| Williams FW07 Williams FW07B Williams FW07C Williams FW07D | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | Williams |
| Tervező | Patrick Head Frank Dernie Neil Oatley |
| Előző | Williams FW06 |
| Következő | Williams FW08 |
| Műszaki adatok | |
| Vázszerkezet | alumínium monocoque |
| Motor | Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó |
| Váltó | Hewland 5 sebességes manuális |
| Üzemanyag | Mobil |
| Gumik | Goodyear Michelin |
| Versenyeredmények | |
| Csapat(ok) | Williams RAM Racing |
| Pilóták | |
| Első verseny | |
| Utolsó verseny | |
| Futott versenyek | 43 |
| Győzelmek | 15 |
| Dobogós helyezések | 41 |
| Edzéselsőségek | 8 |
| Leggyorsabb körök | 15 |
A Williams FW07 egy Formula–1-es versenyautó, melyet a Williams csapat tervezett és indított az 1979-es Formula–1 világbajnokságban. Különféle alváltozataival egészen 1982-ig versenyben volt. 1980-ban a RAM Racing is megvásárolt egy kasztnit és azzal versenyeztek.
Az autókat 1979-ben Alan Jones és Clay Regazzoni vezette, 1980-ban pedig a Regazzoni helyére kerülő Carlos Reutemann. Ebben az idényben Jones egyéni világbajnok lett, a Williams pedig konstruktőri bajnok. 1981-ben változatlan volt a pilótapárosuk, 1982-ben pedig Reutemann mellett Keke Rosberg és Mario Andretti is vezethették. A RAM Racingnél 1980-ban Rupert Keegan, Kevin Cogan, Geoff Lees és Desiré Wilson vezethették, 1981-ben pedig Emilio de Villota vezethette volna saját nevezéssel egy futamon, de visszalépett.
Az autó kasztnija a Lotus 79-esen alapult, ugyanabban a szélcsatornában tesztelték, mint azt a modellt. Egyes megfigyelések szerint szinte ugyanarról az autóról volt szó, csak a Williams kasztnija merevebb volt. Az egyszerű kivitelű, kicsi és könnyű autót a jól bevált Ford-Cosworth DFV motorok hajtották. Már az 1979-es bajnoki idényben úgy tűnt, hogy erős kihívó lehet, ám még nem volt egészen kiforrott, és sok volt a megbízhatósági gond. Frank Dernie és a tervezőcsapat azon volt, hogy a szívóhatást (ground effect) a lehető legnagyobbra növelje, némiképp hasonló módon, mint ahogy a Lotus 80 tette. Ennek érdekében az autó egész padlólemeze aerodinamikai elemmé vált, szükségtelenné téve szárnyak alkalmazását. Csakhogy a Lotus 80 esetében átestek a tervezői a ló túloldalára, ezért a Team Lotus, Colin Chapman utasítására már az ikerkasztnis, utóbb betiltott Lotus 88 fejlesztésébe kezdett.
A brit nagydíjra Dernie-ék végre elkészítették azt a rendszert, amely a maximális szívóhatás elérése érdekében az autó oldalán lévő szoknyákat mindig lent tartotta. Eközben megoldották azt is, hogy ne legyenek sehol rések az autó alján. A technika olyan jól működött, hogy Jones nemcsak hogy pole pozíciót szerzett, de mindjárt 2 másodperccel gyorsabb is volt, mint a legközelebbi rivális. A versenyt Regazzoni nyerte, a következő három futamot pedig Jones, majd még Kanadában is egyet. Az 1979-es idény második felében a Williams autói szinte legyőzhetetlenek voltak, egyedül a két Ferrari, valamint a Ligier pilótája, Jacques Laffitte volt rájuk veszélyes. Mivel az idény első fele nem sikerült a csapat számára túl jól, ezért nem lehettek világbajnokok.
1980-ban az autó átépített, FW07B változatával versenyeztek. Ekkorra a kasztni már annyira hatékonnyá vált, hogy első szárnyra nem is volt szükségük. A francia nagydíjtól kezdve a Judd által továbbfejlesztett DFV-motorokat használták, amely nagyobb fordulatszámra volt képes, és erőben is alig pár lóerő lett a lemaradása a turbómotorokkal szemben. A Williams számára előnyös volt továbbá a kisebb üzemanyagtank is. A csapat több győzelmet is aratott, Alan Jones és a Williams is világbajnokok lettek az idény végén.
1981-ben betiltották a szívóhatás termelésében nagy szerepet játszó szoknyákat, ezért az autót újra át kellett tervezni, ezúttal FW07C néven. Hidraulikus felfüggesztést használtak, hogy fenntartsák a korábbi kedvező hatásokat, viszont ez kőkemény volt, és nagyon kényelmetlenné tette a vezetést. Alan Jones egyáltalán nem volt megelégedve vele, ezért az idényt követően távozott is a sportágból. Ebben az évben Reutemann volt a világbajnoki kihívó, de mindkét pilóta komoly technikai problémával küzdött, amely miatt mindkét bajnoki cím elúszott. Ennek oka az volt, hogy az autóra ható hatalmas, a gyorsításkor ható erők olyan erővel csapták az autóban lévő üzemanyagot annak falához, hogy az meggátolta, hogy az üzemanyagpumpa megfelelően ellássa a feladatát.
1982 első néhány futamán is ezt az autót használták, Reutemann és Rosberg egy-egy dobogót szereztek vele.
Készült egy FW07D altípus is, mindössze egyetlen példányban. Mivel a Williamsnek nem volt turbómotorja, ezért alternatív megoldásokat kerestek, így építették meg a saját hatkerekű versenyautójukat (két első és négy kisebb hátsó, hajtott kerékkel). 1981 végén teszteltek vele, de soha nem vetették be élesben.
Az FW07-esből egy példány a Williams Heritage Collection tulajdonát képezi, kettő pedig szaúd-arábiai magántulajdonban van, átépítve. Az FW07B-ből az egyik szintén a Williams tulajdonában van, a másik Argentínában, a Juan Manuel Fangio Múzeum Reutemann-nal foglalkozó szekciójában. Kettő brit gyűjtők magántulajdonában van. Egy példányt még 1981-ben Bobby Hillin vásárolt meg, aki átépítette a CART és az Indy 500 szabályrendszerének megfelelően, és Longhorn LR02 néven versenyeztette. Az autót Al Unser vezette, amivel Mexikóban második lett, az Indy 500-on pedig tizenhetedik. 1985-ben újra átépítették, ekkor Can-Am autónak, és egy 5 literes Chevrolet motort kapott. Később az SCCA bajnokságba került, sorsa ismeretlen.
Az FW07C-ből egy példány szintén a Williams tulajdona, két példány brit, egy olasz, és egy amerikai gyűjtőnél van.
Félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör.
| Év | Csapat | Kasztni | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1979 | Albilad-Saudia Racing Team | FW07 | Ford Cosworth DFV | G | ARG | BRA | RSA | USW | ESP | BEL | MON | FRA | GBR | GER | AUT | NED | ITA | CAN | USA | 75* | 2. | ||
| Alan Jones | KI | KI | KI | 4 | KI | 1 | 1 | 1 | 9 | 1 | KI | ||||||||||||
| Clay Regazzoni | KI | KI | 2 | 6 | 1 | 2 | 5 | KI | 3 | 3 | KI | ||||||||||||
| 1980 | Albilad-Saudia Racing Team | FW07
FW07B |
G | ARG | BRA | RSA | USW | BEL | MON | FRA | GBR | GER | AUT | NED | ITA | CAN | USA | 120 | 1. | ||||
| Alan Jones | 1 | 3 | KI | KI | 2 | KI | 1 | 1 | 3 | 2 | 11 | 2 | 1 | 1 | |||||||||
| Carlos Reutemann | KI | KI | 5 | KI | 3 | 1 | 6 | 3 | 2 | 3 | 4 | 3 | 2 | 2 | |||||||||
| RAM Penthouse Rizla Racing | FW07 | Rupert Keegan | 11 | NK | 15 | NK | 11 | NK | 9 | ||||||||||||||
| RAM Rainbow Jeans Racing | FW07 | Kevin Cogan | NK | ||||||||||||||||||||
| RAM Theodore | FW07 | Geoff Lees | NK | ||||||||||||||||||||
| Brands Hatch Racing | FW07 | Desiré Wilson | NK | ||||||||||||||||||||
| 1981 | TAG Williams Racing Team | FW07C | M | USW | BRA | ARG | SMR | BEL | MON | ESP | FRA | GBR | GER | AUT | NED | ITA | CAN | CPL | 95 | 1. | |||
| Alan Jones | 1 | 2 | 4 | 12 | KI | 2 | 7 | 17 | KI | 11 | 4 | 3 | 2 | KI | 1 | ||||||||
| Albilad Williams Racing Team | Carlos Reutemann | 2 | 1 | 2 | 3 | 1 | KI | 4 | 10 | 2 | KI | 5 | KI | 3 | 10 | 8 | |||||||
| Equipe Banco Occidental | FW07 | M | Emilio de Villota | VL | |||||||||||||||||||
| 1982 | TAG Williams Racing Team | FW07C | G | RSA | BRA | USW | SMR | BEL | MON | DET | CAN | NED | GBR | FRA | GER | AUT | SUI | ITA | CPL | 58* | 4. | ||
| Carlos Reutemann | 2 | KI | |||||||||||||||||||||
| Keke Rosberg | 5 | KIZ | 2 | ||||||||||||||||||||
| Mario Andretti | KI |
* 4 pontot az FW06-ossal szereztek
* 44 pontot az FW08-assal szereztek