| Carlo Lizzani | |
| Carlo Lizzani 1968-ban | |
| Született | 1922. április 3. Róma |
| Elhunyt | 2013. október 5. (91 évesen) Róma |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | filmrendező, forgatókönyvíró |
| Iskolái | La Sapienza Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | lezuhanás |
| Sírhelye | Cimitero Flaminio |
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Lizzani témájú médiaállományokat. | |
Carlo Lizzani (Róma, 1922. április 3. – Róma, 2013. október 5.) olasz filmrendező, forgatókönyvíró, színész, az olasz neorealizmus egyik kiemelkedő képviselője.
Számos műfajban készített filmeket. Játékfilmek mellett rendezett dokumentumfilmeket, történelmi tárgyú féldokumentarista játékfilmet (Mussolini végnapjai), krimit, politikai krimit (Sötét Torino), westernfilmet, azaz spagettiwesternt (Nyugodjanak békében!), de számos más műfajban is kipróbálta magát, nagy hazai és nemzetközi sikereket aratva. Ezek többségére mély társadalomismeret és éles társadalomkritika jellemző.
Több filmesztétikai, filmtörténeti könyve, cikke olvasható magyarul is különféle folyóiratokban, gyűjteményes kiadásokban.
Partizánként részt vett a római ellenállási mozgalomban, majd csatlakozott az Olasz Kommunista Párthoz. A felszabadulás után kezdett filmezni. Aldo Vergano 1946-ban bemutatott Il sole sorge ancora (Mégis felkel a nap) című háborús filmjének egyik forgatókönyvírója volt, és Don Camillo papot alakította benne.
Kritikusként, újságíróként a Cinema és a Bianco e Nero című lapoknak dolgozott.
Giuseppe De Santis, Roberto Rossellini és más híres olasz rendezőknek írt forgatókönyveket. Eleinte általában velük vagy másokkal közösen.
1948-ban forgatókönyvíróként működött közre Rossellini Németország a nulladik évben (Germania anno zero), 1950-ben De Santis Nincs béke az olajfák alatt (Non c'è pace tra gli ulivi) című filmjében.
Első dokumentumfilmjét, a Togliatti è ritornato (Togliatti visszatérése) Basilio Franchinával készítette. A Viaggio al sud (Utazás a délre) már első önálló rendezése volt.
Lizzani első önálló játékfilmje az 1951-ben bemutatott A bátrak csapata (Achtung! Banditi!) volt. De a magyar közönség az 1972-ben Bud Spencer főszereplésével bemutatott Sötét Torino (Torino nera) című politikai krimije kapcsán figyelt fel rá először szélesebb körben.
Magyarországon legismertebb és legtöbbet játszott filmje az 1974-ben bemutatott Mussolini végnapjai (Mussolini ultimo atto).
Már-már botrányt keltett a fiatalok körében terjedő neofasiszta eszmék riasztó valóságát bemutató San Babila egy napja (San Babila ore 20: un delitto inutile), 1976-ban.
Kritikus, esszéista volt. Az olasz film történetét feldolgozó, magyarul két kiadásban is olvasható műve 1953-ban (kibővítve 1961-ben majd 1979-ben) jelent meg.
1979-től 1982-ig a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál fesztiváligazgatója volt.
1998-ban jelentette meg különböző műfajú írásainak gyűjteményét Attraverso il Novecento (A huszadik századon át) című kötetében, amelyben érdekes anekdoták találhatók az olasz neorealista film világáról. 2007-ben jelentette meg önéletírását Il mio lungo viaggio nel secolo breve (Hosszú utazásom a rövid században) címmel.
A Cinecittà Multimédia Művészeti Akadémia Filmmaker stúdiumának oktatója volt. 2013. október 5-én a római Via dei Gracchin levette magát lakása erkélyéről. Öngyilkosságának okaira nincs pontos magyarázat, viszont legjobb barátja, Mario Monicelli filmrendező is pontosan ugyanezen a napon, három évvel korábban ugyanilyen módon vetett véget az életének. Október 12-i polgári temetése óta a római Flaminio temetőben nyugszik.



