| Pacific PR01 | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | Pacific Grand Prix |
| Tervező | Adrian Reynard |
| Következő | Pacific PR02 |
| Műszaki adatok | |
| Vázszerkezet | szénszálas méhsejt monocoque |
| Motor | Ilmor 2175A 3,5L V10 szívó |
| Váltó | Pacific 6 sebességes |
| Üzemanyag | Elf |
| Gumik | Goodyear |
| Versenyeredmények | |
| Csapat(ok) | Ursus Pacific Grand Prix |
| Pilóták | |
| Első verseny | |
| Utolsó verseny | |
| Futott versenyek | 16 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 0 |
| Edzéselsőségek | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
A Pacific PR01 egy Formula–1-es versenyautó, amit a Pacific Grand Prix csapat tervezett és versenyeztetett az 1994-es Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Paul Belmondo és Bertrand Gachot voltak, a tesztpilóták pedig Oliver Gavin és Giovanni Lavaggi voltak.
Az eredeti tervek szerint a csapat már 1993-ban versenyzett volna ezzel az autóval, de komoly pénzügyi problémák miatt végül csak a következő idénybe tudtak benevezni. Ennek meg is lett az eredménye: a mezőny magasan leggyengébb autója volt 1994-ben, rengetegszer nem is tudtak vele kvalifikálni a versenyekre, amikor pedig igen, akkor sosem értek célba.
A kasztni alapját a Reynard által az 1992-es idénybe benevezni tervezett, azonban végül soha el nem készült autó adta. Ezen rengeteg tapasztalt szakember dolgozott, köztük Rory Byrne. 1991 végén a Reynard úgy döntött, hogy inkább felhagynak a próbálkozással, és a félkész programot, valamint az enstone-i gyárukat eladták a Benetton csapatának. Az aerodinamikai adatokat a Ligier és a Pacific csapatok vették meg (utóbbi volt az, amely eredetileg a tervezett autót versenyeztette volna valamilyen formában). Mivel a Pacificnek így nem maradtak se tervei, se fejlesztői háttere, így a rendelkezésre álló adatokból kellett következteniük arra, hogy milyen lehet az ideális autó. Ez már csak azért is baj volt, mert egész egyszerűen nem tudtak szélcsatornában tesztelni, legfeljebb csak a versenypályán. Az így megépített autókkal 1994-ben tudtak rajthoz állni, melyekbe az Ilmor koros és megbízhatatlan motorjait építették be. Nagy fejlesztésekre nem volt se pénz, se lehetőség, ugyanis a PR01-es alapvető problémákkal küszködött. Egyedül a felfüggesztést alakították át és az orr fekvését változtatták meg alacsonyabbra.
Az idénynyitó brazil nagydíjra Gachot kvalifikálni tudott, de kiesett - ő legalább a szezon első hat versenyéből ötre meg tudta ezt tenni. Belmondo egész idényben csak kétszer, Monacóban és Spanyolországban tudott kvalifikálni. Kanada után a hátralévő tíz verseny egyikére sem tudtak kvalifikálni, ezért komolyan felmerült a lehetősége egy visszalépésnek, hogy a következő idényre koncentráljanak - erre csak azért nem került sor, mert komoly büntetéssel járt volna együtt.
A Pacific egyik szponzora a Death cigarettamárka lett volna, azonban az imolai nagydíjon történt tragikus események miatt még azelőtt felbontották a szponzori megállapodást, hogy felkerülhettek volna az autókra a morbid feliratok. Helyette egy izlandi vodkagyártó, az Ursus lett a csapat névadó szponzora.
| Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1994 | Pacific Racing | Ilmor 2175A | G | BRA | PAC | SMR | MON | ESP | CAN | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | EUR | JPN | AUS | 0 | - | |
| Paul Belmondo | NK | NK | NK | KI | KI | NK | NK | NK | NK | NK | NK | NK | NK | NK | NK | NK | ||||||
| Bertrand Gachot | KI | NK | KI | KI | KI | KI | NK | NK | NK | NK | NK | NK | NK | NK | NK | NK |