Az Epreskert őspark és épületegyüttes Budapest VI. kerületében, a Terézvárosban. 1921 óta a mai Magyar Képzőművészeti Egyetemhez tartozik, annak műtermei és a Parthenon-Fríz Terem, a Szobrász Tanszék kiállítóterme található meg benne (címe: VI., Bajza utca 41).
A Bajza, a Szondi, a Munkácsy Mihály és a Kmety György utca által határolt területen fekszik, közel a Kodály köröndhöz, ill. a Városligethez.
Az Epreskert elnevezése a 17. század végéig vezethető vissza. Ekkor a mai kert területére és környékére akác- és eperfákat ültettek, majd, mivel a ligetes terület a közelben működő Valero selyemgyáré lett, az eperfaleveleken éltek évtizedeken keresztül a gyár hernyói. Miután a gyárat 1851-ben bezárták, az 1880-as évektől vált a liget fokozatosan a képzőművészek oázisává.
Az 1882 előtt ezen a helyen lévő elvadult eperfaligetet Strobl Alajos, a legendás „szobrászpápa” hozatta rendbe. Az egykori liget a mai Epreskertnél nagyobb kiterjedésű területen feküdt és magába foglalta a környező utcák nagy részét is. Az itt megépült műtermek közül a legelső Huszár Adolfé volt. Miután az Andrássy út kialakítása, valamint a környék beépítése miatt Huszár Adolf városligeti műtermét lebontották, 1879-ben telket kapott itt, hogy elkészíthesse Deák Ferenc szobrát a politikus Kerepesi temetőben fölépített mauzóleumába.
1882-ben a főváros néhány telekrészt adott át az 1871-ben alapított Magyar Királyi Mintarajztanodának, amelyekben két festészeti és egy szobrászati mesteriskolát hoztak létre. 1883-ban az iskolák tanárai, Benczúr Gyula, Lotz Károly, Székely Bertalan, Feszty Árpád és Zichy Mihály térítésmentes műtermet kaptak ezen a területen. Benczúr mesteriskolája a mai Benczúr utcában, ill. a Szondi utcában, Lotzé pedig a Kmety és a Bajza utcák sarkán állt. Nem sokkal később, 1886-ban a Lendvay utcai részen állította föl pavilonját Zala György, ahol a Hősök téri Millenniumi emlékmű szobrait készítették el Schickedanz Alberttel. A mesteriskolák épületein kívül nyolc műterem készült el a környező utcákban.
Az Epreskert közepén jelenleg a Mayerhoffer András által 1744–49-ben készített józsefvárosi kálvária áll, amelyet Strobl kezdeményezésére 1894-ben kövenként vittek át mai helyére a Kálvária térről. Ugyancsak a kertben helyezték el a budavári Nagyboldogasszony-templom átépítésekor a régi templom egyes részleteit. Szintén Strobl helyeztette el a kertben Kolozsvári Márton és György 1373-ban született Szent György lovas szobrának egyik másolatát. A különös, fák árnyékolta környezet a művészet iránt érdeklődőket is vonzotta, köztük főrangú és nagypolgári látogatókat is, Ferenc József is többször ellátogatott az Epreskertbe.
A hajdani eperfaliget területét művészkolónia népesítette be. A Lendvay utcában "szobrászsor" alakult ki, a Bajza utcában festők műteremházai épültek. Benczúr a Lendvay, Strobl a Bajza utcában lakott. A művészkolónia életét színesítette, ahogy Strobl reggelente kürtszó mellett kilovagolt az Epreskertből, vagy hatalmas jelmezes művészestélyeket szervezett. A kolóniához csatlakozva Feszty Árpád és Jókai Mór a Bajza utca 18. számon álló villájába költözött, ahol hatalmas társasági élet folyt. Mivel a művésztanárok szívesen telepedtek le az Epreskertet körülölelő részen, így az első világháború előtti időkre a magánvillák már kezdték kiszorítani a műteremházakat. A megmaradt műtermek 1921-ben beolvadtak a Képzőművészeti Főiskolába.
{{cite book}}: Check |isbn= value: checksum (súgó)
