Ingeborg Bachmann

Ingeborg Bachmann
Született	1926. június 25. Klagenfurt am Wörthersee
Elhunyt	1973. október 17. (47 évesen) Róma
Állampolgársága	osztrák
Élettársa	Max Frisch Paul Celan
Foglalkozása	költő író újságíró forgatókönyvíró filozófus esszéíró színműíró librettista fordító English–German translator zenész
Iskolái	Bécsi Egyetem
Kitüntetései	Literaturpreis der Stadt Bremen (1957) Büchner-díj (1964) Grand Austrian State Prize for Literature (1968) Anton Wildgans-díj (1971)
Halál oka	baleseti halál
Sírhelye	Klagenfurt (Annabichl) Cemetery
Ingeborg Bachmann aláírása
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Ingeborg Bachmann témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ingeborg Bachmann (írói álneve: Ruth Keller), (Klagenfurt, 1926. június 25. – Róma, 1973. október 17.) osztrák költő-, illetve írónő.

Élete

Bécsben filozófiát, pszichológiát és germanisztikát hallgatott. 1950-ben írta disszertációját Martin Heidegger egzisztencialista filozófiájának kritikai elfogadásáról (Die kritische Aufnahme der Existentialphilosophie M. Heideggers).

1952-ben vált ismertté a Gruppe 47 csoport egyik felolvasó estjén. 1953 után Zürichben és Rómában élt, ez utóbbi városban 1965-ben végleg letelepedett. 1973-ban, negyvenhét évesen halt meg. Római lakásában tűz ütött ki, égési sérüléseket szenvedett, és ezek következtében hunyt el október 17-én. Ingeborg Bachmann a Klagenfurt-Annabichl-i temetőben nyugszik.

Művészete

Ingeborg Bachmann elsősorban költőként vált jelentőssé. Die gestundete Zeit (1953) című verseskötete a háború utáni korszak restaurációs törekvéseit és annak követőit ítéli el.

Anrufung des großen Bären (1956) című kötetében a mitológiához nyúl témaként, és az emberi élet utópiája foglalkoztatja.

Frankfurti felolvasásait (Frankfurter Vorlesungen) 1959/60-ban vendégdocensként tartotta. A poétika témáját érintő előadások a szerzői Én és az irodalom mint a világ változásának médiuma kapcsolatát tárták fel.

1961-ben jelent meg elbeszéléskötete Das dreißigste Jahr (A 30. év) címmel, melyben a fasizmussal való együttéléssel és annak feldolgozásával foglalkozott.

1965-ben nyúl az úgynevezett Todesarten-Zyklus (a halál formái – ciklus) témájához, mely azzal foglalkozik, hogy a nők hogyan kerülnek partnerük miatt izolált, elszigetelt helyzetbe és hogyan kényszerülnek hallgatásra. E ciklusnak csak egy darabja készült el, a Malina című regény (1971), melyet 1991–ben Isabelle Huppert, Mathieu Carrière és Can Togay közreműködésével megfilmesítettek. A 2. résznek szánt Der Fall Franza és a 3. rész, a Requiem für Fanny Goldmann című művek töredékben maradtak, bár alkotójuk halála után, 1979-ben publikálták őket.

Bachmann kései műveiben a női írásművészettel foglalkozott.

Kitüntetései

• 1953-ban a Gruppe 47 díját kapja Die gestundete Zeit című kötetének elismeréseképpen
• 1964-ben Büchner-díjjal tüntették ki
• 1968-ban Osztrák Állami Kitüntetésben részesült
• 1972-ben A. Wildgans-díjat kapott

További művei

• Ein Ort für Zufälle, 1965
• Simultan, 1972 (elbeszélések)
• Gier, 1982 (elbeszélések, posztumusz)

Magyarul

• Szimultán. Elbeszélések; vál., utószó Vályi-Nagy Ágnes, ford. Farkas Tünde et al.; Európa, Bp., 1983 (Modern könyvtár)
• Malina. Regény; ford. Pete Nóra; Jelenkor, Pécs, 2002
• A kimért idő. Versek; ford. Adamik Lajos, Márton László, Jelenkor, Pécs, 2007

Utóélete, hatása

• Utolsó kiadatlan alkotásait H. Höller szerkesztette, és adta ki 1998-ban. Hangjátékokat is írt.
• 1976-ban Klagenfurtban alapították az Ingeborg Bachmann-díjat. 1977 óta ítélik oda, a díj a német nyelvterület egyik legfontosabb irodalmi kitüntetése.

Jegyzetek

Források

• Österreich Lexikon