Hazel Dorothy Scott nemcsak az az első afro-amerikai nő volt, aki saját televíziós műsorát vezette, hanem az is, aki bátran állt az Amerika-ellenes Bizottság és egyúttal a hollywoodi stúdiógépezet elé. Az előadónő klasszikus művek dzsesszes feldolgozásaival is elkápráztatta el a közönséget − az Egyesült Államokban és külföldön egyaránt.
Pályakép
Hazel Scott a trinidadi Port of Spainban született. Négyévesen New Yorkba költözött női zenekar vezető édesanyjával (aki például Lil Hardin Armstronggal is fellépett).
Scott zenei csodagyerek volt: nyolcéves korában ösztöndíjat kapott, hogy a Juilliard Schoolban tanulhasson. Tinédzser korában játszott a Cafe Society című filmben (1936). Ugyancsak tinédzserként fellépett az amerikai Creolians együttessel − egy kizárólag nőkből álló zenekarral − amelyet édesanyja, Alma Scott vezetett. 1938-ban a Sing Out the News című Broadway-show-ban énekelt. 1939 és 1945 között további elfoglaltságai voltak a Broadway-en, többek között az 1942-es Priorities című produkcióban.
Saját zenekarával rendszeresen fellépett különböző klubokban; játszott Count Basie zenekarával is. Kétszer lépett fel a Carnegie Hallban. 1939-ben négy előadást tartottak a Decca Recordsnak.
Hazel Scott nyilvánosan ellenezte a McCarthyizmust és a szegregációt. Néhány hónappal később törölték a vádat, hogy kommunista szimpatizáns lenne.
1945-56 között Adam Clayton Powell Jr. tiszteletes volt a férje – az első afroamerikai a képviselőházban; tőle gyermeke is született.
1957-59 között Párizsban élt, és Németországban is előrdul amerikai klubokban. Scott csatlakozzott a párizsi fekete emigráns közösséghez, ahol 1950-es években és 60-as évek elején élt. Mire visszatér az Egyesült Államokba, a zenei világ már más volt. A polgárjogi mozgalom közepette a dzsessznél fontosabb volt a protest song, a rhythm and blues és rock & roll.
Nem sokkal 1981 júniusában bekövetkezett halála előtt − már rákban szenvedve − részt vett a Universal Jazz Coalition emlékkoncerten a néhai Mary Lou Williams tiszteletére.
1955-ös „Relaxed Piano Moods” című album elsősorban az ő munkája, és amelyet ma a kritikusok a legnagyobbra értékelnek. Egyedülálló swingstílusa, a dzsessz és a klasszikus hatások ötvözete élete végéig tartotta iránta az érdeklődést. Hazel Scott lenyűgözte a közönséget Chopin, Bach és Rachmaninov klasszikus remekműveinek eredeti feldolgozásaival, amelyeket könnyedén dzsessz riffekké varázsolt.
Alicia Keys Scottot idézte ihletőjeként a 61. Grammy-díjátadón: „... gondoltam azokra az emberekre, akik inspirálnak engem; kiabáld ki Hazel Scottnak, mindig is szerettem volna vele kétzongorást játszani.”
A „When Women Invented Television” című könyvében Jennifer Keishin Armstrong írónő szerint Scott egyike annak a négy nőnek, akik nagy hatással voltak a médiára.
2022-ben a Harlemi Táncszínház új balettet mutatott be Hazel Scott életéről.
Válogatott diszkográfia
Swinging the Classics: Piano Solos in Swing Style with Drums [78rpm 3-disc album set] (1941)
Her Second Album of Piano Solos with Drums Acc. [78rpm 3-disc album set] (1942)
A Piano Recital [78rpm 4-disc album set] (1946)
Great Scott! [78rpm 4-disc album set] (1948, 1950)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hazel Scott című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_(cropped).jpg)
_(cropped).jpg)
