Áttekintés
Az autót Gérard Ducarouge és Michel Beaujon tervezték, eleinte hagyományos felfüggesztéssel. Később egy speciális, hidropneumatikus felfüggesztést alkottak, amelynek a célja az volt, hogy az autó hasmagassága legyen minél kisebb, ezáltal a szívóhatás (ground effect) legyen hatékonyabb. Ezt a megoldást a belga nagydíjtól alkalmazták.
Guy Ligier csapatfőnök úgy döntött, hogy a Ford-Cosworth DFV motorokat francia gyártmányokra cseréli, méghozzá a Matra V12-es egységeire, amelyeket Talbot névre címkéztek át, és relatíve erősnek voltak mondhatók. Összesen hat kasztnit építettek az idényben. 1982-ben átépítették az autót, és JS17B néven versenyeztették tovább, amíg az új modell el nem készült. Habár a Matra tervezte egy V6-os turbómotor építését, erre soha nem került sor.
Versenyben
Laffite mellé Jabouille csatlakozott, aki a Renault színeiben már nyert futamot. Ő azonban még az előző év végén elszenvedett egy komoly balesetet, amelynek köszönhetően eltört a lába, és nem épült még fel, ezért az idény első két versenyén honfitársa, Jarier helyettesítette. Mindkét pilóta a középmezőnybe kvalifikált Long Beach-en, ám mindketten ki is estek. Jabouille ugyan megpróbált Brazíliában rajthoz állni, de ekkor sem tudott, ezért ismét Jarier helyettesítette, aki hetedikként végzett - Laffite hatodik lett, ezzel a Ligier megszerezte első pontját. Argentínában Jabouille visszatért, de még mindig nem volt jó formában, ezért nem tudott kvalifikálni, a máskülönben jó versenyt teljesítő Laffite pedig kiesett. Ugyanez volt a helyzet Imolában is: ugyan Jabouille már teljesíteni tudta a versenyt, többkörös hátránya miatt nem rangsorolták.
A jég a hidropneumatikus felfüggesztés bemutatkozásakor tört meg. Laffite rögtön a második helyen zárta a belga nagydíjat, Monacóban harmadik lett, a spanyol nagydíjon pedig ismét második, úgy, hogy a pole-ból is ő indult. Jabouille viszont továbbra is pocsék formában versenyzett: Monacóban kvalifikálni sem tudott, a spanyol nagydíjat pedig nem fejezte be. Ő maga is belátta, hogy ez nem fog neki menni, ezért a futamot követően visszalépett. A helyére Patrick Tambay került a Theodore csapattól. Ugyan a teljesítménye nem volt rossz, mégsem tett hozzá a csapat eredményeihez semmit sem, ugyanis az összes versenyén kiesett.
Közben Laffite a brit és a német nagydíjon is dobogóra állhatott, egy remek gumistratégiával pedig megnyerte az osztrák nagydíjat, mellesleg megszerezve a leggyorsabb kört is. Az ezt követő két versenyről kiesett, de Kanadában újra győzni tudott, és ezzel matematikai esélye volt a világbajnoki címre is. Las Vegasban aztán elrontotta az időmérőt, és bár a futamon járt a második helyen is, végül csak hatodik lett. Ez mindenesetre elég volt ahhoz, hogy mind ő, mind a Ligier csapat negyedikként végezzenek a világbajnokságban.
1982-ben Laffite csapattársa Cheever lett. Az új autó még nem volt kész, ezért a JS17B-vel versenyeztek, amely ekkor egy túlsúlyos és kevésbé hatékony konstrukciónak számított már. Az első három versenyt rögtön kettős kieséssel zárták, Imolában pedig a FISA-FOCA háború miatti bojkott okán nem is indultak el. A belga nagydíjon aztán Cheever harmadik lett. Az új, JS19-es autót Monacóban bevetették, de gyengén teljesített, ezért Detroitban újra a JS17B-vel versenyeztek, és Cheever ezúttal második lett. Kanadában mindketten kiestek, ezután már csak két futamon indultak a pilóták ezzel az autóval, felváltva. Az idényt végül 20 ponttal a konstruktőri nyolcadik helyen zárták.
Jacques Laffite
Eddie Cheever
1982-es Formula–1 brit nagydíj