| Ignace Lepp | |
| Született | 1909. október 24. Livóniai kormányzóság |
| Elhunyt | 1966. május 29. (56 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Lyoni Katolikus Egyetem |
Ignace Lepp (1909. október 24. – Párizs, 1966. május 29.) észt származású francia kommunista aktivista, filozófus; majd katolikus pap, pszichológus és író.
Tehetős család gyermekeként született. Származásáról és korai éveiről kevés és ellentmondásos információ maradt fenn. Nyolc éves volt, amikor a haditengerészetnél szolgáló édesapja az első világháború harcaiban elesett.
1924-ben, tizenöt éves gimnazistaként, Gorkij Az anya című regényének hatására felvételét kérte az Ifjúkommunisták szervezetébe, és hamarosan szakított családjával. 1925-ben a kommunista ifjúsági mozgalom körzeti propaganda-felelőse (agitprop-titkár). Ugyanebben évben utazott először a Szovjetunióba. 1927-ben, amikor elérte a megfelelő korhatárt, belépett a kommunista pártba. Egyetemistaként fontos pártmegbízásokat kapott, titkos pártküldöttként számos országban hajtott végre feladatokat, főként a Nemzetközi Vörös Segély szolgálatában.
1929-ben megválasztották a Komintern égisze alatt működő Forradalmi Értelmiségiek Uniójának főtitkárává. E szervezet célja az volt, hogy a szovjet kommunista párt befolyását kiterjessze az európai baloldali mozgalmakra és a baloldallal szimpatizáló tekintélyes személyiségekre. Ettől kezdve csaknem évente utazott a Szovjetunióba. Főtitkári minőségében megismerkedett Európa szinte valamennyi jelentős kommunista vagy baloldali érzelmű írójával és művészével. 1932–1933-ban Németországban többször letartóztatták, 1934-ben halálra ítélték, de kommunista elvtársainak sikerült kimenekíteniük a börtönből és átjuttatniuk a Szovjetunióba. Itt először végleges letelepedési engedélyért folyamodott, amit meg is kapott, együtt tifliszi egyetemi tanári kinevezésével. Az ezt követő több hónapos szovjet-oroszországi tartózkodása alatt szembesült azzal, hogy a sztálini kommunizmus – legfőképpen a proletárdiktatúra túlkapásai és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, az egyéni szabadság elnyomása – éles ellentétben állnak azokkal az eszményekkel, melyek őt serdülőként a kommunizmushoz vezették. Oly mértékű volt a csalódása, hogy 1935 körül visszatért Franciaországba.
Kilábalva a kiábrándultság okozta egzisztenciális krízisből megismerkedett a kereszténységgel, katolizált, majd a lyoni egyetemen elvégezte a teológiát. 1941-ben pappá szentelték. Az 1950-es évek első felében Marokkóban működött, kiadója és igazgatója volt a Maroc-Monde című észak-afrikai katolikus újságnak. 1955-ben Párizsba visszatérve érdeklődése egyre inkább a pszichológia felé fordult. Vezetője lett az Institut de Psychosynthèse-nek, és egyetemen is oktatta a pszichológiát.
Az 1950-es és 60-as évek folyamán számos nagysikerű filozófiai, vallási és lélektani könyvet írt, amelyeket valamennyi nyugati világnyelve lefordítottak. Művei összes kiadásának példányszáma meghaladja a milliót. A szocialista országokban nem jelenhettek meg az írásai. Magyar nyelven, a rendszerváltozás után négy művét adták ki (2019-ig).
