Áttekintés
Az idényre Guy Ligier megszerezte a csapat számára a Renault-motorokat, melyeket a Mecachrome tartott karban. Kezdetben az RS3B jelű, korábbi változatot kapta csak meg a csapat, mert a Williams exkluzív módon kaphatta meg a legújabb fejlesztéseket, később azonban ők is jogosultakká váltak azokra.
A kasztnit Frank Dernie tervezte, Gérard Ducarouge segítségével, olyan aerodinamikai, szélcsatornában végzett kísérletek adatait felhasználva, amelyek a végül meg nem valósult Reynard Formula–1-es projektből származtak. A kék-fehér-piros színű, a Gitanes cigaretta, a Loto Sportif és az Elf logóit magán viselő autó kétségkívül mutatós volt, de aerodinamikailag problémákkal küzdött. Emiatt az idényben a kasztnit és a felfüggesztést is módosítani kellett. Ez segített a kezelhetőségen, ugyanis az autó főként a rosszabb minőségben leaszfaltozott pályákon csak szenvedett.
Az idény kezdetén az is felmerült, hogy Comas helyén az akkor a Ferraritól éppen kirúgott Alain Prost fog versenyezni. Ő tesztelt is a csapattal, de végül maradtak Comas mellett.
A csapat helyzete az idény elején nem volt sokkal jobb a korábbiaknál: rengeteg műszaki hiba és baleset miatti kiesés hátráltatta őket, Kanadáig pontot sem tudtak szerezni. Pontot egész évben csak négyszer tudtak szerezni, két ötödik és két hatodik hellyel. A belga nagydíj pénteki szabadedzésén Comas hatalmas balesetet szenvedett - az ütközés erejétől elvesztette az eszméletét, a lába azonban még mindig nyomta a gázpedált, ami nagy veszéllyel járt. A szinte azonnal odaérkező Ayrton Senna lélekjelenléte kellett ahhoz, hogy leállítsa a motort és tartsa versenyzőtársa fejét, amíg a segítség meg nem érkezik. Comas később úgy nyilatkozott, hogy Senna megmentette az életét.
A szezont konstruktőri hetedikként zárták, a Footwork Arrows csapattal pontegyenlőséggel.
.svg){kind=small}
25. Thierry Boutsen
26. Érik Comas
1992-es Formula–1 dél-afrikai nagydíj
1992-es Formula–1 ausztrál nagydíj