Ernyey Gyula

Ernyey Gyula
A Szerző dedikálja Tárgyaink az időben c. könyvét. Balról Balla Gabriella művészettörté-nész, jobbról egykori tanítványai, Jarosch Imre, Szóró Erika ipari formatervezők, FUGA, 2024.
A Szerző dedikálja Tárgyaink az időben c. könyvét. Balról Balla Gabriella művészettörté-nész, jobbról egykori tanítványai, Jarosch Imre, Szóró Erika ipari formatervezők, FUGA, 2024.
Született1941. január 19. (85 éves)
Hódmezővásárhely
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásabelsőépítész,
művészet- és designtörténész


Ernyey Gyula (Hódmezővásárhely, 1941. január 19. –) magyar belsőépítész, művészet- és designtörténész, a hazai designtörténeti kutatások kezdeményezője, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem professzor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

Életpályája

1965-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola Belsőépítő Tanszékén (Budapest), Szrogh György építész tanítványaként. Kutatói pályáján Pogány Frigyes professzor indította el: 1973-ban műszaki egyetemi doktori címet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézetében, 1981-ben pedig a művészettörténeti tudományok kandidátusa fokozatot szerezte meg és 2015-ben lett az MTA doktora.

1967-től egyetemi oktató a Magyar Iparművészeti Főiskolán, a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem; előbb tanársegéd, majd adjunktus és docens, végül 1993-tól egyetemi tanári munkakörben.

Oktatói tevékenységével párhuzamosan 1965–67-ben az Iparművészeti Tanács Titkárságán az ipari formatervezés referense, 1975–88-ban az Iparművészeti Múzeum általános–gyűjteményi főigazgató-helyettese, 1988–92-ben a Rubik Stúdió tudományos tanácsadója, 1992–93-ban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Ipari Formatervezési és Ergonómiai Tanács Irodájának főosztályvezető-helyettese volt. 1993 és 2004 között az Elméleti Intézet igazgatójaként dolgozott a Magyar Iparművészeti Egyetemen, a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem. 2005–2011-ben az MIE Doktori Iskolájában az Iparművészet-elmélet B programot, 2008–2010-ben a MOME Elméleti Intézete Design- és Művészettörténeti Tanszékét vezette.

Tervezőként hazai és külföldi design-kiállítások (Hungarian Art Nouveau utazókiállítás az USA-ban, 1977–78; Zeisel Éva retprospektív az Iparművészeti Múzeumban, 1987; Made in Hungary 1880–2010 Krakkó, Varsó, Riga, Tallin, Vilnius, Prága, Temesvár, Bukarest és Budapest 2010–2011) valamint sorozatgyártású műanyagtárgyak (Miskolci Műanyagipari Vállalat) alkotója. Tudományos kutatási területe az egyetemes és magyar designtörténet és -elmélet, különös tekintettel a 20. századra. Design. Tervezéselmélet és termékformálás 1750–2010 címen sikeresen zárult védése a design szakterület első doktori védése volt a Magyar Tudományos Akadémián. A tudományos kutatás és az oktatói tevékenység mellett az oktatásszervezésből, az egyesületi életből és szakfolyóiratok szerkesztéséből is kivette részét.

Szakmai közéleti tevékenység

Önálló kötetei

Összesen mintegy 300 publikációja jelent meg, amelyeket részletesen a Magyar Tudományos Művek Tára tartalmaz.

Díjak, elismerések

Jegyzetek

  1. ↑ Magyar Tudományos Művek Tára
  2. ↑ Építészettudomány
  3. ↑ Magyar Iparművészet
  4. ↑ Tárgyfétis 9. rész
  5. ↑ A magyar formatervezés 130 éve a Fugában. mult-kor.hu (2011. május 23.) (Hozzáférés: 2026. január 15.)
  6. ↑ Tárgyfétis 4. rész
  7. ↑ Iparművészeti Múzeum: Tejkiöntő. gyujtemeny.imm.hu (Hozzáférés: 2026. január 15.)
  8. ↑ Zacskóstej-tartókról nyílt új kiállítás. www.octogon.hu (2025. január 14.) (Hozzáférés: 2026. január 15.)
  9. ↑ Mérnökakadémia
  10. ↑ MOME
  11. ↑ Ernyey Gyula (Művészettörténet iparművészet). m2.mtmt.hu (Hozzáférés: 2025. január 15.)
  12. ↑ Sutnar

Források