Echo-1
| Echo-1 | |
 | |
| Ország | Amerikai Egyesült Államok |
| Űrügynökség | NASA |
| Gyártó |
|
| Típus |
|
| Indítás dátuma | 1960. augusztus 12. |
| Indítás helye | Cape Canaveral Space Launch Complex 17A |
| Hordozórakéta | Thor-Delta |
| Tömeg | 56 |
| Pálya | alacsony Föld körüli pálya |
| COSPAR azonosító | 1960-009A |
| SCN | 00049 |
Története
Elsősorban távközlési feladattal bocsátották fel, azonban mint geodéziai, illetve légkörkutató holdnak nagyobb jelentősége volt. A Echo műholdak 1960-1966 között a legnagyobb és legfényesebb mesterséges égitesteknek számítottak. A holdakat összecsomagolt állapotban juttatták pályára, ahol a belsejükben felszabaduló gázok hatására a 0,0005 hüvelyk (0,0127 milliméter) vastag mylar burkolat felfúvódott. Az Echo holdakat kívülről igen vékony (0,00025 milliméter) alumíniumréteg borította a reflexiós képesség fokozására.
1960-ban Cape Canaveralből (USA) Delta hordozórakétával 1500–1700 km között húzódó, 47 fokos hajlásszögű pályára helyezett hold tömege 76 kg, átmérője 30 m. Két kis rádióadó segítette a követését. Tekintettel rendkívül nagy hatáskeresztmetszet/tömeg arányára, pályájának alakításában a sugárnyomás és légellenállás fontos szerepet játszott. Meteorbecsapódások és termikus hatások következtében alakja gyorsan deformálódott, fényessége ingadozóvá vált, és az ultrarövidhullámon végrehajtott hírátviteli kísérleteket, melyekben a hold a passzív reléállomás szerepét játszotta, egy hónap után be kellett szüntetni. A műhold fékeződése azonban az első megbízható ismereteket nyújtotta a felső légkör 1500 km körüli tartományának sűrűségéről. Élettartama a pályaperturbációk következtében elérte a 8 évet.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
