| Gabriel Attal | |
| Franciaország miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2024. január 9. – 2024. szeptember 5. | |
| Előd | Élisabeth Borne |
| Utód | Michel Barnier |
| Franciaország oktatásügyi minisztere | |
| Hivatali idő 2023. július 20. – 2024. január 9. | |
| Előd | Pap Ndiaye |
| Franciaország közügyekért és államháztartásért felelős minisztere | |
| Hivatali idő 2022. május 20. – 2023. július 20. | |
| Előd | Olivier Dussopt |
| Utód | Thomas Cazenave |
| Franciaország kormányszóvivője | |
| Hivatali idő 2020. július 6. – 2022. május 20. | |
| Született | 1989. március 16. (37 éves) Clamart |
| Párt |
|
| Szülei | Marie de Couriss Yves Attal |
| Élettárs | Stéphane Séjourné |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Gabriel Attal aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gabriel Attal témájú médiaállományokat. | |
Gabriel Attal (Clamart, 1989. március 16. –) 2024 januárjától 2024 szeptemberéig Franciaország miniszterelnöke, a centrista Reneszánsz párt politikusa. Ő az eddigi legfiatalabb kormányfője az országnak.
Attal 2016-ban kilépett a Szocialista Pártból, és Emmanuel Macron elnökké választását támogatta. 2017-ben bejutott a parlamentbe, majd az oktatásügyi minisztérium államtitkára lett. Később kormányszóvivőként és államháztartásért felelős miniszterként is dolgozott. 2023 júliusában lett oktatásügyi miniszter, mielőtt Élisabeth Borne lemondását követően Macron miniszterelnökké nevezte ki. 2024 júliusában jelentette be lemondását, miután pártja nem tudott többséget szerezni a parlamenti választáson.
Apja Yves Attal 2015-ben elhunyt tunéziai származású zsidó vallású ügyvéd és filmproducer, édesanyja az odesszai származású, ortodox keresztény vallású Marie de Couriss. Három fiatalabb testvérével együtt Párizsban nőttek fel. Nyíltan vállalta homoszexualitását, és partnere volt 2015 és 2022 között Stéphane Séjourné, aki Attal kormányában külügyminiszter lett.
A politikai palettán azonban váltott, és a centrista, ill. talán inkább centrista-jobboldali En Marche politikai párthoz csatlakozott, amely később a La République En Marche (A Köztársaság Lendületben) nevet vette fel. Jelenlegi nevén ez a párt a Renaissance. Attal 2017-től képviselőként a francia parlament tagja, és kormánypárti politikusként az oktatásügyi minisztériumban államtitkári kinevezést kapott. Ezután kormányszóvivőként és államháztartásért felelős miniszterként is tevékenykedett, majd 2023 júliusában oktatásügyi miniszternek nevezték ki.
2023 decemberében a felmérések szerint ő volt a legnépszerűbb francia politikus. Élisabeth Borne leváltása nem volt szükségszerű, de Macron elnök döntése alapján a belpolitikai válságok megoldása lehet egy fiatal és népszerű politikus, ezért 2024. január 9-én kinevezték miniszterelnöknek.
2024. június 9-én Emmanuel Macron francia elnök előrehozott parlamenti választást írt ki a 2024-es európai parlamenti választásokon elért gyenge eredmények miatt. Bár Attal nem értett egyet a döntéssel, átvette a Macron vezette Állampolgárok Együtt koalíció a 2024-es francia parlamenti választási kampányának irányítását. Az első fordulóban, június 30-án, az Állampolgárok Együtt 20,76%-ot szerzett, a radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) és a baloldali Új Népfront (NFP) mögött, ami a harmadik köztársaság óta a kormányzó koalíciók legrosszabb eredménye volt általános választáson. Attal prioritásként az RN abszolút többségének megakadályozását jelölte meg, és arra kérte az Állampolgárok Együtt jelöltjeit, akik az RN mögött harmadik helyen végeztek, hogy vonuljanak vissza a második fordulóra.
A július 7-i második fordulóban az Állampolgárok Együtt koalíció 168 mandátumot szerzett, az NFP 182-t, az RN pedig 143-at. Attal másnap felajánlotta lemondását, de Macron elutasította, és arra kérte őt, hogy maradjon ideiglenesen hivatalában az ország stabilitásának fenntartása érdekében. Saját választókerületében, Hauts-de-Seine 10. választókerületében 58,2%-kal megtartotta mandátumát az NFP jelöltjével szemben.
2024. július 13-án Attalt egyhangúlag megválasztották a Reneszánsz párt vezetőjének a Nemzetgyűlésben. Emmanuel Macron július 16-án hivatalosan elfogadta lemondását, de egyidejűleg arra kérte, hogy maradjon ügyvivő miniszterelnökként az új kormány felállításáig. 2024. szeptember 5-én Michel Barnier váltotta őt a miniszterelnöki tisztségben.