Áttekintés
A zűrzavaros és eredménytelen 1987-es idényt követően átalakulások kezdődtek a csapat háza táján. Azt már tudni lehetett, hogy a turbómotorokat az 1988-as idény végével betiltják, ezért a Ligier, sok más csapathoz hasonlóan, már inkább ebben az idényben szívómotorra váltott, jelesül a Judd CV jelű erőforrásaira. Új autót is építettek, amellyel azonban fundamentális problémák voltak. A lapos kasztni méretes első és hátsó szárnyakat kapott, amely azonban képtelen volt elég leszorítóerőt termelni. Az optimális súlyeloszlás érdekében az extrém lapos kasztniban négy részre osztották az üzemanyagtartályt. Arnoux mellé is éppen azért érkezett a svéd Johansson, mert az eredetileg kiszemelt Christian Danner nem fért el az autóban. Versenyben volt még az ülésért Philippe Streiff, Olivier Grouillard, Paolo Barilla és Michel Ferté is.
A félretervezett autót nagyon nehéz volt vezetni, és ez meg is látszott az eredményeken. Johansson, aki az elmúlt években rendszeresen állt dobogóra is, most hat alkalommal kvalifikálni sem tudott a futamra, és arra panaszkodott, hogy olyan vezetni az autót, mintha folyamatosan nedves aszfalton menne vele. Kilencedik helynél jobbat pedig egész évben nem ért el, egyszer azt is úgy, hogy a szezonzáró ausztrál nagydíjon kiesett a futam vége előtt hat körrel, de rangsorolták. Arnoux, bár csak két alkalommal volt számára sikertelen a kvalifikáció, csak a tizedik helyig jutott. Imolában megesett velük az is, ami még soha, hogy egyik autójuk sem jutott el a rajtrácsra. A mélypont a hazai pályán, a Paul Ricard versenypályán rendezett francia nagydíjon érte el őket, ahol szintén csomagolhattak már szombaton, ráadásul éppen Arnoux 40. születésnapjának előestéjén.
1983 óta ez volt a legrosszabb idényük, pontot egyáltalán nem szereztek, gyakran a versenyképtelenségtől szenvedő EuroBrun csapattal tudtak csak csatázni, és velük szemben is alulmaradtak.
25. René Arnoux
26. Stefan Johansson
1988-as Formula–1 brazil nagydíj
1988-as Formula–1 ausztrál nagydíj