Dugald Stewart (gyakran Dougal Stewart néven is említve; Edinburgh, 1753. november 22. – Edinburgh, 1828. június 11.) skót filozófus és matematikus. A skót felvilágosodás késői szakaszának egyik legjelentősebb alakja, aki nemzetközi szinten is elhíresült Francis Hutcheson és Adam Smith munkásságának népszerűsítőjeként. Matematikai, orvosi és filozófiai képzettsége révén az Edinburgh-i Egyetemen tartott előadásai hatalmas intellektuális hatást gyakoroltak számos befolyásos tanítványára. 1783-ban az Edinburgh-i Királyi Társaság (Royal Society of Edinburgh) társalapítója volt.
Korai évei és tanulmányai
Dugald Stewart az edinburghi Old College-ban született apja lakosztályában. Apja, Matthew Stewart (1715–1785) az Edinburgh-i Egyetem matematika professzora volt 1747 és 1772 között, anyja pedig apja unokatestvére, Marjory Stewart volt. A középiskola elvégzése után az Edinburgh-i Egyetemen tanult, ahol matematikát és erkölcsfilozófiát hallgatott Adam Ferguson irányítása alatt. 1771-ben a Glasgow-i Egyetemre ment, hogy Thomas Reid óráit látogassa, abban reménykedve, hogy elnyer egy Snell Exhibition ösztöndíjat, és az Oxfordi Egyetemen készülhet fel az anglikán egyházi pályára. Reid morális elmélete mély nyomot hagyott benne. Glasgow-ban egy házban lakott Archibald Alisonnal, az Essay on Taste szerzőjével, amellyel életre szóló barátságot kötöttek. Miután mindössze egy félévet töltött Glasgow-ban, 19 évesen megromlott egészségű apja felkérte, hogy tartsa meg a matematikaóráit Edinburgh-ban. Három év tanítás után, 1775-ben hivatalosan is apja mellé választották matematika-társprofesszorrá. Három évvel később Fergusont kinevezték az amerikai gyarmatokra küldött bizottság titkárává, így az ő kérésére az 1778–1779-es tanévben Stewart helyettesítette őt, és egy önálló erkölcsfilozófiai előadássorozatot tartott. Pályája elején Lord Monboddo is hatással volt rá, akivel élénk levelezést folytatott.
Professzorság Edinburgh-ban
1785-ben Stewart vette át Ferguson helyét az erkölcsfilozófiai tanszéken, amelyet huszonöt éven át vezetett, az intézményt az intellektuális és erkölcsi befolyás központjává téve. Hírnevére ifjak sereglették körbe Angliából, Európából és Amerikából. Az ír presbiteriánus Francis Hutcheson munkásságából merítve erkölcsfilozófiai kurzusai magukban foglalták a tiszta etika mellett a politikai filozófiát és a kormányzás elméletét is. Az 1788-as és 1789-es franciaországi nyári útjain találkozott Suard-val, Degérandóval és Raynal-lel, így szimpatizálni kezdett a forradalmi mozgalommal – ez a politikai tanítás azonban gyanakvást keltett benne a konzervatívabb körökben a francia forradalom után. Edinburgh-i lakhelye hosszú ideig a Royal Mile-on lévő Whitefoord House, később pedig a Canongate közelében lévő Lothian House (Lothian Hutt) volt. 1800 és 1801 között ő volt az első, aki politikai gazdaságtant oktatott egyetemi hallgatóknak. Adam Smith legfőbb követőjévé vált, és Smith halála után ő írta meg az első életrajzát, amelyet 1793-ban felolvasott a Royal Society of Edinburgh eltt is.
Családi élete 1783-ban feleségül vette Helen Bannatynét (távoli rokonát), aki 1787-ben bekövetkezett haláláig egy fiúkat, a későbbi Matthew Stewart FRSE-t (1784–1851) szülte. 1790-ben elvette Helen D'Arcy Cranstount (George Cranstoun testvérét). Második felesége művelt asszony volt, akivel megosztotta minden írását, kritikáit figyelembe véve. Két gyermekük született: egy fiú és egy lány. Fiuk 1809-es tragikus halála vezette arra, hogy visszavonuljon az aktív tanszéki feladatoktól.
Későbbi évei és halála
Dugald Stewart sírja a Canongate Kirkyard temetőben
1806-ban nyugdíj helyett az Edinburgh Gazette szerkesztői tiszteletbeli hivatalát kapta meg, évi 300 fontos fizetéssel. Amikor az 1809–1810-es tanévben felhagyott az előadásokkal, kérésére Thomas Brown vette át a helyét. Brown 1820-as halálakor Stewart végleg visszavonult a professzorságtól, utódja John Wilson (ismertebb nevén „Christopher North”) lett. 1809-től kezdve főként a Bo'ness-ben található Kinneil House-ban élt, amelyet a Hamilton herceg bocsátott rendelkezésére. Nemzetközi elismertségét mutatja, hogy 1791-ben az American Philosophical Society, 1814-ben a Royal Society (FRS), 1817-ben pedig az American Academy of Arts and Sciences tiszteletbeli külföldi tagjává választotta. 1822-ben szélütés érte, de egészsége részben helyrejött, így folytathatta tanulmányait. Edinburgh-ban hunyt el 1828. június 11-én; a Canongate Churchyard temető alsó részének nyugati oldalán lévő zárt sírboltban helyezték örök nyugalomra, nem messze utolsó otthonától.
Főbb művei és filozófiája
Dugald Stewart emlékműve Edinburgh-ban
Stewart már glasgow-i diákként esszét írt az álomról (Dreaming). 1792-ben adta ki az Elements of the Philosophy of the Human Mind első kötetét (a második 1814-ben, a harmadik 1827-ben jelent meg). 1793-ban nyomtatásban megjelentette az Outlines of Moral Philosophy című tankönyvet, amely számos kiadást megért, és ugyanebben az évben felolvasta Adam Smith életéről és írásairól szóló emlékiratát a Royal Society of Edinburgh előtt. Később hasonló életrajzokat írt William Robertsonnról és Thomas Reidről is. 1805-ben füzetekben védte meg John Lesliet az edinburghi presbitérium eretnekségi vádjaitól. 1810-ben adta ki a Philosophical Essays-t, 1815-ben és 1821-ben pedig az Encyclopædia Britannica mellékletéhez írt monumentális disszertációját (A General View of the Progress of Metaphysical, Ethical, and Political Philosophy since the Revival of Letters). Utolsó munkája, a The Philosophy of the Active and Moral Powers 1828-ban, néhány héttel a halála előtt látott napvilágot. Műveit később Sir William Hamilton szerkesztette sajtó alá 11 kötetben (1854–1858), John Veitch emlékiratával kiegészítve. Stewart fenntartotta Thomas Reid pszichológiai módszerét, és kifejtette a skót józan ész realizmusát (Scottish Common Sense Realism), amelyet később James Mill és John Stuart Mill kritizált. Eredetisége abban rejlett, hogy ötvözte a mérsékelt empirizmust a francia ideológusok (Laromiguière, Cabanis, Destutt de Tracy) elemeivel. Határozottan ellenezte az ontológiai érvelést és Condillac szenzualizmusát, Immanuel Kant filozófiáját pedig kijelentése szerint nem tudta megérteni. Híres tanítványai közé tartozott többek között Lord Palmerston, Sir Walter Scott, Francis Jeffrey, Lord Brougham(wd), James Mill, Sir James Mackintosh és Sydney Smith.
Emlékezete
Dugald Stewart emlékműve Edinburgh-ban: 1831-ben a város közadakozásból grandiózus emlékművet emelt tiszteletére a Calton Hillen. William Henry Playfair tervei alapján készült, és a város egyik legikonikusabb látképi eleme. Dugald Stewart Building: Az Edinburgh-i Egyetem 2011-ben átadott, a Filozófiai Tanszéknek otthont adó épülete a Charles Streeten.
↑Charles Bradford Bow (2022). Dugald Stewart's Empire of the Mind: Moral Education in the late Scottish Enlightenment. Oxford University Press.
↑Gordon Macintyre (2003). Gordon Macintyre: Dugald Stewart: The Pride and Ornament of Scotland. Sussex Academic Press.
↑Dugald Stewart (1. kötet: 1792-ben
2. kötet: 1814-ben
3. kötet: 1827-ben). Elements of the Philosophy of the Human Mind. A. Strahan és T. Cadell (London).{{cite book}}: Check date values in: |date= (súgó); line feed character in |date= at position 19 (súgó)
↑Sir William Hamilton (1855). The Collected Works of Dugald Stewart (11 kötet, 1854–1858). Thomas Constable and Co.
_-_Professor_Dugald_Stewart_(1753%E2%80%931828),_Philosopher_-_PG_821_-_National_Galleries_of_Scotland.jpg)
