| Ermanno Olmi | |
| Született | 1931. július 24. Bergamo |
| Elhunyt | Asiago |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Fabio Olmi |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Lista
|
| Halál oka | betegség |
| Rendezői pályafutása | |
| Aktív évek | 1953–2018 |
| Díjai | |
| César-díjak | |
| Legjobb külföldi film A facipő fája (1976) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ermanno Olmi témájú médiaállományokat. | |
Ermanno Olmi (Bergamo, 1931. július 24. – Asiago, 2018. május 5.) César-díjas olasz filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr.
Az Edison-Volta erőműben tisztviselő volt, majd dokumentumfilm-rendező lett. 1959-től játékfilmrendező. 1961-ben 22 dicembre néven produkciós céget alapított, majd részt vett a Hypothesis Cinema megalapításában. 1961–1965 között a Milan Film munkatársa volt.
Első filmje a Megállt az idő (1959) volt. 1963-tól Tullio Kezichnek is több filmet készített: az 1965-ös És jött egy ember című XXIII. János pápa életéről szól, az 1974-es A körülmény a kortárs középosztály morális romlottságát mutatta be. A legnagyobb sikert az 1978-ban készített A facipő fája hozta meg számára. Ezzel három díjat is „besöpört”: az Arany Pálmát, a francia filmkritikusok díját, valamint a legjobb külföldi filmnek járó César-díjat is. Az 1983-as Zarándokút című filmben nemcsak rendező és forgatókönyvíró volt, hanem a film operatőre is. 1987-es Éljen soká a királynő! című filmje hasonlított az 1961-ben elkészített Az álláshoz, amely a felnőttéválásról szólt. 1993-ban bemutatott filmje, Az öreg erdő titka is a létkérdésekkel foglalkozik. Utolsó három filmje – A fegyverek mestersége (2001), Dal a bordélyházból (2002) és a Száz szög (2007) – az örök dilemmákat tárgyalja (pl. a háború-béke, élet-halál).