Leonard a louisianaiNew Orleansban született Flora Amelia (született Rive) és idősebb Elmore John Leonard fiaként. Mivel apja a General Motorsnál dolgozott telephely-keresőként, a család évekig gyakran költözött. 1934-ben Detroitban telepedtek le.
1943-ban végzett a Detroiti Egyetem Jezsuita Gimnáziumán(wd), és miután a tengerészgyalogsághoz a gyenge látása miatt nem vették fel, azonnal csatlakozott a haditengerészethez, ahol három évig a Seabees-nél(wd) szolgált a Csendes-óceán déli részén (a "holland" becenevet kapta Dutch Leonard(wd) balkezes baseball dobó után). 1946-ban beiratkozott a Detroiti Egyetemre, és komolyabban foglalkozott az írással, novellaversenyeken indult és folyóiratoknak nyújtotta be azokat publikálásra. 1950-ben végzett angol és filozófia szakon. Egy évvel a diploma megszerzése előtt íróként kapott állást a Campbell-Ewald Reklámügynökségnél, ezt a pozíciót több éven át töltötte be.
Pályafutása
Leonard az 1950-es években kezdett rendszeresen publikálni népszerű western regényeket. Első sikerét 1951-ben érte el, amikor Argosy-magazin kiadta az „Apacsok nyoma” című novelláját. Az 1950-es években és az 1960-as évek elején folytatta a westernek írását, és több mint 30 novellát publikált. Első regényét, The Bounty Hunters (Fejvadászok) 1953-ban írta, és ezt négy másik regény követte. Westernjei már megmutatták, hogy rajong a kulturálisan sokszínű kívülállók és esélytelenek iránt. Számos történetéhez az arizonai és új-mexikói helyszíneket részesítette előnyben. Öt westernjéből forgattak filmet 1972 előtt: Foglyok (1957), Ben Wade és a farmer (1957), A hallgatag ember (1967), Valdez jön (1971) és Joe Kidd (1972).
1969-ben jelent meg első krimije, a The Big Bounce a Gold Medal Books gondozásában. Leonard különbözött az ebben a műfajban író ismert nevektől, mint például Raymond Chandler vagy bármely más híres noir írótól – nem a melodráma és pesszimizmus, hanem inkább a karakterei és a valósághű párbeszédek érdekelték. A történetek gyakran Detroitban játszódtak, de kedvenc helyszínén kívül Dél-Floridát is szívesen használta helyszínként. Az ott játszódó, 1983-ban megjelent regényt, a LaBrava-t ismertette a New York Times.
Következő könyve, egy 1985-ben megjelent Glitz című Atlantic City-beli szerencsejáték-történet, a krimi műfajában jelentett kitörést. 16 hetet töltött a The New York Times bestsellerlistáján. Az ezt követő többi krimi szintén bestseller lett. Stephen King a Glitzről írt recenziójában John MacDonalddal, Raymond Chandlerrel és Dashiell Hammettel egy társaságba helyezte, de Leonard úgy érezte, hogy Ernest Hemingway és John Steinbeck jobban inspirálta. Leonard úgy gondolta, hogy könyvei az 1980-as években egyre humorosabbá váltak, és szabadabb, könnyedebb stílust alakított ki.
Saját kedvencei a 2002-es Tishomingo BluesDixie Mafia(wd) sztori és az 1988-as Freaky Deaky hippibűnözőkről szóló története volt. Szereplői különböző regények részeiben szerepelnek, mint például a hollywoodi maffiózó Chili Palmer(wd), a bankrabló Jack Foley(wd) vagy a két amerikai marsall, Carl Webster és Raylan Givens. Krimikönyveit többek között a Fawcett Publications, a Bantam Books és a Dell Publishing adta ki. Az 1980-as években kiadója az Arbor House volt, később a William Morrow & Company, a HarperCollins. Regényeiből különböző reprintek vannak; a 2000-es években ez magában foglalta a Weidenfeld & Nicolson kiadásait is. Halála idején regényei több tízmillió példányban keltek el.
Műveinek filmadaptációi között szerepel Jackie Brown (1997); Szóljatok a köpcösnek! (1995); Mint a kámfor (1998) és a A törvény embere című televíziós sorozat. Regényeiből közel harminc film készült, de néhány kritikus számára különleges stílusa csak nyomtatásban vált be.
Magánélete
1949-ben feleségül vette Beverly Clare Cline-t, és öt közös gyermekük született (két lány és három fiú) mielőtt 1977-ben elváltak. Második házassága 1979-ben, Joan Leanne Lancasterrel (más néven Joan Shepard) felesége halálával ért véget 1993-ban. Ugyanabban az évben feleségül vette Christine Kent-et, majd 2012-ben elváltak.
Leonard élete utolsó éveit a michiganiOakland megyében töltötte családjával. 2013. július 29-én agyvérzést kapott. Az első jelentések szerint lábadozik, de 2013. augusztus 20-án Leonard Detroit külvárosában, a Bloomfield Hills-ben lévő otthonában elhunyt agyvérzés szövődményei következtében. 87 éves volt.
Durva realizmusa és erős párbeszédei mellett, néha a nyelvtan terén engedett némi szabadságot a történet felgyorsítása érdekében. „Elmore Leonard tíz írásszabálya” című esszéjében ezt írta: „A legfontosabb szabályom az, amely összefoglalja a 10-et: Ha úgy hangzik, mint az írás, átírom.” Arra is utalt: "Igyekszem elhagyni azokat a részeket, amelyeket az olvasók hajlamosak kihagyni."
Elmore Leonardot "Detroit Dickensének" nevezték a város lakóinak meghitt portréi miatt, bár azt mondta: "Ha Buffalóban élnék, Buffalóról írnék." Kedvenc jelzője a következő volt: az egyiket a brit New Musical Express adta: „a revolveres vadszamarak költője”. Párbeszédeit olyan írók dicsérték, mint Saul Bellow, Martin Amis és Stephen King. "Az Ön prózája ügyetlenné teszi Raymond Chandlert" – mondta Amis Leonardnak egy Beverly Hills-i Writers Guild rendezvényen 1998-ban. Stephen King „nagy amerikai írónak” nevezte. Charles Rzepka, a Bostoni Egyetem munkatársa szerint Leonard mestere a szabad közvetett diskurzusnak, egy harmadik személyű narratív technikának, amely azt az illúziót kelti, hogy azonnal hozzáfér egy szereplő gondolataihoz.
Leonard gyakran említette Ernest Hemingwayt, mint talán a legfontosabb befolyást, ugyanakkor kritizálta Hemingwayt humortalansága és önmagát túl komolyan vevő magatartása miatt. Ennek ellenére Leonardot Hemingway és George V. Higgins iránti vonzalma vezette arra, hogy személyes irataival a Dél-Karolinai Egyetem rendelkezzék, ahol Hemingway és Higgins dolgozatai közül sokat archiválnak. Leonard iratai az egyetem Irvin Ritka Könyvek és Különleges Gyűjtemények Tanszékén találhatók.
↑Ells, Kevin (2011. január 31.). "Elmore Leonard Jr.". Encyclopedia of Louisiana. Louisiana Endowment for the Humanities (published 2013. augusztus 21.). 2013. augusztus 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. augusztus 21.{{cite encyclopedia}}: More than one of |accessdate= és |access-date= specified (súgó); Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)"Archivált másolat". 2013. augusztus 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. január 21."Archivált másolat". 2013. augusztus 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. január 21.
↑Az Egyesült Államok haditengerészeti építőzászlóaljai, ismertebb nevén a Navy Seabees, alkotják az Egyesült Államok Haditengerészeti Építő Haderejét. A Seabee becenév a "CB" kezdőbetűk heterográfja a "Construction Battalion" szavakból.
↑A Dixie Mafia egy főleg fehér déliekből álló bűnszervezet, amelynek székhelye a georgiaiWinderben található, és legalább az 1970-es évek óta elsősorban az Egyesült Államok déli részén működik.
↑Lipez, Zachary (2015. december 23.). "Second Impressions of Protomartyr". Vice (amerikai angol nyelven). 2020. november 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. július 18.
↑George P. Pelecanos (1957. február 18. –) amerikai író.
↑Michael Joseph Connelly (1956. július 21. –) amerikai detektívregények szerzője.
↑Laura Lippman (1959. január 31. –) amerikai újságíró és író.
↑McClurg, Jocelyn and Carol Memmott (2013. augusztus 20.). "Author Elmore Leonard dies at 87". USA Today. 2020. november 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. május 21.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Elmore Leonard című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
