Harold Wilson

Harold Wilson
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1974. március 4. – 1976. április 5.
UralkodóII. Erzsébet brit királynő
ElődEdward Heath
UtódJames Callaghan
Hivatali idő
1964. október 16. – 1970. június 19.
UralkodóII. Erzsébet
ElődAlec Douglas-Home
UtódEdward Heath
Született1916. március 11.
Huddersfield
Elhunyt1995. május 24. (79 évesen)
London
SírhelyCornwall
PártMunkáspárt
SzüleiEthel Seddon
James Herbert Wilson
HázastársaMary Wilson, Lady Wilson of Rievaulx (1940. január 1. – 1995. május 24., a személy halála)
Gyermekei
  • Robin Wilson
  • Giles Wilson
Foglalkozás
Iskolái
  • Jesus College
  • Wirral Grammar School for Boys
Halál oka
Vallás
Díjak
  • a Brit Birodalom Rendjének tisztje
  • a Bar Ilan Egyetem díszdoktora
  • Térdszalagrend
  • Financial Times Person of the Year (1974)
  • díszdoktor (The Open University, 1974. május 18.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Harold Wilson témájú médiaállományokat.

James Harold Wilson, Rievaulx bárója, KG, OBE, PC, FRS, FSS (Huddersfield, 1916. március 11. –‎ London, 1995. május 24.) brit politikus, az Egyesült Királyság miniszterelnöke. Először 1964 októberétől 1970 júniusáig, másodszor 1974 márciusától 1976 áprilisáig viselte a hivatalt. 1963 és 1976 között a Munkáspárt vezetője volt, 1945 és 1983 között pedig parlamenti képviselőként dolgozott. Wilson az egyetlen munkáspárti vezető, aki négy kormányt is alakíthatott.

Fiatalkora

A yorkshire-i Huddersfieldben született, politikailag aktív középosztálybeli családban. Wilson ösztöndíjat nyert a Royds Hall Gimnáziumba, majd modern történelmet tanult az oxfordi Jesus College-ban. Később gazdaságtörténetet oktatott az oxfordi New College-ban, majd tudományos munkatársként helyezkedett el az oxfordi University College-ban.

Politikai pályafutása

Wilsont 1945-ben a parlamentbe választották Ormskirk körzetében, és azonnal kinevezték az Attlee-kormányba parlamenti titkárnak; 1947-ben tengerentúli kereskedelemért felelős miniszter lett, majd röviddel ezután a Kereskedelmi Tanács elnökévé választották. A Munkáspárt 1955-ös választásokon elszenvedett vereségét követően Wilson árnyékkancellárként csatlakozott az árnyékkormányhoz, és 1961-ben árnyék-külügyminiszteri posztra helyezték át. Amikor Hugh Gaitskell, a Munkáspárt vezetője 1963 januárjában hirtelen meghalt, Wilson elindult a megüresedett vezetői pozícióért, majd a munkáspárti tisztújítást megnyerve, az ellenzék vezéreként, és immáron a Munkáspárt vezetőjeként folytathatta munkáját.

Wilson szűk győzelmet aratott a Munkáspárttal az 1964-es brit általános választáson, így ő lett Nagy-Britannia következő miniszterelnöke. Első miniszterelnöki ciklusa csökkenő munkanélküliséget és viszonylagos gazdasági jólétet hozott, bár ezt később a Nagy-Britannia fizetőképessége körüli problémák beárnyékolták. Az első és a második Wilson-kormány jelentős társadalmi változásokat vitt végbe az Egyesült Királyságban: eltörölték a halálbüntetést, enyhítették a válással kapcsolatos jogszabályokat, és liberalizálták az abortusztörvényt. A program közepette Wilson 1966-ban előrehozott választást írt ki, amelyet a Munkáspárt fölényesen megnyert. 1969-ben a Wilson vezette kormány csapatokat küldött Észak-Írországba.

A Munkáspárt a közvélemény-kutatásokban mért vezető pozíciója ellenére váratlanul elvesztette az 1970-es választásokat Edward Heath konzervatívjaival szemben. Wilson úgy döntött, hogy marad a Munkáspárt vezetésében, és négy évet töltött az ellenzék vezéreként, mielőtt végigvezette a Munkáspártot az 1974. februári választásokon, amelyiken viszont egy párt sem tudott többséget szerezni. Bár a konzervatívok több szavazatot szereztek, mint a Munkáspárt, Heath tárgyalásai a Liberális Párttal kudarcot vallottak, és Wilsont másodszor nevezték ki miniszterelnöknek, immár egy kisebbségi kormány vezetőjeként. Wilson 1974 októberére előrehozott választást írt ki, amely kis többséget biztosított a Munkáspártnak. Második miniszterelnöki hivatali ideje alatt Wilson felügyelte azt a népszavazást, amely megerősítette az Egyesült Királyság Európai Közösségek-beli tagságát. 1976 márciusában hirtelen bejelentette lemondását a miniszterelnöki posztról, utódja James Callaghan lett. Wilson az Alsóház képviselője maradt egészen 1983-as nyugdíjba vonulásáig, amikor is megkapta a Rievaulx bárója címet, így a Lordok Háza tagjává vált.

Megítélése

A történészek úgy értékelik őt, hogy komoly szakértelemmel vezette a Munkáspártot nehéz politikai kérdésekben. Wilson népszerűsége alacsony volt, amikor elhagyta hivatalát, ez még 2016-ban is így maradt. A legfontosabb kérdések, amelyekkel szembesült, a köztulajdon szerepe, az Európai Közösségek tagsága, valamint az, hogyan kerülje el, hogy brit csapatok vegyenek részt a vietnámi háborúban. Wilson szocializmushoz való hozzáállását egyesek túl mérsékeltnek, mások túl baloldalinak tartották. A Munkáspárt enyhe-baloldalának ("soft left") tagjaként a zömmel szociáldemokratákból álló kabinet vezetésével sokszor úgy viccelődött, hogy ő mint bolsevista forradalmár vezeti a cárságpárti kabinettagokat.

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  2. 1 2 3 4 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. 1 2 3 4 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. 1 2 3 4 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus.
  5. 1 2 3 4 Darryl Roger Lundy. "The Peerage" (angol nyelven).
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вильсон Гарольд, 2015. szeptember 28.
  7. 1 2 "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
  8. ↑ Peter G. Moore (1995. december). "Obituary: James Harold Wilson 1916-95". Journal of the Royal Statistical Society, Series A (Statistics in Society) (angol nyelven). 159 (1). Royal Statistical Society: 165–173. doi:10.1111/J.1467-985X.1996.TB00710.X. ISSN 0964-1998.
  9. ↑ Andrew S. Crines and Kevin Hickson, eds., Harold Wilson: The Unprincipled Prime Minister?: A Reappraisal of Harold Wilson (Biteback Publishing, 2016) p. 311.
  10. ↑ Goodman, Geoffrey (2005. július 1.). "Harold Wilson obituary". The Guardian. London. 2018. június 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2014. április 10.
  11. ↑ Ben Pimlott, Harold Wilson (1992) p 264
  12. ↑ Ben Pimlott, Harold Wilson (1992), pp. 604–605, 648, 656, 670–677, 689.

Fordítás