Elativus

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Az elativus (a latin efferre „kihozni”-ból) egy a nyelvtani esetek közül. Egyes nyelvekben valamilyen zárt helyből, helyiségből kifelé mutató irányt, vagy egyéb hasonló jelentést jelöl; a magyarban a „-ból/-ből” toldalékos szóalak (mint pl. a házból, kertből) neve.

Az egyes nyelvekben

Finnugor nyelvek

A finn nyelvben az elativust a „-sta/-stä” toldalékkal képzik, a közeli rokonságban álló észtben pedig a „-st”-tel:

• finn „talo.sta” – a házból;
• észt „maja.st” – a házból.

A beszélt finn egyes nyelvjárásaiban közkeletű az utolsó magánhangzó elhagyása, így a toldalék ott is „-st”-ra rövidül: „talost' ”.

Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!