| Hans-Rudolf Rösing | |
| Született | 1905. szeptember 28. Wilhelmshaven |
| Meghalt | 2004. december 16. (99 évesen) Kiel |
| Állampolgársága | német |
| Nemzetisége | német |
| Fegyvernem | haditengerészet |
| Szolgálati ideje | 31 év |
| Rendfokozata | ellentengernagy |
| Egysége | 5. tengeralattjáró-flottilla 7. tengeralattjáró-flottilla 3. tengeralattjáró-flottilla |
| Csatái | második világháború |
| Kitüntetései | Lovagkereszt Első és másodosztályú Vaskereszt Szövetségi Érdemérem |
| Iskolái | Naval Academy at Mürwik |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans-Rudolf Rösing témájú médiaállományokat. | |
Hans-Rudolf Rösing (Wilhelmshaven, 1905. szeptember 28. – Kiel, 2004. december 16.) német tengeralattjáró-kapitány volt a második világháborúban.
Hans-Rudolf Rösing haditengerészeti karrierje 1924 márciusában kezdődött. Először a Nymphe és a Königsberg könnyűcirkálón szolgált, 1930–31-ben pedig azon kevés német haditengerész egyike lett, aki titokban külföldi tengeralattjárón, Rösing esetében svéd búvárhajón, kapott kiképzést. Két éven át gyorsjáratú naszádok – S–15, S–3 – kapitánya volt, majd újabb két éven át a tengeralattjáró-elhárítást oktató katonai iskola hallgatója volt. Később ebből az intézményből alakult ki a búvárhajók legénységét képező intézmény.
1935 szeptemberében átvette az U–11 irányítását, amelynek két éven át volt a parancsnoka. Ezután egy nagyobb, VIIA típusú hajó, az U–35 kapitánya lett. 1937-ben őrjáratot tett az Azori-szigeteknél. Ez év októberében egy évet töltött a Torpedoerprobungskommandónál, amely az új torpedókat tesztelte. 1938 decemberében kinevezték az 5. kiképzőflottilla parancsnokának, 1940 januárjában, a tengeralattjáró-főparancsnokságon (BdU) eltöltött hét után, pedig a 7. tengeralattjáró-flottilla irányítója lett.
Rösing 1940 májusában átvette az U–48 irányítását. A búvárhajóval két harci küldetése volt, főleg az Atlanti-óceán északi részén. Tizenkét hajót elsüllyesztett, egyet megrongált. Összesen 66 589 brt vízkiszorítású vízi járművet tett harcképtelenné. Második útja után megkapta a Lovagkeresztet. 1940 szeptemberétől 1941 februárjáig az olasz és német tengeralattjárók közötti koordinációt végezte Bordeaux-ban. Márciustól augusztusig a 3. flottillát irányította, majd visszatért a BdU stábjába. 1942 júliusában kinevezték a nyugaton állomásozó tengeralattjárók parancsnokának. 1944 őszén Norvégiába tett át székhelyét. A háború befejezése után egy évig szövetséges őrizetben volt.
1956-ban csatlakozott a szövetségi haditengerészethez (Bundesmarine). A következő évben az északi-tengeri parancsnokság (Marine-Abschnittskommando Nordsee) feje lett. 1962-ben kinevezték az egyes számú katonai körzet vezetőjének. Hans-Rudolf Rösing 1965-ben vonult vissza ellentengernagyként. 1966-ban a háború utáni tevékenységéért kitüntették a Szövetségi Érdeméremmel.
| Hajója | Parancsnoki szolgálata | Őrjáratok száma | Őrjáratok hossza (nap) | Eltalált hajók száma | Eltalált hajók vízkiszorítása (brt) |
|---|---|---|---|---|---|
| Búvárhajó | Nap | Hajó | Nemzetisége | Vízkiszorítása (brt) |
|---|---|---|---|---|
| U–48 | 1940. június 5. | Stancor | 798 | |
| U–48 | 1940. június 7. | Eros* | 5888 | |
| U–48 | 1940. június 7. | Frances Massey | 4212 | |
| U–48 | 1940. június 11. | Violando N. Goulandris | 3598 | |
| U–48 | 1940. június 19. | Baron Loudoun | 3164 | |
| U–48 | 1940. június 19. | British Monarch | 5661 | |
| U–48 | 1940. június 19. | Tudor | 6607 | |
| U–48 | 1940. június 20. | Moordrecht | 7493 | |
| U–48 | 1940. augusztus 16. | Hedrun | 2325 | |
| U–48 | 1940. augusztus 19. | Ville de Gand | 7590 | |
| U–48 | 1940. augusztus 24. | La Brea | 6665 | |
| U–48 | 1940. augusztus 25. | Athelcrest | 6825 | |
| U–48 | 1940. augusztus 25. | Empire Merlin | 5763 | |
* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott