| Huntingtinnel kölcsönható fehérje 1 | |
| Azonosítók | |
| Jel | HIP1, HIP-I, ILWEQ, SHON, SHONβ, SHONγ |
| Entrez | 3092 |
| OMIM | 601767 |
| RefSeq | NM_001243198 |
| UniProt | O00291 |
| PDB | 2NO2 |
| GeneCards | HIP1 |
| Egyéb adatok | |
| Lokusz | 7. krom. q11.23 |
A huntingtinnel kölcsönható fehérje 1, más néven HIP–1 a HIP1 gén által kódolt fehérje. Nevét arról kapta, hogy a huntingtinnel kölcsönhat. Ismert, hogy az apoptózisban érintett fehérjék haláleffektor-doménjével (DED) homológ doménje van. A szabad (huntingtinhez és más fehérjéhez nem kötött) HIP–1 magas szintje feltehetően a neuronok apoptózisának egyik oka a Huntington-kórban (a kaszpáz-3-út révén). A HIP–1 szerepe a kaszpáz-3-mediált sejthalálban azonban továbbra is ismeretlen.
A HIP–1-et Wanker et al. 1997-ben azonosították.
116 kDa tömegű citoszolikus fehérje leucincipzárral, a talinnal – egy aktinkötő fehérjével – homológ C-terminussal és egy epszin-N-terminális homológ (ENTH) doménnel, amely képes foszfatidilinozit-4,5-biszfoszfát- és foszfatidilinozit-3,4,5-triszfoszfát-kötésre egyaránt, és fontos lehet a klatrinmediált endocitózisban is.
A HIP1 a huntingtinhez N-terminus-dependensen kötődik a huntingtinhez, és kolokalizálódik vele a központi idegrendszerben, ezt mutáns Htt-vel nem azonosították. Később kimutatták, hogy a muHtt CAG-sorozatbővülése a HIP1-affinitást csökkenti, gátolva annak funkcióját, és növelve a szabad HIP1-szintet. Valószínűleg ez okozza a Huntington-kórt a sejtvázintegritás elvesztése és az apoptózis elindítása miatt. A HIP1 proapoptotikus hatása a kaszpáz-8 és a HIPPI (HIP1-gyel kölcsönható fehérje) aktiválásából is következhet. A HIP1 nem patológiás aktivitásának része a klatrin-összeállítás a klatrin-könnyűlánccal való kölcsönhatása révén. A HIP1 az egér Sla2p fehérjéjének – egy perifériás membránfehérje – homológja. A Sla2p az endocitózisban szerepet játszó aktinkötő fehérje, ez alapján a HIP1 is hasonló szerepet játszhat. További részletek a HIP1 endocitózisban játszott szerepéről a HIP1–aktin kötésről szóló tanulmányokból származik. A HIP1 általi aktinkötés függ attól, hogy a klatrin is kötött-e a HIP1-hez.
A késői spermatogén progenitorsejtek differenciálódása is igényli a HIP1-et.
A HIP1-et egyes ráktípusok, például a vastagbélrák és a prosztatarák túlexpresszálhatják. Ennek jelentősége, hogy a prosztatarák előrehaladásának része az androgénreceptor (AR) transzkripciójának és expressziójának megváltozása. Az AR magi hormonreceptor-transzkripciós faktor poliglutamin-ismétlődésekkel. 2005-ben Mills et al. kimutatták, hogy a HIP1 képes a hormonreceptor-transzkripció szabályzására az androgénválasz-elemen (ARE) keresztül, és megváltoztathatja az AR bomlásának sebességét is. Feltehetően a HIP1 képes szabályozni az ARE-tartalmú fehérjéket, vagy legalábbis kölcsönhatni velük.
Legalább 6 családban ismert a HIP1 és a tirozin-3-monooxigenáz/triptofán-5-monooxigenáz-aktiváló fehérje γ-t kódoló YWHAG géneket is érintő, a 7q11.23 sávot érintő mikrodeléció, mely a Williams-szindróma esetén érintett szakasz közelében van. 3 kisebb, a HIP1-et érintő, de a YWHAG gént nem érintő delécióval élő ember alapján Ramocki et al. kimutatták, hogy a HIP1 deléciója elegendő az általuk felfedezett, az idegrendszeri fejlődés szempontjából káros, többek közt viselkedészavarral és epilepsziával járó betegséghez.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Huntingtin-interacting protein 1 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |