Áttekintés
Az 1993-as idénynek a Brundle-Blundell versenyzőpárossal kezdtek neki, tesztpilótát nem alkalmaztak. Ez volt a csapat első olyan idénye, amelyikben egyik poszton sem volt francia pilótájuk. A csapattulajdonos Guy Ligier ebben az évben adta el csapatát, pénzügyi nehézségek miatt, az új tulaj Cyril de Rouvre lett, aki azonban az idény során adócsalás miatt börtönbe is került. A JS39-es megkapta az aktív felfüggesztést és egy új félautomata sebességváltót, továbbá a Renault legújabb fejlesztésű motorjait. 1993-ban ismét relatíve jól szerepeltek, háromszor is dobogóra állhattak, és úgy végeztek a konstruktőri ötödik helyen, hogy egy kicsivel nagyobb szerencsével akár a Ferrarit megelőzve a negyedikek is lehettek volna. A Ligier az 1986-os szezon óta nem végzett ennyire előkelő helyen.
1994-ben az autó átdolgozott, JS39B nevű változatával versenyeztek, amelyből azok betiltása miatt kiszereltek minden vezetési segédletet. A csapatnál ismét problémák ütötték fel a fejüket, de Rouvre úr letartóztatása mellett a két versenyzőjük is elhagyta őket. Májusban Flavio Briatore és Tom Walkinshaw vásárolta be magát a Ligierbe, amely felvetette annak a lehetőségét, hogy a Ligier és a Benetton között szabályellenes összedolgozás is történhetett. Briatore számára azért volt fontos a csapat, mert így szerezhette meg a Benettonnak a legegyszerűbben a Renault-motorokat. Ebben az idényben a Ligier eredményei elmaradoztak, a megbízhatósággal viszont nem voltak gondok. Legjobb eredményük a német nagydíjon volt, ahol Panis második, Bernard pedig harmadik lett. Panist a portugál nagydíjról kizárták szabálytalan autó miatt. Az idény végén Briatore egyre erőteljesebben szólt bele a csapat működésébe: Bernardot kitette saját védence, Johnny Herbert kedvéért, majd amikor utóbbira a Benettonnál volt szükség, beültette a helyére a tesztpilóta Franck Lagorce-t. Az idényt 13 ponttal a hatodik helyen zárták.
A szezont követően Michael Schumacher is tesztelt az autóval, hogy kitapasztalja a Renault-motort.
Festés
Az autók festése nem sokat változott az előző évihez képest: a nagy fehér vízszintes csík helyett ferde csíkmintázat került az autó hátuljára. Ahol a dohányreklámok tiltva voltak, ott a Gitanes cigaretta nem szerepelt rajtuk, legfeljebb a "cigányasszony" sziluettje, amely a márka emblémája volt, de az se mindenhol, például a francia nagydíjon egyáltalán nem. Fontos szponzor volt még az Arany Oldalak (Les Pages Jaunes) 1993-ban, amelynek utolsó versenyein Brundle autójára Hugo Pratt festett egy különleges mintázatot.
.jpg)
.svg){kind=small}
25. Martin Brundle
25. Éric Bernard
1993-as Formula–1 dél-afrikai nagydíj
1994-es Formula–1 ausztrál nagydíj