Ostoros moszatok

Ostoros moszatok
Zöld szemesostoros (Euglena viridis)
Zöld szemesostoros (Euglena viridis)
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták
Csoport: Discoba
Csoport: Discicristata
Törzs: Ostoros moszatok (Euglenophyta)
Cavalier-Smith, 1981
Osztályok és altörzsek
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Ostoros moszatok témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Ostoros moszatok témájú kategóriát.

Az ostoros moszatok (Euglenophyta) vagy Euglenozoa a Discicristata ostoros fajainak egy nagy csoportja. Képviselői egysejtű, nagy sejtméretű (átlagban 15-40 µm, a legnagyobbak akár 500 µm-esek is lehetnek) fajok, melyek többsége szabadon élő, de akadnak köztük az embert is megfertőző parazita fajok. Mintegy 800–1000 fajuk ismert, ezek közül Magyarországon mintegy 230 található meg. 3 nagy csoportra oszthatók: Symbiontida (más néven Postgaardia), Euglenida és Glycomonada.

Testfelépítésük

Az ostoros moszatok többsége egy vagy két ostorral rendelkezik, amelyek egy apikális vagy szubapikális ostorzacskóból erednek. Az ostorok gyakran kapcsolatban állnak egy sejtszájjal, amelybe baktériumokat vagy más kisebb szervezeteket terelnek. A heterotróf táplálkozást segíti még az ostor alapjából eredő mikrotubulus triplett és a sejt dorzális, illetve ventrális felszíne.

A heterotróf táplálkozás mellett a legtöbb ostoros rendelkezik kloroplasztiszokkal és fotoszintézis útján állítja elő szerves anyagát (autotrófia). A kloroplasztiszokat három membrán veszi körül, bennük klorofill-a és -b található más egyéb pigmentekkel, amelyeket zöldalgáktól származnak endoszimbiózis útján. Tartalék tápanyaguk paramilon szemcsék. Szaporodásuk kizárólag sejtosztódással történik. A mitózis során a sejtmag membránja érintetlen marad, és a magorsó azon belül jön létre.

Az ostor felépítése alapján két kisebb csoportot különítenek el: Diplonemida és Postgaardida.

A zöld szemes ostorosoknak nincs sejtfaluk, citoplazmájukban zöld színtestek találhatók. A tápanyagokat sejtszájukon keresztül veszik fel. Ostoruk segítségével képesek mozogni. Ostoruk kiindulási pontja közelében egy fényérzékelő szervecske és egy vörös szemfolt található, melyek a fényingert érzékelik, és az ostor mozgását a fény irányától függően szabályozzák. Átlagos méretük mikrométeres nagyságrendű.

Osztályozás

Az ostoros moszatokat monofiletikus csoportként tartják számon. A Percolozoával rokon törzs, mindkettő korong alakú membránbetüremkedésekkel (crista) rendelkezik a mitokondriumban, ami csak kevés más csoportnál fordul elő. Mindkét törzset korábban az Excavata országba soroltak. Ezzel a csoportosítással szemben léteznek eltérő álláspontok.

Élőhelyük

Főleg szennyezett, sekély vizekben fordulnak elő. Tisztítják a vizeket, és az állatoknak táplálékul szolgálnak. Hazai vizeinkben gyakoriak a zöld szemes ostorosok.

Genetika

A KDEL-receptor nyújtott „kapuőr”-köre kizárólag az ostoros moszatokra jellemző.

Jegyzetek

  1. ↑ T. Cavalier-Smith (1981). "Eukaryote Kingdoms: Seven or Nine?". BioSystems. 14 (3–4): 461–481. doi:10.1016/0303-2647(81)90050-2. PMID 7337818.
  2. ↑ Cavalier-Smith, Thomas (2016). "Higher classification and phylogeny of Euglenozoa". European Journal of Protistology. 56: 250–276. doi:10.1016/j.ejop.2016.09.003. PMID 27889663.
  3. 1 2 Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). "Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes". J Eukaryot Microbiol. 66 (1): 4–119. doi:10.1111/jeu.12691. PMC 6492006. PMID 30257078.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  4. 1 2 David J. Patterson (1999). "The Diversity of Eukaryotes". American Naturalist. 154 (S4): S96–S124. doi:10.1086/303287. PMID 10527921.
  5. ↑ Alastair G.B. Simpson (1997). "The Identity and Composition of Euglenozoa". Archiv für Protistenkunde. 148: 318–328.
  6. 1 2 Ostorosmoszatok – user.atw.hu
  7. ↑ DOI: 10.1126/science.290.5493.972
  8. ↑ Alastair G. Simpson (2003). "Cytoskeletal organization, phylogenetic affinities and systematics in the contentious taxon Excavata (Eukaryota)". International Journal of Systematic and Evolutionary Microbiology. 53 (Pt 6): 1759–1777. doi:10.1099/ijs.0.02578-0. PMID 14657103.
  9. ↑ Cavalier-Smith T (2009. december). "Kingdoms Protozoa and Chromista and the eozoan root of the eukaryotic tree". Biol Lett. 6 (3): 342–5. doi:10.1098/rsbl.2009.0948. PMC 2880060. PMID 20031978. 2020. május 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. március 4.
  10. ↑ Zeke A, Gibson TJ, Dobson L (2024. február 16.). "Linear motifs regulating protein secretion, sorting and autophagy in Leishmania parasites are diverged with respect to their host equivalents". PLoS Comput Biol. 20 (2): e1011902. doi:10.1371/journal.pcbi.1011902. PMC 10903960. PMID 38363808.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

Források

Commons:Category:Euglenozoa
A Wikimédia Commons tartalmaz Ostoros moszatok témájú médiaállományokat.

További információk