Története
A vonal 889,8 millió dollárba került, BOT finanszírozási modellben épült meg, azonban a kezdeti várakozásokat alulmúlta a vonal kihasználtsága, az első egy hónapban naponta átlagosan 9421 ember utazott a vonalon, a korábban előrevetített napi 32 000 utassal szemben.
A vonal ötlete 1996-ban született, 2005-ben kezdték építeni a vonalat és 2010-ben fejezték be, a megnyitást azonban többször is elhalasztotta az építő cég. A vállalat rosszul számolta ki a lehetséges utasszámot, amiben közrejátszott, hogy a környéken zajló építkezések miatt arra számítottak, hogy jelentősen megnő a vonal környezetében lévő városrészek népessége, azonban 2012-re csak a betelepülések 69%-a történt meg. Ezen kívül a szöuli fővárosi közlekedéspolitika is változott időközben, például bevezették a kedvezményes transzferdíjakat és a gyorssávokat a távolsági buszok számára, ami miatt a buszközlekedés jelentős versenytárssá vált a könnyűmetró számára. A kezdeti kihasználatlanság egyik oka az volt, hogy az expresszbuszokkal olcsóbb és gyorsabb volt a bejutás a fővárosba, mint a könnyűmetróval.
A problémát 2014-ben megoldották, amikor bevezették az egységes tömegközlekedési tarifát, azóta naponta több mint 30 000 utas használja a vonalat.
%EB%85%B8%EC%84%A0%EB%8F%84.png)
