Életpályája
Röviden
Skóciában született, ötéves korában került Angliába. Eleinte futballistának készült, a Glasgow Rangersben játszott. Egy sérülés következtében azonban sportpályafutása megszakadt, és érdeklődése a szállodaipar és a szakácstudományok felé fordult. Egy átlagosnak mondható vendéglátóipari iskola után Marco Pierre White és Albert Roux mellett tanulta a szakmát. Három évet töltött Franciaországban, ahol Guy Savoy és Joël Robuchon konyháján tanulta tovább a mesterséget. 1993-ban a londoni Aubergine étterem konyhafőnökeként csillogtatta tehetségét, és az étterem három év alatt két Michelin-csillagot is szerzett. 2001-ben a harmadik csillagot is megkapta, de ezt már a Chelseaben nyílt saját éttermével, a Gordon Ramsay-vel.
Gyermekkora
Ramsay apja sok mindennel foglalkozott: volt úszómester, hegesztő, bolti eladó. Nővére és édesanyja ápolónőként dolgoztak. Gyermekéveit a „reménytelenül csavargó” jelzővel illette, utalva apja nagyratörő terveire és azok bukásaira, melyek állandó költözködésre kényszerítették a családot. 1976-ban végleg letelepedtek Stratford-upon-Avon városában. Későbbi nyilatkozatokban Ramsay tagadta, hogy apját alkoholistának nevezte volna, holott önéletrajzában, a Nem piskótában sanyarú éveknek írja le ezt az időszakot, melyet egy „részeges nőcsábász” erőszakossága és gondatlansága keserített meg. 16 éves korában otthagyta a szülői házat, és Banburybe költözött egy kis lakásba.
Futballkarrierje
Ramsay futballozott. Először tizenkét éves korában figyeltek fel rá, amikor a Warvickshire tizennégy éves kor alatti csapatába választották be. Karrierjét sérüléseinek nagy száma határozta meg, amiről később úgy nyilatkozott: „Talán eleve kudarcra voltam ítélve, amikor a foci jött.”
1984 közepén Ramsay részt vett egy próbajátékon a Rangers FC csapatánál, annál a csapatnál, amelynek gyerekként szurkolt. Súlyosan megsérült, amikor egy edzés során zúzódott egy porc a térdében. Folytatta az edzéseket és a játékot a sérült térdével, majd egy squash-játék során elszakadt egy ínszalagja is. Soha nem épült fel teljesen a kettős sérülésből. A Glasgow Rangersnél azt mondták, talán igazolják, igaz, a személyi edzője nem igazán békélt meg a csapat hierarchiájával és azt ajánlotta Ramsaynek, hogy igazoljon egy másik csapatba valamelyik alsóbb osztályból.
Szakácskarrierje
Ám ekkoriban Ramsay érdeklődését már felkeltette a főzés, jobban, mint hogy ő legyen "a focista azzal a béna lábával", így hát 19 évesen elkezdett több időt szentelni a gasztronómia oktatására. Lehetőségei rövid felmérése után, miszerint pontjai nem voltak elegek az általános szint (O-Level, angol) eléréséhez, ami a tengerészethez vagy rendőrséghez való felvételi követelménye volt, Ramsay beiratkozott egy helyi egyetemre, amit a rotarysták fizettek neki, hogy szállodaigazgatónak tanulhasson. Erre így emlékszik vissza: „egy baleset, egy totális baleset”.
Az 1980-as évek késői szakaszában szakácssegédként dolgozott a Wroxton House Hotelben, majd üzemeltette a konyhát 60 személyre a Wickham Armsban, ahonnan távoznia kellett, mert összeszűrte a levet a tulajdonos feleségével. Ekkor Londonba költözött, ahol egy sor különböző konyhán dolgozott, míg össze nem hozta a sors a temperamentumos Marco Pierre White-tal, aki a Harveys-ba hozta.
Miután a Harveys-ban két évet és tíz hónapot dolgozott, Ramsay, belefáradva az „őrjöngésbe, zsarnokoskodásba és erőszakoskodásba”, megállapította, hogy karrierje fejlődésének egyetlen módja a francia konyha tudományának elsajátítása. White lebeszélte arról, hogy Párizsban vállaljon munkát, helyette inkább elküldte Albert Rouxhoz a Le Gavrocheba, Mayfairbe (ahol egyébként találkozott Jean-Claude Bretonnal, aki most maître d' a Royal Hospital Roadnál). A Le Gavrocheban eltöltött egy év után Albert Roux a francia alpokbeli Hotel Divába hívta Ramsayt, hogy legyen a jobbkeze. Innen Párizsba ment, hogy együtt dolgozzon Guy Savoy-jal és Joël Robuchonnal, akik mindketten Michelin-csillagos séfek. Folytatta képzését Franciaországban, majd a konyha fizikailag és mentálisan is kimerítette, ezért egy évig személyi szakácsként dolgozott a Bermudákon, az Idlewind magánjachton.
Főszakácsként
Miután 1993-ban visszatért Londonba, Ramsay elfogadta a La Tante Claire főszakácsi posztját Chelseaben. Nem sokkal ezután Marco White ismét belépett az életébe: felajánlotta neki, hogy legyen a Rossmore főszakácsa, és 10% részesedést is ígért. Az éttermet átkeresztelték Aubergine-re, és 14 hónap múlva meg is hozta Ramsaynek az első Michelin-csillagot, majd 1997-ben a másodikat. A siker ellenére ugyanezen évben kiszállt az üzletből. Ennek oka egy, a tulajdonostársakkal történt vita volt, valamint Ramsay azon vágya, hogy elindíthassa saját éttermét. Ez 1998-ban be is következett, amikor is Chelseaben megnyílt a Gordon Ramsay at Royal Hospital Road, apósa, Chris Hutchenson segítségével. Az étterem 2001-ben hozta meg a harmadik csillagot, ezáltal téve Ramsayt ez egyetlen skóttá, aki ezt az eredményt elérte.
Az első étterem után birodalma villámsebesen gyarapodott, elsőként megnyitva a Petrust (ahol 2001-ben hat bankár egy egyszerű étkezés során elköltött 44.000 angol fontot borokra!), majd az Amaryllist Glasgow-ban (melyet később bezárni kényszerült), valamint a Gordon Ramsay at Claridge’s nevű éttermet. Ezt követte a Connaught Hotel Mayfairben, egy nagy támogatottja, Angela Hartnett nevével fémjelezve. Ramsay mostanában Nagy-Britannián kívüli éttermeket kezdett megnyitni, kezdve a Verre-rel Dubaiban. A Gordon Ramsay at Conrad Tokyo és a Cerise by Gordon Ramsay egyaránt Tokióban nyitottak 2005-ben, majd 2006 novemberében a Gordon Ramsay at the London New Yorkban, elnyerve a legjobb jövevény címet a Zagat-kalauztól, a kritikusok eltérő értékelései ellenére.
2007-ben megnyitotta első ír vendéglőjét; a Gordon Ramsay at Powerscourt a Ritz-Carlton Hotelben nyílt meg, Powerscourtben, Írországban.
2008 májusában az első nyugati parti hely is befutott a kaliforniai Los Angelesben. A hollywoodi Sunset Stripen található korábbi Bel-Age Hotelt nemrégiben felújították és átnevezték London West-Hollywoodnak. Akárcsak New York-i vállalkozásánál, a helyet elnevezte Gordon Ramsay at the London West Hollywoodnak. A Konyha Ördöge (egyes forgalmazóknál: Ördögi konyha) Egyesült Államokbeli szériájának sok része Dél-Kaliforniában lett rögzítve, remek reklámot csinálva ezzel Gordon Ramsaynek.
Díjak
Ramsay egyike azon három séfnek az Egyesült Királyságban, akik három Michelin-csillagot birtokolnak éttermeikért (a másik kettő Heston Blumenthal és Alain Roux). 2006-ban a „vendéglátásért végzett áldozatos munkájáért” a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatával (OBE) tüntették ki.
2006 júliusában elnyerte a Catey-díjat az „Év Független Vendéglátója” kategóriában, így a harmadik emberré válva, aki három Catey-díjat is elhódított, mely az Egyesült Királyság legnagyobb vendéglátói elismerése. A két korábbi kitüntetése: „Az év felfedezettje” 1995-ben valamint „Az év szakácsa” 2000-ben (a két másik háromszoros győztes Michel Roux, illetve Andrew és Jacquin Pern).
2006 szeptemberében a Caterer and Hotelkeeper magazin Caterersearch 100. évfordulós listáján a vendéglátóipar legnagyobb hatású személyiségének nevezték. Megelőzte Jamie Olivert, aki 2005-ben listavezető volt. Ugyanebben az évben jelölték a St. Andrews Egyetem rektori posztjára, ahol Simon Peppers ellenszavazatával vesztett. Egy sajtókampány ellenére Ramsay sose látogatta meg az egyetemet, és nem is nyilatkozott az esetről.
Flottavezető étterme, a Restaurant Gordon Ramsay nyolc évig London legjobb éttermének lett megválasztva az „ételbiblia” Harden's felmérése alapján, de 2008-ban megelőzte a Petrus, melyet mára már egy korábbi pártfogoltja, Marcus Wareing vezet.
