| Franz Mehring | |
| Született | 1846. február 27. Sławno |
| Elhunyt |
Berlin |
| Állampolgársága | német |
| Házastársa | Eva Mehring (1884. október 11. – 1919. január 28.) |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | a porosz képviselőház tagja |
| Iskolái | |
| Sírhelye | Zentralfriedhof Friedrichsfelde |
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Mehring témájú médiaállományokat. | |
Franz Erdmann Mehring (Schlawe, Pomeránia, 1846. február 27. – Berlin, 1919. január 29.) német marxista filozófus, történész, irodalomkritikus és publicista.
Gazdag polgári családba született, tanulmányait Lipcse és Berlin egyetemein végezte 1866 és 1870 között, 1882-ben szerzett doktorátust. Számos újságban jelentek meg írásai, többek között a Die Neue Zeit, a Die Zukunft, Frankfurter Zeitung, Die Waage. Politikai nézetei a szocialista beállítottságú polgári radikalizmustól 1890 körül jutottak el a marxizmusig. 1891-ben csatlakozott Németország Szociáldemokrata Pártjához (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD).
1902 és 1907 között főszerkesztője a szociáldemokrata Leipziger Volkszeitung című újságnak. 1906-tól 1911-ig az SPD pártiskoláján tanított. 1917-től 1918-ig a poroszországi parlament tagja. Az első világháború kitörése után egyre jobban eltávolodott az SPD vezetésétől. Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg mellett alapító tagja a háborúellenes Internacionálé Csoportnak (Gruppe Internationale), majd 1916 márciusától a Spartakus-csoportnak (Spartakusgruppe). Ugyanebben az évben letartóztatták antimilitarista írásai és beszédei miatt. Megírta a harmincéves háború első marxista történeti analízisét, feltárta II. Gusztáv Adolf svéd király hadjáratának protestáns vallási ideológiája mögötti gazdasági, politikai osztályérdekeket.
1917-ben az elsők között üdvözölte, s védelmezte az októberi bolsevik forradalmat. Lenin elismerőleg nyilatkozott írásairól. 1918-ban publikálta Karl Marx életrajzát, mely az első alapos, félreértésektől és szándékos hamisításoktól mentes, hiteles életrajz volt. A könyvet hamarosan számos nyelvre lefordították, 1920-ban orosz, 1922-ben dán, 1925-ben magyar, 1930-ban japán, 1932-ben spanyol, 1935-ben angol fordítása jelent meg. Alapító tagként részt vett a Németország Kommunista Pártja (Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) létrehozásában.
Mehring tudományos öröksége igen kiterjedt, számos területet ölel fel. Filozófusként hozzájárult a történelmi materializmus torzításmentes interpretálásához, népszerűsítéséhez, kritizálta a polgári filozófiai irányzatokat, a neo-kantianizmust, a machizmust, Eduard von Hartmann, Arthur Schopenhauer, Friedrich Nietzsche, továbbá Werner Sombart, Eduard Bernstein nézeteit. Hozzájárult a marxista esztétika és irodalomkritika megteremtéséhez. Marx és Engels kéziratainak egyik legelmélyültebb tanulmányozója és publikálásuk kezdeményezője volt. Első marxista történészként úttörő tevékenységet végzett a történelmi materialista módszer konkrét történeti kutatásokban való alkalmazásával. A német szociáldemokrácia történetét feldolgozó, Geschichte der deutschen Sozialdemokratie című, négykötetes munkája forrásértékű jelentőséggel bír kora német munkásmozgalmára vonatkozóan.