Dean Jagger

A kezdetek

Los Angelesbe utazott egy vaudeville-előadás keretében Irene Rich színésznővel. Ekkor debütált a filmvásznon a Pokol leánya (1929) című filmben Mary Astor oldalán. Ezt követte a Handcuffed (1929) című film. Jagger úgy döntött, filmgyártásba kezd, és segített pénzt gyűjteni egy olyan játékfilm elkészítéséhez, amely végül soha nem került bemutatásra. Ekkor visszatért New Yorkba.

Karrierjének nagy áttörése akkor jött el, amikor 1933-ban főszerepet kapott a Tobacco Road című színdarabban. A darab hatalmas sikert aratott, és 1941-ig futott. Jagger 1934-ben elhagyta a műsort, hogy szerepeljen a They Shall Not Die című darabban, amely mindössze 62 előadást ért meg.

1934 áprilisában szerződést írt alá a Paramount Picturesnél, melynek keretében elkészítette a You Belong to Me (1934) című filmet Lee Tracy-vel, majd a College Rhythm (1934) címűt Jack Oakie-val. Számtalan mellékszerep után a Paramount főszerepet adott neki egy B kategóri1s westernben, a Wanderer of the Wasteland (1935) című filmben. Ez után ismét mellékszerepeket játszott az It's a Great Life (1935), a Woman Trap (1936) és A felhők kalózai (1936) című filmekben.

Victor Halperin kölcsönkérte őt a Revolt of the Zombies (1936) című film főszerepére. A 20th Century Foxnál dolgozott a Pepper (1936) és a Star for a Night (1936) című filmekben, majd az MGM-nél az Under the Night Cover (1937) című filmben.

Szerepet kapott a Woman in Distress (1937) című Columbia Pictures-filmben, az MGM-nél pedig a Dangerous Number (1937) és a Song of the City (1937) című produkciókban szerepelt. 1938-ban visszatért a Broadwayre, hogy főszerepet játsszon a Missouri Legend című drámában, amely 48 előadást ért meg.

Szakmai áttörést ért el a mormon vezető, Brigham Young megformálásával a 20th Century Fox Brigham Young (1940) című filmjében, Tyrone Power oldalán, Henry Hathaway rendezésében. A szerepet a Missouri Legend című darabban nyújtott alakításának köszönhetően kapta meg. George D. Pyper, a film technikai tanácsadója szerint, aki személyesen ismerte Brigham Youngot, Jagger nemcsak hasonlított Youngra, de úgy is beszélt, mint ő, és sok modorosságát is megjelenítette.

Oscar-díjas színészként

A Szárnyaló bátorság (1949) című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjat vehetett át a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. A filmben a második világháborús veteránt, középkorú segédtisztet, Harvey Stovall őrnagyot alakította, aki Savage tábornok (Gregory Peck) tanácsadójaként tevékenykedik. Jagger azonban továbbra is főként mellékszerepeket játszott: szerepelt a Sierra (1950) című filmben Audie Murphy oldalán, továbbá a Dark City (1950), a Rawhide (1951), valamint a Warpath (1951) című filmekben, utábbiban Edmond O'Brien oldalán, Byron Haskin rendezésében.

Főszerepet játszott a Paramount Studióban készült, erősen antikommunista My Son John (1952) című filmben. Szerepelt A palást (1953) című bibliai eposzban, a kánai Justus takács szerepében.

A Fehér karácsony (1954) című musicalben Tom Waverly nyugalmazott vezérőrnagyot alakította. Muja, alkoholista helyi seriffként tűnt fel a Rossz nap Black Rocknál (1955) című Spencer Tracy-westernben.

Az 1956-os brit sci-fi, az X the Unknown című filmben nem volt hajlandó együttműködni Joseph Losey rendezővel, mert az szerepelt a hollywoodi feketelistán. Losey néhány nap forgatás után kiszállt a projektből, és Leslie Norman váltotta fel. Egy másik pletyka szerint Losey betegség miatt távozott. A költségvetés fele, 30 ezer dollár Jagger honoráriumára ment el. Elvis Presley apját is megformálta az 1958-as, Kertész Mihály által rendezett Creole király című filmben.

Szerepelt az Egy apáca története (1959) című filmben, Audrey Hepburn karakterének apját alakít. A következő évben a Cash McCall (1960) és az Elmer Gantry című filmekben is látható volt.

Az 1960-as évektől egyre gyakrabban dolgozott televízióban, feltűnt az Alkonyzóna, a Dr. Kildare és Egy óra Alfred Hitchcockkal epizódjaiban. Nagy sikert aratott a Mr. Novak (1963–1965) című televíziós sorozattal, 1964-ben és 1965-ben Emmy-díjra jelölték szerepéért. Hivatalosan 1964 decemberében hagyta el a sorozatot egy gyomorfekély miatt.

Az 1970-es évek után még számtalan filmben és sorozatban szerepelt. 1980-ban vendégszerepléséért Daytime Emmy-díjat nyert a The Fisher Family című vallásos sorozatban. Utolsó szerepe Dr. David Domedion volt az Egy kórház magánélete című sorozat harmadik évadjának fináléjában, 1985-ben.

Csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán a Vine Street 1523. szám alatt a filmművészethez való hozzájárulásáért.