Pályafutása
Hall ugyan autodidakta volt, de zenész családban. Apja, Edward Blainey Hall, klarinétos, testvére, Robert (klarinét, szaxofon), Clarence (szaxofon, gitár, bendzsó) és a legfiatalabb Herb (klarinét), számos albumon hallható, többek között Wild Bill Davisonnal. Akárcsak Johnny Dodds, Frank Teschenmaker és Pee Wee Russell, neki is a dallamai is túlnyomórészt staccato-alapúak voltak. A technikai korlátok ellenére Hall mind a bluesban, mind és a lírai darabokban bravúrokat tudott véghezvinni játékának mindig felismerhető mély érzelmessége alapján.
Az 1920-as években helyi zenekarokban játszott az Egyesült Államok déli részén, köztük a Pensacola Jazzersben, később New Yorkban, különösen Frankie Newton trombitás mellett, 1942-44 között pedig Teddy Wilsonnal.
Ezután saját zenekarokkal játszott. A legjobb Pee Wee Russell zenészekkel dolgozott. Az 1950-es évek közepén Louis Armstrong Allstars tagja volt. 1956-ban Chicagóban turnézott, ahol június 1-én kiváló előadást csináltak Trummy Younggal (harsona), Billy Kyle-lal (zongora), Dale Jones-szal (basszusgitár), Barrett Deems-szel (dob) és Louis Armstronggal. Armstrong Allstar koncertjein Hall rendszeresen a figyelem középpontjába került személyes bravúros „Dardanella” című darabjával. Koncerteken és lemezfelvételeken is részt vett Claude Hopkinsszal, Billie Holiday-el, Lionel Hamptonnal, Joe Sullivannel, Coleman Hawkinsszal, Jack Teagardennel, Harry Belafonte-vel és másokkal. Alkalmanként tagja volt Eddie Condon legendás együttesének olyan zenészekkel, mint Bill Davison, Max Kaminsky és George Bruni.
1966. decemberében − néhány héttel halála előtt − egy sor legendás dalt vett fel Koppenhágában a Papa Bue Viking Jazzbanddel, köztük „Ed's Blues”-t.
