A szezon
Már az első versenyen egyértelmű volt, hogy a McLaren alkalmazkodott a legjobban az új szabályokhoz. Pilótái kibérelték az időmérőn az első sort, a pole-ból induló Häkkinen, de még Coulthard is fél másodpercet adott a harmadik Schumachernek. A versenyben sokáig vezető Häkkinen a 36. körben tévedésből kijött a boxba, az időveszteség pedig eég volt ahhoz, hogy Coulthard átvegye a vezetést. Egy, a verseny előtt kötött megállapodásuknak eleget téve azonban visszaengedte őt az élre, így Häkkinen nyert. Az eredménnyel szemben a riválisok óvást nyújtottak be, de elutasították.
Brazíliában ugyanez volt a helyzet: első sor, tönkrevert mezőny, Häkkinen győzelme. Ekkor azonban egy botrány volt alakulóban a McLaren fékei körül: egy harmadik fékpedállal képesek voltak külön-külön fékezni az első és a hátsó fékeket, akár a kanyarokban is, ami nem volt megengedett. A csapat beleegyezett, hogy kiveszi a technikát az autóiból, de a dominanciájuk megmaradt.
Argentínában változott a helyzet: a Goodyear új abroncsai remekül működtek a Ferrarin, így Schumacher győzni tudott, Häkkinen csak második lett, Irvine pedig harmadik. Coulthard, aki egy Schumacherrel való összeakaszkodást követően még a verseny elején megpördült, csak hatodik lett. Imolában aztán Coulthard nyert pole pozícióból, Schumacher és Irvine előtt. Häkkinen a váltó hibája miatt feladni kényszerült a futamot. A spanyol és a monacói nagydíjakon azonban ellentmondást nem tűrően győzött, és kényelmes előnyre tett szert a tabellán.
A kanadai, francia és brit nagydíjakat ezután Schumacher nyerte meg, és szerencséjére a McLaren versenyzőit technikai meghibásodások és vezetői hibák fosztották meg az értékes pontoktól. Ennek a vége az lett, hogy Schumacher és Häkkinen közt a különbség két pontra apadt, Coulthard viszont már 26 ponttal volt lemaradva, így az ő esélyei a bajnoki címre matematikaivá váltak.
Az osztrák és a német nagydíjakon a McLaren megmutatta, hogy azért még mindig övék a legerősebb autó. A magyar nagydíjon aztán, köszönhetően a zseniális boxtaktikának, Schumacher győzelmet aratott, míg Häkkinen csak hatodik lett. Ezután következett a belga nagydíj, a sportág történetének egyik legnagyobb rajtbalesetével. Az esős körülmények közt megrendezett futamon a fél mezőny összeütközött a rajtot követően, négyen már el sem tudtak rajtolni az újraindításnál, amelyre csak egy óra múlva került sor a tartalékautók hiánya miatt. A versenyen sok kieső volt, köztük Häkkinen már a rajt után, Coulthard és Schumacher pedig egy lekörözéskor ütköztek össze és estek ki. A három keréken a boxutcába evickélő Schumacher indulatosan ment volna számonkérni Coulthardot. A futam meglepő befutót hozott: Damon Hill nyert a Jordannel, a második helyre a csapattársa, Ralf Schumacher ért oda, a harmadik pedig Alesi lett a Sauberrel.
Schumacher Monzában győzelemmel tért vissza, Häkkinen pedig, aki a második helyen haladt, két megpördülés miatt, amit fékhiba okozott, csak negyedik lett. Két versennyel a vége előtt a két bajnoki rivális pontegyenlőséggel állt a táblázat élén, és a Ferrarinak még a konstruktőri címre is esélye volt. A luxemburgi nagydíjon aztán Häkkinen újra győzni tudott, így Japánba is ő érkezett esélyesebbként. Végül világbajnok lett, miután a rajtnál Schumacher beragadt, majd egy defekt miatt fel kellett adnia a futamot.
Ez lett Häkkinen első bajnoki címe, a McLaren számára a nyolcadik konstruktőri bajnoki cím. Az 1997-es bajnokcsapat Williams pocsék idényen volt túl, mindössze kétszer állhattak fel a dobogóra, de a konstruktőri harmadik helyezést azért sikerült megszerezniük.
Mika Häkkinen.svg){kind=small}
McLaren
.svg){kind=small}
