| 1980-as FIA Formula–1 világbajnokság | |||
| Alan Jones, az 1980-as vílágbajnok | |||
| Egyéni világbajnok | |||
| 67 | |||
| Konstruktőri világbajnok | |||
| 120 | |||
Az 1980-as Formula–1-es szezon volt a 31. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1980. január 13-ától október 5-éig tartott, tizennégy versenyen keresztül, valamint egy futam, a spanyol nagydíj került még megrendezésre úgy, hogy nem számított bele a bajnoki küzdelmekbe.
A Ferrari nem tudta megismételni egy évvel korábbi sikereit, csak nyolc pontot szerzett az 1979-es 113-hoz képest, amellyel a valaha volt legrosszabb szezonját produkálta. Az idényt a Williams uralta, az egyéni világbajnoki címet Alan Jones nyerte az utolsó előtti, kanadai futamon vele ütköző és a versenyt feladó Nelson Piquet előtt. Ezzel Jack Brabham után újra ausztrál világbajnoka lett a sportágnak. Ebben az évben mutatkozott be két későbbi világbajnok: Alain Prost és Nigel Mansell. Az év közben a spanyol nagydíjon zajlott le a sportág történetének első nagy sportpolitikai csatája: a FOCA és a FISA vitája miatt a Ferrari, az Alfa Romeo és a Renault pilótái nem vettek részt a versenyen. A futamot utólag világbajnokságon kívüli versenynek nyilvánították. Az amerikai nagydíjon elszenvedett balesete után Clay Regazzoni tolószékbe kényszerült, pályafutása véget ért. A német nagydíj bemelegítésén Patrick Depailler életét vesztette. A Williams csapat első világbajnoki címét ünnepelhette ebben az évben.
Az idény januárban indult Argentínában, de ez nem volt egy szerencsés kezdés. Buenos Airesben a magas hőmérséklet és a szívóhatással működő autók együttes terhelése miatt a pálya aszfaltja elkezdett darabokra szakadni. A versenyzők Emerson Fittipaldi vezetésével tiltakozni kezdtek, amely csak részben vezetett eredményre - a pályát megjavították ugyan, de nem megfelelő mértékben. A verseny napja a rossz minőségű aszfalton és a technikás vonalvezetésen meglepetéseket ígért. Alan Jones, aki kétszer is kicsúszott, egyszer pedig azért kellett kiállnia, hogy kiszedjék a füvet az autója hűtőrácsai közül, megnyerte a versenyt. A szintén többször kicsúszó Piquet lett a második, Rosberg a harmadik. Prost már rögtön a debütáló versenyén szerzett egy pontot. Gilles Villeneuve egy nagy balesete miatt kiesett, melynek feltehetően az volt az oka, hogy az első felfüggesztés az állandó kicsúszások miatti sérülések hatására megadta magát.
Brazíliába se érkezett botrány nélkül a mezőny. Jacarepaguában, ahol eredetileg tervezték, nem versenyezhetett a mezőny, mert a mocsaras vidéken felépült pályán megsüllyedt az aszfalt, ami emiatt versenyzésre alkalmatlan lett. Viszont Interlagos se volt sokkal jobb: az aszfalt minősége borzalmas volt, nem volt elegendő mennyiségű és méretű bukótér, továbbá aggódtak a pilóták amiatt is, hogy több helyen csak szalagkorlát vagy drótháló védték a pályát. A versenyt így is megtartották, a pole-t pedig Jean-Pierre Jabouille szerezte meg a Renault-val, és 25 körön át vezette is a versenyt. A nagy tengerszint feletti magasság kedvezett a turbómotoroknak, ugyanakkor az egység meghibásodása miatt Jabouille kiesett, és végül a csapattársa, Arnoux tudott nyerni. A második helyen de Angelis, a harmadikon Jones végzett.
Márciusban, a legnagyobb nyári melegben folytatódott az idény Dél-Afrikában. Alain Prost összetörte az autóját, megsérült a csuklója, ezért ki kellett hagynia ezt és a következő futamot is. Marc Surer még nála is rosszabbul járt, mert egy másik balesetben eltörte a lábát, és három versenyt kellett kihagynia. A magaslati levegő itt is a turbómotoroknak kedvezett, így a Renault dominált a hétvégén - Jabouille ezúttal is vezette a versenyt, majd kiesett, és ezúttal is Arnoux nyert. A versenyt követően eszkalálódott a FISA és a FOCA szembenállása. A FISA, amely a motorsport-szövetség irányító testülete volt, és amelynek a Ferrari, a Renault és az Alfa Romeo, mint gyári csapatok is a tagjai voltak, Jean-Marie Balestre vezetésével kikeltek a szívóhatás használata ellen. Azt állították, hogy annak alkalmazása már veszélyesen nagy kanyarsebességet biztosít. Velük szemben a FOCA, amelyet a nem gyári támogatású konstruktőrök alkottak, és Max Mosley valamint Bernie Ecclestone képviselte az érdekeiket, azt vallotta, hogy erre igenis szükség van, mert csak így lehetnek versenyképesek a náluk sokkal nagyobb költségvetéssel dolgozó gyári csapatokkal szemben.
A mezőny Long Beach-re érkezett, egy hónap szünet után. A technikás és szűk kaliforniai utcai pálya egészen más igénybevétellel terhelte a pilótákat, mint az azt megelőző három verseny. Nelson Piquet dominált egész hétvégén: övé lett a pole pozíció, a leggyorsabb kör, minden körben ő állt az élen, és meg is nyerte a versenyt. Ez volt élete első győzelme. A futam mindazonáltal a komoly balesetekről lett hírhedt. A verseny elején Bruno Giacomelli autója csúszott meg a Le Gasomet hajtűkanyarban és okozott tömegbalesetet, a végén pedig Clay Regazzoni fékjei megadták magukat, majd az autója becsapódott Ricardo Zunino ott álló Brabhamjébe, végül pedig a falba. Ugyan csodával határos módon túlélte a bukást, de deréktól lefelé megbénult.
A mexikói nagydíj elmaradása miatt öthetes szünet következett a belga nagydíjig. A Zolderban megrendezett futamot Didier Prioni nyerte, akinek ez volt élete első győzelme. Mögötte Alan Jones és Carlos Reutemann végeztek.
Monacóban ismét komoly izgalmak történtek. A rajt után Derek Daly kétszer is átszaltózott a mellőle induló versenyzők feje felett, majd kiütötte a versenyből Prostot, a csapattárs Jariert, és Giacomellit. Pironi az élről esett ki, a vezetést Reutemann örökölte meg, aki nyert, mögötte Laffite és Piquet értek célba.
A következő versenyre a Madrid melletti jaramai versenypályán került volna sor. A péntek reggeli szabadedzés előtt aztán Jean-Marie Balestre a FISA részéről bejelentette, hogy a versenyhétvége nem a FISA szabályai szerint zajlik, tehát a futam nem része a világbajnokságnak. Mindennek az volt a közvetlen kiváltó oka, hogy a FOCA versenyzői tüntetőleg nem jelentek meg az előző két versenyhétvége előtti eligazításon, pedig az kötelező lett volna. Balestre azt is közölte, hogy a bojkottáló pilóták licenszét vissza fogják vonni. A FISA-t támogató három csapat (Ferrari, Renault, Alfa Romeo) visszaléptek az egész versenyhétvégétől, amelyet egyébként Alan Jones nyert. A botrány nem vetett túl jó fényt Jaramára sem, amely ezután már csak egyszer rendezett Formula–1-es futamot, csökkenő számú nézőközönség és pokoli hőség mellett.
A spanyol nagydíj kiesése és a svéd nagydíj kimaradása miatt hathetes szünet után következett a francia nagydíj. A vitákat nagyjából sikerült elsimítani és valamennyi bojkottáló versenyző visszakapta a licenszét is. Alan Jones hazai pályáján verte meg a két franciát, Laffite-ot és Pironit.
A brit nagydíjat ebben az évben Brands Hatch-ben rendezték. A két Ligier ezúttal is jól ment, de mindketten kiestek. A kínálkozó lehetőséget ismét csak Alan Jones ragadta meg, aki nyerni tudott, de Piquet folyamatosan szorongatta őt. Ezzel a Williams sorozatban a második hazai versenyét is meg tudta nyerni.
A német nagydíjra úgy érkezet a mezőny, hogy az első versenynap előtt egy tesztbalesetben életét vesztette Patrick Depailler. Alfa Romeójának a felfüggesztése adta meg magát, az autója felborult és telibe találta a falat az egyik leggyorsabb egyenes végén. Az időmérő edzésen Jones mindössze századmásodpercekkel végzett Jabouille előtt, és a versenyt is sokáig vezette, ám defektet kapott. Laffite és Reutemann is megelőzték őt, aki így csak harmadik lett.
Következett Ausztria, az idény leggyorsabb pályája. A futamot Jabouille nyerte, épp csak egy hajszállal Jones előtt. A győzelem különös jelentőségű volt már csak azért is, mert a francia pilóta ezen a versenyen fejezett be egyáltalán futamot egész idényben, egészen odáig mindig kiesett. Ez volt a második és egyben utolsó győzelme Jabouille-nak, aki ezzel koronázta meg négy éven keresztül tartó fejlesztési együttműködését a Renault istállóval.
A holland nagydíjon Piquet nyert Arnoux és Laffite előtt. A Renault-k domináltak az időmérő edzésen, a verseny már kevésbé sikerült jól számukra. Egy balesetben megsérült Jones autója is, ezért ő is kiesett.
Az olasz nagydíjat rendhagyó módon Imolában rendezték és nem Monzában. A monzai pályán ugyanis fontos biztonsági óvintézkedéseket kellett tenni és egy alapos felújítás is ráfért az egész pályára. Hiába készültek el már a futam előtt mindezzel, a szerződést már aláírták, így 1948 után először és utoljára nem Monzában rendezték az olasz nagydíjat. Az időmérőn a két Renault jól szerepelt, de a versenyen mindkettejüket műszaki meghibásodás érte utol. Piquet nyert Jones és Reutemann előtt, és ez a győzelem azt is jelentette számára, hogy a világbajnoki összetettben is átvette a vezetést.
Kanadában a két bajnokaspiráns a rajt után összeakaszkodott, emiatt egy több autót érintő baleset történt, és a futamot piros zászlóval megszakították. Piquet-nek át kellett ülnie a tartalékautóba, amelyben egy időmérős körülményekre beállított, elég elhasznált motor volt. Habár mindenki másnál gyorsabb volt, a motor nem bírta az igénybevételt és megadta magát. Jones eközben megnyerte a versenyt és ezzel nemcsak ő, hanem a Williams csapat is világbajnok lett. A versenyen Jabouille-lal is történt egy nagy baleset, melynek következtében mindkét lábát eltörte.
A szezonzáró verseny Watkins Glenben egész idény során kétséges volt, hogy megrendezésre kerül-e. Végül a FOCA biztosított egy nagyobb összegű kölcsönt, hogy biztosan legyen futam, de ez már nem volt elég ahhoz, hogy a jövőben a mindentől távol eső, a modern követelményeknek egyre kevésbé megfelelő versenypálya eladósodott tulajdonosai futamokat rendezhessenek. A szombati szabadedzésen Prost bukott egy nagyot, miután eltört a felfüggesztése. Mivel beverte a fejét a kormányba, nem engedték, hogy versenyezzen. Meglepetésre Bruno Giacomellié lett a pole, amely az első volt a csapat számára 1951 óta. Az élen is jött el és egészen a 32. körig vezette a versenyt, amikor az autója megadta magát. Mindebből Jones profitált, aki egy győzelemmel koronázta meg az évét Reutemann és Pironi előtt. Mario Andretti ezen a versenyen szerezte meg egész idényben az első pontját.
Pontozás:
| Helyezés | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7.-20. |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Pont | 9 | 6 | 4 | 3 | 2 | 1 | 0 |
Pontokat az első hat versenyző kapott. A konstruktőri bajnokságba valamennyi pontot beszámították, az egyéni bajnokságban azonban más volt a rendszer. Az első hét futam legjobb öt eredményét, valamint a második hét futam legjobb öt eredményét számították csak be. A zárójelben szereplő számok mutatják a versenyző esetében azt, ha az összes pontja beszámításra került volna - a világbajnokság végeredményén ez sem változtatott volna.
| Helyezés | Versenyző | ARG |
BRA |
RSA |
USW |
BEL |
MON |
FRA |
GBR |
GER |
AUT |
NED |
ITA |
CAN |
USA |
Pontok |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 1 | 3 | Ki | Ki | 2 | Ki | 1 | 1 | 3 | 2 | 11 | 2 | 1 | 1 | 67 (71) | |
| 2 | 2 | Ki | 4 | 1 | Ki | 3 | 4 | 2 | 4 | 5 | 1 | 1 | Ki | Ki | 54 | |
| 3 | Ki | Ki | 5 | Ki | 3 | 1 | 6 | 3 | 2 | 3 | 4 | 3 | 2 | 2 | 42 (49) | |
| 4 | Ki | Ki | 2 | Ki | 11 | 2 | 3 | Ki | 1 | 4 | 3 | 9 | 8 | 5 | 34 | |
| 5 | Ki | 4 | 3 | 6 | 1 | Ki | 2 | Ki | Ki | Ki | Ki | 6 | 3 | 3 | 32 | |
| 6 | Ki | 1 | 1 | 9 | 4 | Ki | 5 | Hn | Ki | 9 | 2 | 10 | Ki | 7 | 29 | |
| 7 | Ki | 2 | Ki | Ki | 10 | 9 | Ki | Ki | 16 | 6 | Ki | 4 | 10 | 4 | 13 | |
| 8 | Ki | Ki | Ki | 10 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 1 | Ki | Ki | Ki | 9 | ||
| 9 | Ki | 6 | Ki | 2 | Ki | 8 | 9 | 9 | 9 | 14 | Ki | Ki | Ki | Ki | 7 | |
| 10 | 3 | 9 | Ki | Ki | 7 | NK | Ki | NK | Ki | 16 | NK | 5 | 9 | 10 | 6 | |
| 11 | Ki | 11 | 11 | 4 | Hn | NK | 7 | 8 | Ki | Ki | Ki | Ki | 4 | Hn | 6 | |
| 12 | 4 | 14 | Ki | 8 | 9 | Ki | 11 | 4 | 10 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 6 | |
| 13 | Ki | 12 | 7 | Ki | 5 | Ki | Ki | 5 | 15 | Ki | 5 | 13 | 7 | Hn | 6 | |
| 14 | Ki | 16 | Ki | Ki | 6 | 5 | 8 | Ki | 6 | 8 | 7 | Ki | 5 | Ki | 6 | |
| 15 | Hn | 15 | 8 | 3 | Ki | 6 | Ki | 12 | Ki | 11 | Ki | Ki | Ki | Ki | 5 | |
| 16 | 6 | 5 | Ni | Ki | Ki | Ki | 6 | 11 | 7 | 6 | 7 | Ki | Ni | 5 | ||
| 17 | Ki | 10 | 6 | 7 | Ki | 4 | 10 | 13 | 8 | NK | 11 | Ki | 4 | |||
| 18 | 5 | 13 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 5 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 4 | |
| 19 | Ki | Ki | Ki | 5 | 8 | Ki | 12 | 10 | 13 | 13 | 9 | 8 | NK | 11 | 2 | |
| 20 | Ki | Ki | 12 | Ki | Ki | 7 | Ki | Ki | 7 | Ki | 8 | Ki | Ki | 6 | 1 | |
| 21 | 7 | Ki | 10 | Ki | Ki | 6 | Ki | 1 | ||||||||
| 22 | Ki | 7 | Ki | Ki | 12 | 12 | 10 | Ki | NK | 8 | 0 | |||||
| 23 | 7 | 8 | 10 | Ki | Ki | NK | Ki | 0 | ||||||||
| 24 | 11 | NK | 15 | NK | 11 | NK | 9 | 0 | ||||||||
| 25 | Hn | Ki | 9 | Ki | 0 | |||||||||||
| 26 | NK | NK | NK | Ki | 12 | Hn | NK | NK | 14 | NK | NK | NK | 12 | Ki | 0 | |
| 27 | NK | NK | Ki | Ki | NK | NK | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 12 | Ki | Ki | 0 | |
| 28 | 13 | NK | NK | NK | NK | Ki | NK | NK | 0 | |||||||
| — | Ki | Ki | Hn | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 0 | |||||||
| — | Ki | Ki | NK | 0 | ||||||||||||
| — | Ki | Ki | 0 | |||||||||||||
| — | Ki | Ki | 0 | |||||||||||||
| — | NK | Ki | NK | 0 | ||||||||||||
| — | Ki | NK | 0 | |||||||||||||
| — | NK | NK | NK | NK | NK | NK | NK | 0 | ||||||||
| — | NK | NK | 0 | |||||||||||||
| — | NK | 0 | ||||||||||||||
| — | NK | 0 | ||||||||||||||
| — | NK | 0 | ||||||||||||||
| — | NK | 0 | ||||||||||||||
| Helyezés | Versenyző | ARG |
BRA |
RSA |
USW |
BEL |
MON |
FRA |
GBR |
GER |
AUT |
NED |
ITA |
CAN |
USA |
Pontok |
| Helyezés | Konstruktőr | Model | Motor | Gumi | Győzelem | Dobogós hely | Pole | Leggy.kör | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | FW07 FW07B |
Ford Cosworth DFV | G | 6 | 18 | 3 | 6 | 120 | |
| 2 | JS11/15 | Ford Cosworth DFV | G | 2 | 10 | 4 | 3 | 66 | |
| 3 | BT49 | Ford Cosworth DFV | G | 3 | 6 | 2 | 1 | 55 | |
| 4 | RE20 | Renault-Gordini EF1 | M | 3 | 4 | 5 | 4 | 38 | |
| 5 | 81 81B |
Ford Cosworth DFV | G | 1 | 14 | ||||
| 6 | 009 010 |
Ford Cosworth DFV | G | 12 | |||||
| 7 | M29B M29C M30 |
Ford Cosworth DFV | G | 11 | |||||
| 8 | A3 | Ford Cosworth DFV | G | 1 | 11 | ||||
| 9 | F7 F8 |
Ford Cosworth DFV | G | 2 | 11 | ||||
| 10 | 312T5 126C |
Ferrari 015 | M | 1 | 8 | ||||
| 11 | 179 | Alfa Romeo 1260 | G | 1 | 4 | ||||
| 12 | DN11 DN12 |
Ford Cosworth DFV | G | ||||||
| 13 | D3 D4 |
Ford Cosworth DFV | G | ||||||
| 14 | FA1 FA1B |
Ford Cosworth DFV | G | ||||||
| 15 | N180 | Ford Cosworth DFV | G |