Fraktúr

 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Fraktúr
A Wikimédia Commons tartalmaz Fraktúr témájú médiaállományokat.
A betűtípusok európai elterjedésének történelmi ábrázolása Petermann közleményeiből (1901). Az ábrázolás azonban a valóságnak nem felel meg: Dániában és Norvégiában ekkor már elsősorban antikvát használtak, és Németországban - amint a térkép felirataiból is látható - nem kizárólag fraktúrával nyomtattak.

A fraktúr egy teljes betűképcsalád neve. A kifejezés a latin fractus (törött) szóból ered. Az antikva betűkkel ellentétben, de a régi római és karoling írásokhoz hasonlóan, a vonalak a fraktúr betűkben is megtörnek, így közelítve a kézíráshoz. Tágabb értelemben, a Németországban sokáig elterjedt Schrift kézírást is Frakturnak nevezik. Szűkebb értelemben a fraktúr egyes óangol betűtípusokra utal, amelyek gótikus, Schwabacher és fraktúr betűtípusokra tagolhatók. A kifejezést használja a levéltártan is, ott a papírlapok, papírkötegek hosszában való félbehajtására utal.

Története

Az első fraktúr betűkép I. Miksa német-római császár (1493–1519) idején született meg, egy új könyvsorozathoz kifejlesztett betűképként. A fraktúr betűtípusok változatai népszerűségükben hamarosan megelőzték a korábbi Schwabacher és gótikus betűképeket.

Más országoktól eltérően, Németországban még a 19. században is mindennapos volt fraktúrt használata könyvszedéskor. Az elterjedt betűkép a Normalfraktur volt, de használták a Schwabacher típust is.

A fraktúr a 20. század elején ment ki a divatból, a nem német ajkúakkal való kommunikációs problémák miatt. A náci Németország (1933–1945) egyfajta megkülönböztető jelként a többi nyugati országtól, mégis megpróbálta elterjeszteni használatát, mondván, hogy az antikva betűképek nem árják. Ez idő alatt több mesterséges fraktúr betűkép született. A fraktúrt támogató irányvonal 1941. január 3-áig volt érvényben, amikor Martin Bormann kiadatott egy körlevelet, miszerint a fraktúr Judenlettern (zsidó betűkép) lett és betiltatta használatát.

Annak ellenére, hogy használata régi német hagyomány, a fraktúr sokak szemében – az 1941-es tiltó rendelet ellenére – a nácizmussal kapcsolódik össze. Ezért a fraktúrt csak díszítőelemként használják; például néhány hagyományos német újság (pl. Frankfurter Allgemeine Zeitung) a nevét fraktúr betűkkel nyomtatja a címoldalra. A német márka egyes címletein a Banknote (bankjegy) felirat szintén ilyen betűtípussal szerepelt az euró bevezetése előtt.

Minták


Walbaum-Fraktúr



Humbold-Fraktúr

A kifejezés más tudományterületen

A fraktúr kifejezést használja a levéltártan is: a „fraktúrba hajtás” fogalom az irategységek olyan levéltári/irattári elhelyezési módját jelöli, amikor az iratanyagot a papírlapok hosszabbik tengelye mentén hajtják félbe, majd jellemzően átkötéssel biztosítják egyben maradásukat. Régies irattárolási mód, ma már kerülendőnek tekintik, elsősorban azért, mert a meghajtás károsíthatja a papíranyagot.

A fraktúrba hajtott és (textil kötegelőszalaggal) átkötött levéltári iratanyag megnevezése a fraktúrcsomó.

Jegyzetek

Iroalom

További információk

Kapcsolódó szócikkek