A divat szó alatt általában egy adott kultúra vagy kor irányzatát értik, amely leggyakrabban az öltözködést, a protokolláris szokásokat és a társas érintkezés szabályait foglalja magába. A divat a legáltalánosabb értelemben a társas érintkezést irányító szokások rendszere.
A divat jelentheti:
az élet külső formáit, a társas érintkezést, a viselet, az öltözködés módját irányító és konkrét változó szokások összességét, rendszerét;
felkapott szokást;
valakinek vagy valaminek időhöz kötött közkedveltsége.
Fogalma
Mint gazdasági kategória
A divat az egyik hajtóereje a gazdasági fejlődésnek, mivel a divat által befolyásolt terület működő cégek haszonra tehetnek szert a divatos termékek/szolgáltatások révén. Ez ösztönzi a versenyt, amelynek során a divat időről időre illetve területileg változik. Mindez mozgásban tartja a gazdasági élet körforgását.
Mint kulturális kategória
A divat más szempontból az emberi kultúra részének, az önkifejezés egyik eszközének tekinthető. Ez kiterjed az öltözködésre, az ember egyes használati tárgyaira, továbbá viselkedésére, társadalmi szokásaira, magatartási formáira is.
Mint társadalmi kategória
A divat ismét más szempontból – általános értelemben – a társas érintkezést és ezen belül az öltözködést irányító szokásokhoz való viszonyulást jelenti. Széles rétegeket mint fogyasztókat befolyásol. Ez nemcsak a divat követésére, hanem elutasítására is vonatkozik.
A – gyakran sznob – konzumizmussal szemben felbukkant az antikonzumizmus.
Fast fashion
A kifejezés (magyarul: gyors divat) arra az 1980-as években kialakult tendenciára utal, hogy a divatcikkeket (elsősorban ruhaneműket) gyártó cégek arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy minél gyakrabban cseréljék ruhatárukat, hiszen ez a gyártók számára újabb és újabb megrendeléseket, ezzel üzleti hasznot eredményez. A fast fashion szellemében működő cégek nem a tartósság, hanem a „minél többet minél olcsóbban és minél gyorsabban” elvén működnek: pár hetente cserélődő kínálatukkal egyszerre teremtik és táplálják az igényt a folyamatos megújulásra. Olcsóságuk következtében a fogyasztók gyorsan túladnak rajtuk (kidobják, jobb esetben elajándékozzák), ha megjelennek újabb tetszetős darabok a kereskedelemben. Ezeket az általában olcsó, sokszor gyenge minőségű anyagokból készült, de mutatós, divatos termékeket legtöbbször ázsiai országokban varratják, ahol a nagyon rosszul fizetett munkások többnyire nagyon rossz körülmények között dolgoznak.
Ugyanakkor viszont ennek az a következménye, hogy a feleslegessé váló ruhaneműk jelentős része hulladékba kerül és ez a környezetszennyeződést növeli és közvetve az éghajlatváltozásra is negatív hatással van. Az Európai Unió Környezetvédelmi Ügynökségének (EEA) megállapítása szerint 2020-ban az Európai Unió lakossága fejenként kb. 15kg ruhaneműt vásárolt, aminek következtében 11kg korábban vásárolt ruhanemű vált feleslegessé és ennek kétharmada a szemétben végezte. A textilhulladék-mennyiség 2000 és 2014 között világszerte 60%-kal megnövekedett és ezt a fast fashion irányzat elterjedésének tulajdonítják. Egy ruhadarab átlagos élettartama Európában 2019-ben 5 év volt, holott akár 10–15 évig is hordható lett volna. Az EEA ezért arra szólítja fel az érintett szereplőket, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az időtálló és tartós termékek tervezésre és a környezetbarát anyagfelhasználásra – vagyis részesítsék előnyben a Slow Fashion irányzat követését.
Slow fashion
A slow fashion (lassú divat) a folyamatos vásárlásra ösztönző fast fashion ellentéte. Lényege a jó minőségű alapanyagokból készített, lehetőleg egyedi tervezésű ruhák viselésére való törekvés. A slow fashion mozgalom 2008-ban indult Amerikából, eredetileg azzal a céllal, hogy hazai termékek vásárlására ösztönözzön az olcsó, de gyenge minőségű távol-keleti származású ruhadarabok helyett. A mozgalmat Európában1986-ban Carlo Petrini indította el Olaszországban. A slow fashiont előnyben részesítő cégek időtálló, környezettudatos termékeket terveznek és gyártnak. A mozgalom legfőbb üzenete a környezettudatosság. Emellett a slow fashion hívei pénzt takaríthatnak meg, mert jó minőségű, tartós árucikket vásárolnak.
Fair fashion
A fair fashion (tisztességes divat) irányzata arra törekszik, hogy olyan ruhadarabokat vásároljunk, amelyeket tisztességes körülmények között állítottak elő, vagyis olyan helyen, ahol a munkavállalókat tisztességes bánásmódban részesítik és tisztességesen megfizetik, biztosítják számukra a nemzetközileg elismert emberi jogokat, még a hátrányos helyzetű emberek számára is. Ez elsősorban a Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában működő ültetvényekre és gyártóüzemekre vonatkozik.
A tisztességes divatot kínáló vállalatok figyelembe veszik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi normáit: az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyalásokhoz való jogot, a kényszermunka felszámolását, a gyermekmunka eltörlést és a foglalkoztatás és a munkavégzés tekintetében a megkülönböztetés tilalmát.
A tisztességes divat népszerűsítésére alakult a Fair Wear (tisztességes ruházat) Alapítvány.
A hazai divatszakma legrangosabb rendezvénye a Fashion Awards Hungary díjátadó gála. Az első díjátadóra 2004-ben került sor. Az elismerés évről évre egyre nagyobb értéket képviselt, majd a hazai divatszakma legrangosabb rendezvénye lett. Az első gála fővédnöke Zoób Kati divattervező volt.
Az első Fashion Awards Hungary nyertesei
Az év modellje: Ebergényi Réka
Az év Fiatal Divattervezője: USE (Füzes Eszter, Godena-Juhász Attila, Tóth András)
A jelöltek közül a díjat és az azzal együtt járó szobrot az kapja, akit a legtöbbször jelöltek a divatélet vezető szakemberei a hozzájuk eljuttatott szavazólapon.
A szavazatok összeszámlálást ügyvéd hitelesíti.
A divattörténet
A divattörténet (vagy viselettörténet, esetleg viselet- és divattörténet) a művelődéstörténet újabban előtérbe került diszciplinája.
„A divattörténet mint interdiszciplináris tudományág megközelítéséhez a történeti mellett művészettörténeti, szociológiai, néprajzi, esztétikai stb. tudás és szemlélet integrálása szükséges, ezt a sokszínűséget képviselik óráról órára a meghívott előadók. A női és férfidivat, valamint a népviseletek formáinak, viselési szokásainak változásai mögött társadalmi, gazdasági, hatalmi folyamatok, művészeti hatások állnak.”
Divat, kultúra, történelem – Divattörténeti tanulmányok címen jelent meg 2016-ban F. Dózsa Katalin – Szatmári Judit Anna – Szentesi Réka divattörténeti műve, az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában.
A használt és eldobott ruházat kevesebb mint egy százalékát hasznosítják újra új ruhák készítéséhez, a többi a szemétbe kerül. Gyakran a fejlődő és szegény országokba viszik, hogy megszabaduljanak tőlük. Chilében, az Atacama-sivatagban olyan méretű szeméttelepet hoztak létre az importált használt ruhákból, amely az űrből, sőt a Holdról is látszik. A ruhaszemétnek a lebomlása akár több száz évig is eltart, miközben tovább szennyezi a környzetet.
↑Liu, Jianli; Liang, Jianyao; Ding, Jiannan; Zhang, Guangming; Zeng, Xianyi; Yang, Qingbo; Zhu, Bo; Gao, Weidong (August 2021). "Microfiber pollution: an ongoing major environmental issue related to the sustainable development of textile and clothing industry". Environment, Development and Sustainability. 23 (8): 11240–11256. doi:10.1007/s10668-020-01173-3. S2CID 230284901.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Moda című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Gonda Béla: A női divat művészete; Ráth Mór, Budapest, 1916
Rózsa Miklós: A női szépség esztétikája. A női szépség, szerelem és divat hármaskönyve; Kultúra, Budapest, 1923
Gáspárné Dávid Margit: A divat története. Erkölcsök, szokások, viseletek, 1-2.; Pantheon, Budapest, 1923–1924
1. 1480–1765. Renaissance – barokk – rokokó
2. 1765–1920
K. Beniczky Irma: Furcsaságok a divat történetéből; Franklin, Budapest, 1927 (Közhasznú családi könyvtár)
Jelmeztan / A divat története. Feljegyzések és tanulmányok nyomán a Színművészeti Akadémia részére összegyüjt. Hettyey Aranka; Budapesti Hírlap Ny., Budapest, 1931
Remete Eta: A mai női divat erotikája; Anonymus, Bp., 1938 (Eros könyvek)
Aneta Dumitriu: A divat szeszélyei és az ízléses öltözködés; ford. Tóth Piroska; Ceres, Bukarest, 1971 (Kaleidoszkóp)
Gárdonyiné Kövessi Edit–Lakyné Székely Ilona: Népművészeti divatalbum; Minerva, Budapest, 1973
F. Dózsa Katalin: Letűnt idők, eltűnt divatok, 1867–1945; Gondolat, Budapest, 1989
Művészeti ismeretek, 1-2.; KMF, Budapest, 1994–1997
Cser Andor: 1. A ruhaipari rajzolás módszertana; 1994
2. Cser Andor: A viseletek története; 1997
Claudia Wisniewski: Divatlexikon; ford. Makrai Judit; Athenaeum 2000, Budapest, 2001
Imreh Zoltánné: Korok és divatok. Az öltözködés története. Munkatankönyv, 1-2.; Comenius, Karád, 2004
Valuch Tibor: A lódentől a miniszoknyáig. A XX. század második felének magyarországi öltözködéstörténete; Corvina–1956-os Intézet, Bp., 2005
Sárközi András: Divat vagy egészség? Az öltözködés élettani hatásai; szerzői, Kecskemét, 2006
Zsolt Péter: Divatszociológia; Pro Die, Budapest, 2006
Csipes Antal: Divattükör; Osiris, Budapest, 2006
Klasszikus divat. A 20. század legfontosabb divattervezői és stílusai; előszó Zandra Rhodes; Alexandra, Pécs, 2007
Kovács Kármen: A divattermékek fogyasztása és a divatterjedés racionális és emocionális mozgatói; Budapest–Pécs, Akadémiai–PTE KTK Gazdálkodástani Doktori Iskola, 2009
Gerhard Rebmann–Karl Hertel: Ruhaipari szakszótár. Divat, öltözködés, szabás-varrás. Angol, magyar, német, francia, olasz, spanyol; magyar kiadás szerk. P. Márkus Katalin, Gyurácz Annamária, Gyáfrás Edit; Grimm, Szeged, 2009 (Szakmai szókincs)
Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században; szöveg Kovács Ferenc et al.; Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest, 2010
Imrehné Sebestyén Margit: Divatok és korok; Apáczai, Celldömölk, 2010
Marnie Fogg: Divat. Tervezők, trendek, dizájn; ford. Farkas Eszter; Officina '96, Budapest, 2012
A magyar viseletek története; szöveg Nagy Géza, ill. Nemes Mihály; Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2012
A magyar divat 1116 éve. A magyar öltözékkultúra képes története a honfoglalástól napjainkig. A magyar viselet a honfoglalástól a 21. század elejéig; tan. F. Dózsa Katalin et al.; Absolut Media Zrt., Budapest, 2012
Dressz Feszt; szerk. Koncz Kinga; Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2012
F. Dózsa Katalin: "Megbámulni és megbámultatni". Viselettörténeti tanulmányok; L'Harmattan–Könyvpont, Budapest, 2014
Marnie Fogg: A ruha. 100 ötlet, ami örökre megváltoztatta a divatot; ford. Izsó Zita; Corvina, Budapest, 2015
Divat. Stílusok és viseletek az ókortól napjainkig; ford. Getto Katalin, Bartha Judit; Alexandra, Pécs, 2015
Ék Erzsébet: Divat és hagyomány; Cser, Budapest, 2016
Divat, egyén, társadalom. A divattörténeti tudományos konferencia tanulmánykötete; szerk. F. Dózsa Katalin, Szatmári Judit Anna, Vér Eszter Virág; ELTE Eötvös, Budapest, 2016
.jpg)
