Az European Southern Observatory (rövidítve ESO, magyarulEurópai Déli Obszervatórium; teljes nevén European Organization for Astronomical Research in the Southern Hemisphere, magyarul Európai Szervezet a Déli Félteke Csillagászati Kutatására) nemzetközi csillagászati szervezet, melynek fő célja, hogy a Földdéli féltekéjéncsillagvizsgálókat üzemeltetve a déli égbolt objektumait észlelhetővé tegye az európai csillagászok számára. Az 1962-ben alapított szervezet jelenleg 15 tagállammal rendelkezik, az általa üzemeltetett mindhárom csillagvizsgáló Chilében, az Atacama-sivatagban van. Az ESO több távcsövét a világ legnagyobb és legkorszerűbb csillagászati műszerei között tartják számon: a négy VLT-távcsövet, az NTT-távcsövet, emellett az ESO részese az épülő ALMAmikrohullámú távcsőrendszernek. A megvalósítás felé rohamléptekkel haladó E-ELT optikai-infravörös tartományban üzemelő óriástávcső megépültekor a világ legnagyobb csillagászati távcsöve lesz. Várhatóan 2029-ben kezdi meg működését.
Az ESO műszereihez számos jelentős csillagászati felfedezés kapcsolódik, többek között az első közvetlen bizonyíték a Tejútrendszer középpontjában lévő szupermasszív fekete lyukról, valamint az első exobolygó közvetlen észlelése. A VLT-n üzemelő HARPS spektrográf segítségével számos exobolygót fedeztek fel.
Az ESO, mint szervezet
Tagországok
Az ESO-t az 1962. október 5-én kötött formális megállapodás szerint az alábbi öt ország alakította meg:
A szervezet döntéshozó testülete a Tanács, amelyben minden tagországot 2-2 fő képvisel; a két személy közül az egyik csillagász. Döntést kétharmados többséggel hoznak.
Minden információt, döntést (anyagi, technikai, tudományos) nyilvánosságra kell hozni.
Minden tagország meghatározott éves tagdíjat fizet. Az újonnan csatlakozóknak – az addigi befektetések kompenzálására – a tanács által meghatározott egyszeri belépési díjat kell fizetniük.
A déli obszervatóriumban egy 3m körüli távcső, egy 1,2m-es Schmidt-teleszkóp és legfeljebb három kisebb (max. 1m-es) távcső legyen.
Korábbi főigazgatók
Otto Heckmann 1962–1969
Adriaan Blaauw 1970–1974
Lodewijk Woltjer 1975–1987
Harry van der Laan 1988–1992
Riccardo Giacconi 1993–1999
Catherine Cesarsky 1999–2007
Tim de Zeeuw 2007–2017
A jelenlegi főigazgató
2017. szeptember 1. óta Xavier Barcons vezeti a szervezetet.
Előzmények
1953-ban a hollandiai leideni csillagvizsgáló egy konferenciát szervezett, amelynek előkészítése keretében Jan Oort meghívta az Egyesült Államokban dolgozó Walter Baade-t, és a kettejük által elképzelt, a legnagyobb amerikai teleszkópokkal egyenrangú közös európai obszervatórium tervét júniusban körvonalazta a jelenlévő csillagászoknak. Ugyanezen év őszén, a groningeni konferencián tovább alakult az elképzelés, így 1954. január 26-án a későbbi öt alapító ország és Anglia vezető csillagászai nyilatkozatot tettek közzé a déli félgömbön létesítendő közös európai obszervatórium létrehozásáról.
Helyszínkeresés
Abban kezdettől fogva egyetértés volt, hogy a leendő obszervatóriumot a déli félgömbön kell létesíteni, mivel a kor nagy műszerei mind az északi féltekén üzemeltek, holott a legérdekesebb, legfontosabb objektumokat – a Tejútrendszer középpontja és a legfényesebb kísérő galaxisok – délen lehet hatékonyabban megfigyelni. Már 1955-ben megkezdődött a megfelelő helyszín keresése Dél-Afrikában, ám az 1963-ig tartó munka tapasztalatait az amerikai csillagászok dél-amerikai hasonló kutatási eredményeivel összevetve az európaiak is csatlakoztak hozzájuk, ténylegesen részt vettek egyes expedíciókban. Mivel a chilei égboltminőség-felmérések sokkal jobbak voltak a dél-afrikainál, az ESO vezetése 1963 novemberében a chilei helyszín mellett döntött. A chilei kormánnyal történt megegyezés után megkezdődhetett a helyszín, azaz a konkrét hegycsúcs kiválasztása. Ez azért nem volt nehéz, mivel a térség minden hegyén lényegében azonos volt az asztroklíma. A választás a 2400 méter magas La Silla hegycsúcsra esett; a döntést 1964. május 26-án jelentette be az ESO Tanácsa. A kiválasztott hely az Atacama-sivatagban, Chile fővárosától, Santiagótól 600km-re északra, a Csendes-óceántól 60km-rel keletre fekszik.
Publikáció
Az ESO közreműködésével több európai csillagászati folyóirat egyesülésével 1968 decemberétől jelenik meg az Astronomy and Astrophysics (A&A) szakmai lap, amely a tudományos eredményeket ismerteti.
Az ESO munkáját és általános történéseit a nagyközönség számára a negyedévenként megjelenő, ingyenesen bárki számára elérhető ESO Messenger közli.
Obszervatóriumai
La Silla obszervatórium (az ESO legrégebbi obszervatóriuma). 2019. július 2-án teljes napfogyatkozás volt itt a délutáni órákban.
Az ESO-nak saját kommunikációs részlege van (Education and Public Outreach Department, ePOD), ami rendszeresen közöl az ESO-val kapcsolatos tudományos és szervezeti híreket, bejelentéseket, képeket, videókat és más méditartalmat. A híreket több nyelve lefordítják szerte a világban (nem csak a tagállamok nyelvére), köztük magyarra is. Ezt a tevékenységet az ESO Ismeretterjesztő Hálózata (ESO Science Outreach Network, ESON) koordinálja. Az ESO koordinálja a NASA/ESAHubble-űrtávcsővel a Nemzetközi Csillagászati Unióval kapcsolatos híradásokat is. 2018 áprilisában adták át az ESO Szupernóva Planetárium és Látogatóközpontját.
_logo.svg){kind=logo}
é. sz. 48° 15′ 35″, k. h. 11° 40′ 16″48.259722°N 11.671111°E, Auer+Weber+Assoziierte)
