Erdei pele

Erdei pele
Fán mászkáló erdei pele
Fán mászkáló erdei pele
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Pelefélék (Gliridae)
Alcsalád: Leithiinae
Nem: Dryomys
Thomas, 1906
Faj: D. nitedula
Tudományos név
Dryomys nitedula
(Pallas, 1778)
Szinonimák
Szinonimák
  • Dryomys angelus (Thomas, 1906)
  • Dryomys aspromontis Lehmann, 1963
  • Dryomys bilkjewiczi Ognev & Heptner, 1928
  • Dryomys carpathicus Brohmer, 1927
  • Dryomys caucasicus Ognev & Turov, 1935
  • Dryomys daghestanicus Ognev & Turov, 1935
  • Dryomys diamesus Lehmann, 1959
  • Dryomys dryas (Schreber, 1782)
  • Dryomys intermedius (Nehring, 1902)
  • Dryomys kurdistanicus Ognev & Turov, 1935
  • Dryomys milleri Thomas, 1912
  • Dryomys obolenskii Ognev & Worobiev, 1923
  • Dryomys ognevi Heptner & Formozov, 1928
  • Dryomys pallidus Ognev & Turov, 1935
  • Dryomys phrygius Thomas, 1907
  • Dryomys pictus (Blanford, 1875)
  • Dryomys ravijojla Paspalev et al., 1952
  • Dryomys robustus Miller, 1910
  • Dryomys saxatilis Rosanov, 1935
  • Dryomys tanaiticus Ognev & Turov, 1935
  • Dryomys tichomirowi Satunin, 1920
  • Dryomys wingei (Nehring, 1902)
Elterjedés
Az erdei pele elterjedési területe   egész éves   egész éves (valószínűleg)
Az erdei pele elterjedési területe
  egész éves
  egész éves (valószínűleg)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Erdei pele témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei pele témájú médiaállományokat és Erdei pele témájú kategóriát.

Az erdei pele (Dryomys nitedula) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a pelefélék (Gliridae) vagy (Myoxidae) családjába tartozó faj.

A Dryomys emlősnem típusfaja.

Előfordulása

Közép-Európában, (Svájc, Bajor-erdő), Kisázsiában (Izrael, Törökország) fordul elő. Az erdei pele elterjedésének alpesi peremterületein a lombos és elegyes erdőkben él 600-1600 méter között (helyenként még magasabban is). Oroszország nyugati felén főként a tűlevelű erdők, Balkánban az örökzöld bozót lakója. Alkalmilag a hegyi legelők kunyhóiban, kertekben, gyümölcsösökben is felbukkan. Magyarországon viszonylag ritka, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben fordul elő. 2012 óta fokozottan védett.

Megjelenése

Az erdei pele testhossza 8-10 centiméter, farokhossza körülbelül 6-8 centiméter és testtömege 30-70 gramm. Lényegesen kisebb, mint a kerti pele, farka bozontosabb. Színezete felül a szürkétől (az Alpokban) a vörhenyesbarnáig változhat, és csak fokozatosan alakul ki, pár hetes korban még nem végleges. Állandó jellemző a szemek mögött húzódó (fokozatosan sötétedő) fekete sáv. Füle viszonylag kicsi, csak alig ér ki a bundából. Lába testéhez képest viszonylag hosszú, vékony és már kicsi korától kezdve mászásra, csüngésre alkalmas. Farka a patkányéhoz hasonlóan bordázott, végén rendszerint fehér kis pamacs látható.

Életmódja

Az állat életmódja hasonló a kerti pelééhez (Eliomys quercinus), de gömb alakú fészkét inkább (de legalábbis helyenként) szabadon építi a bokrok ágain. Megtelepszik faodúkban és a megfelelő nagyságú mesterséges fészekodúkban is (Magyarországon például a Mátrában). A Földközi-tenger medencéjének keleti felén az erdei pele egész évben ébren van, de európai és nyugat-oroszországi elterjedési területének jelentős részén téli álmot alszik. Ennek hossza a klimatikus adottságoknak megfelelően területenként változhat.

Tápláléka rovarok és magvak; a madárfészkeket valószínűleg ritkán fosztja ki. Mivel életmódja alig tér el a kerti peléétől, a két faj együtt sehol nem fordul elő nagyobb egyedszámban. Úgy tűnik, kitérnek egymás útjából. Az erdei pele a rovarok közül a lepkéket, bábokat és a csupasz hernyókat kedveli, az egyes példányok között azonban táplálék dolgában igen nagy eltérések lehetnek.

Szaporodása

A nőstény évente egyszer, júniusban, 2-6 kölyköt ellik. A kicsinyek, akár a kerti pelénél, csupaszon és zárt szemmel jönnek a világra, de 4-5 hetes korukban már önállóak. Azoknál az állományoknál, amelyek nem alszanak téli álmot, évi 2-3 ellés lehetséges.

Jegyzetek

  1. ↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
  2. 1 2 Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 56. old. Kép: 6-os. ISBN 963-05-5819-X.

Források

További információk