A huntingtin (Htt) a HTT gén, más néven IT15 (interesting transcript 15) által kódolt fehérje. A mutált HTT okozza a Huntington-kórt, és vizsgálták szerepét ebben és a hosszútávú memóriatárolásban is.
Változó szerkezetű, a gén polimorfizmusai eltérő számú glutamint okoz a fehérjében. Vad típusú (normál) formájában a polimorf lokusz 6–35 glutamint tartalmaz. Azonban az autoszomális domináns Huntington-kórban érintettekben több mint 36 ismétlődés van (a legnagyobb ismert ismétlődésszám 250 körül van). Gyakori neve e betegségből származik, korábban az IT15 rövidítést használták.
A huntingtin tömege nagyrészt a glutamin mennyiségétől függ, előrejelzett tömege mintegy 350 kDa. A normál huntingtin 3144 aminosavat tartalmaz. Pontos funkciója nem ismert, de a neuronokban fontos. Szerepe lehet a sejtkommunikációban, az anyagátvitelben, fehérjék és más szerkezetek kötésében és az apoptózis elleni védelemben. A huntingtin szükséges a születés előtti normál fejlődéshez. Számos szövet expresszálja, a legnagyobb mértékű expresszió az agyban található.
Génje
A HTT gén 5’-vége többször ismétlődő, glutamint kódoló CAG szekvenciát tartalmaz. Ez egy trinukleotid-ismétlődés. Egészséges emberben 7 és 35 között van az ismétlődésszám.
A HTT gén a 4. kromoszóma p karjának 16.3 pozícióján található a 3 074 510. és a 3 243 960. bázispár közt
Fehérje
Funkció
A Htt funkciója nem teljesen tisztázott, de fontos az axonális transzportban. A huntingtin szükséges a fejlődésben, hiánya egerekben halálos. Nincs szekvenciahomológiája más fehérjékkel, és emberben és rágcsálókban is az agy és a herék expresszálják. Növeli az agyi eredetű neurotróf faktor (BDNF) transzkripcióját, de ennek mechanizmusa nem ismert. Immunohisztokémiai, elektronmikroszkópos és szubcelluláris frakcionálással végzett kísérletek alapján a huntingtin elsősorban a vezikulumokkal és mikrotubulusokkal áll kapcsolatban. Ezek alapján a mitokondriumok sejtvázhoz való rögzítését vagy transzportját teszi lehetővé. A Htt fontos a vezikulumok mozgásában, ugyanis a klatrinkötő HIP1 fehérjével kölcsönhatásba lépve mediálja az endocitózist. Ezenkívül az epitél polaritásban is fontos a RAB11A-val való kölcsönhatás révén.
Kölcsönhatások
A huntingtin legalább 19 másik fehérjével közvetlenül kölcsönhat, ebből 6 transzkripciós, 4 transzport-, 3 sejtkommunikációs funkciójú, a HIP5, a HIP11, a HIP13, a HIP15, a HIP16 és a CGI-125 funkciója ismeretlen. Több mint 100 kölcsönható fehérje ismert, például a huntingtinasszociált protein 1 (HAP1) és a huntingtinnel kölcsönható fehérje 1 (HIP1), ezeket általában kéthibrides vizsgálattal találták, és immunprecipitációval erősítették meg.
A trinukleotid-ismétlődés és a fenotípus kapcsolata a CAG-ismétlődés-szám függvényében
Ismétlődésszám
Besorolás
Betegség állapota
<26
Normál
Nem érintett
26–35
Átmeneti
Nem érintett
36–40
Csökkent tünetek
± érintett
>40
Teljes tünetek
Érintett
A Huntington-kórt (HD) a huntingtin génjének mutációja okozza, ahol a többlet (35 feletti) CAG-ismétlődések instabil fehérjét eredményeznek. Ezek különösen hosszú N-terminális poliglutamint jelentenek. Így a HD trinukleotid-ismétlődéses betegség, más néven poliglutamin-betegség. A HD-ben található szekvencia a glutaminszekvencia trinukleotid-ismétlődéses bővülése a 18. aminosavtól. Egészséges emberekben ez 6–35 glutamint tartalmaz káros hatás nélkül. Azonban 36 vagy több glutamin hibás, mutáns Htt-t (mHtt) okoz. 36–39 glutamin közt csökkent hatása van a betegségnek.
A sejt enzimjei gyakran ezt a fehérjét töredékekre bontják. E töredékek neuronális intranukleáris inklúziókat (NII) alkotnak idegsejtekben, és más, normál fehérjéket is bevonhatnak magukba. Ezek jelenlétéről korábban úgy gondolták, hogy a Huntington-kór előrehaladásában működik közre. Később kimutatták, hogy a látható NII-k jelenléte növelte a neuronok élettartamát, és csökkentette a szomszédos neuronokban az mHtt-t. A különböző típusú aggregátumokat a mutáns fehérje alkotja, beleértve a korábbi tanulmányokban a láthatósághoz túl kicsiket is. A neuronhalál valószínűsége nehezen megjósolható. Valószínűleg több tényező is fontos, például a CAG-ismétlődések száma a HTT génben és a neuron kitettsége diffúz intracellularis mHtt-nek. A NII-k működhetnek túlélési mechanizmusként – és nem patogén mechanizmusként – a diffúz Htt mennyiségének csökkentésével. Ez különösen gyakori a mozgáskoordináló striatumban és a gondolkodást és érzelmet irányító frontális kéregben.
36–40 CAG ismétlődéssel rendelkezőkben kialakulhatnak a Huntington-kór jelei és tünetei, 40 ismétlődés felett pedig 50–60 éven belül kialakulnak. 60 feletti ismétlődés esetén a HD súlyos változata, a juvenilis HD alakul ki. Így a CAG ismétlődések száma befolyásolja a kort, melynél kialakul a kór. Nem diagnosztizáltak 36 alatti ismétlődésszámú esetet.
A módosult gén öröklődése során a CAG-ismétlődések száma változhat, általában növekszik, különösen az apától örökölve. 28–35 CAG ismétlődéssel rendelkező embereknél nem mutatták ki a kórt, de gyermekeiknél az ismétlődésszám növekedése esetén jelentkezhet a kór.
↑"HTT gene". 2016. február 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. február 18.
↑Vitet H, Brandt V, Saudou F (2020. augusztus). "Traffic signaling: new functions of huntingtin and axonal transport in neurological disease". Current Opinion in Neurobiology. 63: 122–130. doi:10.1016/j.conb.2020.04.001. PMID32408142. S2CID218596089.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
↑Cattaneo E, Zuccato C, Tartari M (2005. december). "Normal huntingtin function: an alternative approach to Huntington's disease". Nature Reviews. Neuroscience. 6 (12): 919–30. doi:10.1038/nrn1806. PMID16288298. S2CID10119487.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
↑Hoffner G, Kahlem P, Djian P (2002. március). "Perinuclear localization of huntingtin as a consequence of its binding to microtubules through an interaction with beta-tubulin: relevance to Huntington's disease". Journal of Cell Science. 115 (Pt 5): 941–8. doi:10.1242/jcs.115.5.941. PMID11870213.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Huntingtin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Kosinski CM, Schlangen C, Gellerich FN, Gizatullina Z, Deschauer M, Schiefer J, Young AB, Landwehrmeyer GB, Toyka KV, Sellhaus B, Lindenberg KS (2007. augusztus). "Myopathy as a first symptom of Huntington's disease in a Marathon runner". Movement Disorders. 22 (11): 1637–40. doi:10.1002/mds.21550. PMID17534945. S2CID30904037.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
Cattaneo E (2003. február). "Dysfunction of wild-type huntingtin in Huntington disease". News in Physiological Sciences. 18: 34–7. doi:10.1152/nips.01410.2002. PMID12531930.
Gárdián G, Vécsei L (2004. október). "Huntington's disease: pathomechanism and therapeutic perspectives". Journal of Neural Transmission. 111 (10–11): 1485–94. doi:10.1007/s00702-004-0201-4. PMID15480847. S2CID2961376.
MacDonald ME, Novelletto A, Lin C, Tagle D, Barnes G, Bates G, Taylor S, Allitto B, Altherr M, Myers R (1992. május). "The Huntington's disease candidate region exhibits many different haplotypes". Nature Genetics. 1 (2): 99–103. doi:10.1038/ng0592-99. PMID1302016. S2CID25472459.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)