önálló, iskolaszerű követésként, hanem inkább a nemzetközi pop art, a fotóalapú képépítés, a többszörös nézőpont és a digitális képalkotás magyar recepciójának részeként ragadható meg. Magyar közgyűjteményben is jelen van: a Ludwig Múzeum őrzi 1974-es Ellenfény francia stílusban című festményét, amelyet a múzeum a művészettörténeti előzményekkel folytatott tudatos párbeszédként értelmez. Magyar művészek közül a Hockney-féle műterem és látásmód parafrázisa közvetlenül megjelenik drMáriásnál, akinek Pándy András cicával David Hockney műtermében című, 2015-ös képe a magyar politikai-szatirikus festészet jellegzetes művészettörténeti idézettechnikájába illeszti Hockney nevét. A kortárs magyar recepcióban Hockney a fotókollázs és a perspektíva felbontásának példájaként is szerepel. Az Artmagazin a nyolcvanas évekbeli polaroid-montázsokat és a megsokszorozott látószöget emelte ki, ugyanebben az összefüggésben a magyar származású Alexandre Hollan tájmegfigyelő gyakorlatával rokonítva Hockney késői tájképi módszerét. 2026-ban Budapesten a Power Lines kiállítás Hockney művét Németh Ilona, Kortmann-Járay Katalin, Mendreczky Karina és Süveges Rita munkáival együtt mutatta be, ami inkább a nemzetközi kortárs művészet magyarországi kontextusába helyezett recepcióját, mintsem közvetlen hatást jelez.
.jpg)
