| Edward Carr | |
| Született | 1892. június 28. London |
| Elhunyt | 1982. november 3. (90 évesen) London |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Betty Abigail Behrens |
| Gyermekei | egy gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Trinity College |
| Kitüntetései |
|
Edward Hallett Carr (London, 1892. június 28. – Cambridge, 1982. november 5.) angol történész, diplomata, újságíró. A nemzetközi kapcsolatok elméletének egyik jelentős teoretikusa, a politikai realizmus iskolájának követője.
Iskoláit a londoni Merchant Taylors’ Schoolban, majd a Cambridge-i Trinity College-ban végezte, ahol elsősorban ókortudományokkal foglalkozott. 1916-ban a Külügyminisztérium állományába lépett, és 1936-ig a hazájában és külföldön különböző külügyi feladatokat látott el. 1933-tól 1936-ig a Külügyminisztérium első titkára. 1936-tól 1947-ig az University College of Wales nemzetközi politikai tanszék professzora volt. 1941 és 1946 között a Times szerkesztőjeként dolgozott. 1953–1955 között az oxfordi Balliol College-ban a politikaelmélet oktatója volt, 1955-től pedig a Cambridge-i Trinity College tanára lett. 1966-ban az oxfordi Balliol College önkormányzati szervezetének tiszteletbeli tagjának választották. 1920-ban megkapta a Commander of the Order of the British Empire kitüntetést. Történészként nevét mindenekelőtt a monumentális Szovjet-Oroszország története című műve tette ismertté, melyet Guardian „századunk egyik legfontosabb angol történeti művének”, míg a Times „kiemelkedő történetírói teljesítménynek” nevezett. Tizennégy kötetes művén 1945-től kezdve közel harminc évig dolgozott.
Carr 1982. november 5-én Cambridge-ben halt meg. Nekrológjában a Times ezt írta: „Írásainak logikája ugyanolyan metsző és éles volt, mint modora. A boncnok hűvös szaktudásával tárta fel a múlt anatómiáját… egyértelmű, hogy a történészek és a társadalomtudósok utána következő generációira komoly hatást gyakorolt.”