| Forrai Katalin | |
| Született | Debrecen |
| Elhunyt | 2004. december 30. (78 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Forrai István |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola |
| Kitüntetései | Brunszvik Teréz-díj (1993) |
| Sírhelye | Szent István-bazilika |
Ezzel a szócikkel vagy szakasszal kapcsolatban felmerült kifogás(ok):
|
Forrai Katalin, Vikár Lászlóné (Debrecen, 1926. szeptember 25. – Budapest, 2004. december 30.) magyar zenepedagógus, karnagy, a koragyermekkori ének-zenei nevelés kiemelkedő alakja. A Kodály-koncepció óvodai és bölcsődei alkalmazásának egyik legfontosabb hazai és nemzetközi képviselője. Munkássága meghatározó szerepet játszott a magyar óvodai és bölcsődei ének-zenei nevelés módszertanának kialakulásában, valamint a kisgyermekkori zenei nevelés nemzetközi elismertetésében.
Apja Forrai István karnagy, zenetanár. Férje Vikár László népzenekutató, egyetemi tanár, a zenetudományok kandidátusa. Gyermekei Vikár András, Vikár Tamás és Vikár Katalin.
1945-ben, Debrecenben szerzett tanítói és ének szaktanítói képesítést, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1951-ben középiskolai énektanári és karvezetői diplomát szerzett. Tanárai között volt többek között Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Bartha Dénes, Forrai Miklós, Perényi László, Szabolcsi Bence és Vásárhelyi Zoltán.
1946-tól a budapesti Dózsa György úti Általános Iskola énektanára volt. 1951 és 1959 között a Brunszvik Teréz Óvónőképző Szakiskolában tanított, majd az Országos Pedagógiai Intézet munkatársaként, később főmunkatársaként dolgozott. Feladata volt az óvónők továbbképzése, a középfokú óvónőképzők tantervének előkészítése, énekkönyvek szerkesztése. 1957-től a Heim Pál Gyermekkórház Módszertani bölcsődéjében zenei megfigyeléseket vezetett. 1966-tól a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetének tudományos főmunkatársa és a kutatócsoport tagja lett. Feladata átfogó gondozási-nevelési program kidolgozása, gondozónők zenei képzése. 1975 és 1983 között ismét az Országos Pedagógiai Intézetben tevékenykedett főiskolai docensként. Feladata a hazai zenepedagógiai képzés és továbbképzés kutató-fejlesztő szakértőjeként tantervek, óvodai nevelési programok kidolgozásának irányítása, az Országos Ének Munkaközösségvezetők tanácskozásainak szervezése, a Megyei Pedagógiai Központok munkájának összehangolása. 1983-as nyugdíjba vonulását követően számos meghívásnak, szakmai kérésnek tesz eleget, képzéseket, továbbképzéseket tart, konferenciákon, szakmai napokon tart előadásokat és bemutatókat.
Pedagógiai munkásságának legfontosabb helyszíne a budapesti VIII. kerületi Csobánc utcai óvoda volt, ahol 1947-től mestere, Kodály Zoltán tanácsára indította el az énekes óvoda foglalkozásait és vezette több mint öt évtizeden át. Forrai Katalin zeneóvodai foglalkozásait nagy érdeklődés övezte a hazai és nemzetközi szakemberek körében, így rendszeresen látogatták Csobánc utcai foglalkozásait. Kodály Zoltán haláláig, 1967-ig maga is figyelemmel kísérte Forrai Katalin itt folyó munkáját.
Forrai országos elismertségét tovább növelte, hogy 1952-től 1989-ig a Magyar Rádióban Óvodások műsora címen heti rendszerességgel zeneóvodai foglalkozásokat vezetett, mellyel az óvodásokkal foglalkozó szakemberek szakmai fejlődését kívánta segíteni.
Nemzetközi tevékenysége
Forrai Katalin jelentős szerepet játszott a magyar zenepedagógia nemzetközi megismerésében. Az 1964-ben a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság (International Society of Music Education=ISME) budapesti konferenciáján tartott óvodai bemutatófoglalkozása nagy nemzetközi figyelmet kapott, és hozzájárult ahhoz, hogy a Kodály-koncepció kisgyermekkori alkalmazása világszerte ismertté váljon. A konferencia után a világ több mint húsz országában tartott előadásokat, tanfolyamokat és bemutatófoglalkozásokat. (Járt Japánban, Ausztráliában, Amerikában, Finnországban, Angliában, Lengyelországban, Ausztriában, Belgiumban stb.)
Munkájának, személyének nemzetközi elismerését tükrözi, hogy 1976-tól a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság (ISME) igazgatósági tagjává választották, majd 1986 és 1992 között elnöke lett, 1994-től tiszteletbeli elnökségi tagja lehetett. Kezdeményezésére jött létre az ISME Kisgyermeknevelési Bizottsága 1978-ban. 1979 és 1983 között a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS= International Kodály Symposium) alelnöki posztját tölthette be.
1951–1960 Óvodai Nevelési Program ének-zenei neveléssel kapcsolatos részének kidolgozása, Óvónőképző szakközépiskola számára tankönyv kidolgozása
1970- A Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) tagja, az Óvodai Szekció és Kisgyermeknevelési Szakosztály aktív tagja
1977–1981 Az MTA és Oktatási Minisztérium által létrehozott Magyar Zenei Nevelési Bizottság titkára
1978– Magyar Kodály Társaság tiszteletbeli tagja
1980–1998 Magyar Zenei Tanácsban elnökségi tagja, 1991-1994 között elnöke, 1998-tól rendkívüli egyéni tagja.