Iriomote

 Ez a sziget a világörökség része 
Iriomote (西表島)
Tájkép, háttérben a Komi-heggyel
Tájkép, háttérben a Komi-heggyel
Közigazgatás
Ország Japán
PrefektúraOkinava prefektúra
VárosTaketomi
SzékhelyTaketomi
Népesség
Teljes népesség2224 fő
Földrajzi adatok
FekvéseKelet-kínai-tenger, Csendes-óceán
SzigetcsoportJaejama-szigetek
Terület289 km²
Hosszúság29 km
Szélesség19 km
Legmagasabb pontKomi-hegy (469,5 m)
IdőzónaJST (UTC+09:00)
Világörökség-azonosító1574-005
Elhelyezkedése
Iriomote (Japán)
Iriomote
Iriomote
Pozíció Japán térképén
é. sz. 24° 17′ 33″, k. h. 123° 51′ 43″24.292500°N 123.861944°EKoordináták: é. sz. 24° 17′ 33″, k. h. 123° 51′ 43″24.292500°N 123.861944°E
Iriomote weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Iriomote témájú médiaállományokat.

Iriomote (西表島; Iriomote-dzsima; Hepburn: Iriomote-jima?; jaejamaiul Irimutii; okinavaiul Iriumuti) a Jaejama-szigetek legnagyobb tagja és a második legnagyobb sziget Okinava prefektúrában Okinava után.

A sziget 289 km² területű, lakossága 2005-ben 2347 fő. Mivel Iriomote nem rendelkezik leszállóhellyel, a szigetre látogató évi 406 000 turista (2007-es adat) komppal kel át Isigakiról. A 31,4 km-es út megtétele után az északkeleti Uvahara (上原港?) kikötőbe, vagy a délkeleti Óhara (大原港?) kikötőbe érkeznek meg. A sziget közigazgatásilag Taketomi városhoz tartozik. Az infrastruktúra csupán egyetlen tengerparti útra terjed ki, amely az északi és a déli partot köti össze.

2021 óta a világörökség része.

Földrajz, éghajlat

Iriomote műholdfelvételen (1991 augusztus)
Iriomote-szigeti macska

Iriomote szigetén egyenlítői éghajlat uralkodik. Az átlagos évi középhőmérséklet 23,4 °C, az átlagos havi középhőmérséklet a januári 18,5 °C és a júliusi 28,4 °C között mozog. Az átlagos évi csapadékmennyiség 2500 mm körül van. A tájfunok időszaka június és szeptember közé esik.

Iriomote 90%-át sűrű dzsungel és mangrove mocsarak borítják. A sziget 80%-a védett állami föld, 34,3%-a (10 386 ha) az Iriomote–Isigaki Nemzeti Park részét képezi. A sziget legmagasabb pontja a Komi-hegy (古見岳; Komidake?), ami 469,5 m magas. Iriomotétól 21 km-re északnyugatra (é. sz. 24° 33′ 29″, k. h. 124° 00′ 00″24.558056°N 124.000000°EIriomotejima) egy aktív tenger alatti tűzhányó található, amely utoljára 1924-ben tört ki, s csúcsa 200 méterrel merül a tenger alá.

A szigeten található Uraucsi (浦内川; Uraucsi-gava?) a leghosszabb folyó Okinava prefektúrában, legkisebb folyója a Nakama (仲間川; Nakama-gava?). A Pinaiszara vízesés a legnagyobb Okinava prefektúrában.

Élővilág

A szigeten található számos trópusi növényfajnak ez a legészakibb elterjedési területe. A flóra és fauna jelentős része a Jaejama-szigetek endemizmusa. A belső területek esőerdejeinek fő fafajai a Castanopsis sieboldii és a Quercus salicina. A part menti mangrovemocsarakban csak itt található meg mind a hét, Japánban honos mangrovefafaj, köztük a Heritiera littoralis.

Iriomote számos ritka élőlénynek ad otthont. A sziget neves az iriomote-szigeti macskáról (Prionailurus bengalensis iriomotensis), egy súlyosan veszélyeztetett vadmacskaféléről, mely itt is megtalálható. 2007-ben 100-109 egyedből állt a populációja. Iriomotén található még egy mérgeskígyó, a Trimeresurus elegans, melyet a helyiek habu néven ismernek. A faj a gödörkésarcú viperák közé tartozik, marása 3%-ban halállal és 6-8%-ban maradandó bénulással jár.

Történelem

A szigeten kezdetben rjúkjúi halászok és rizstermelők alapítottak néhány települést. Lakossága az 1889 és 1959 között működő iriomotei szénbánya hatására nőtt meg.

A második világháború alatt Isigaki néhány lakosát akaratuk ellenére Iriomotén bújtatták el, azonban legtöbbjük maláriával volt fertőzött. A háború után az amerikai csapatok kiirtották a szigetről a maláriát és azóta mentes a betegségtől.

A sziget, mint Okinava prefektúra jelentős része, amerikai megszállás alatt maradt 1972-ig. Iriomote hivatalosan 1972. június 17-én tért vissza Japánhoz.

Kultúra

Néhányan beszélik a jaejamai nyelv iriomotei dialektusát a szigeten.

Gazdaság

Sirahama kikötő

A turizmuson kívül Iriomote gazdasága mezőgazdasági termelésből áll, főként ananász, cukornád és mangó termesztéséből és halászatból.

Turizmus

2007-ben a szigetre több mint 400 000-en látogattak el, ez tízszerese a tíz évvel azelőttihez képest. A természeti kincsekben bővelkedő sziget gyors ütemben fejlődő ökoturizmusával az infrastruktúra nem volt képes tartani a versenyt, így a szemételszállítás és szennyvízelvezetés gondot okoz.

Iriomote fő látnivalói:

Jegyzetek

  1. ↑ "知・旅･住　離島総合情報サイト　沖縄のしまじま" (japán nyelven). Okinawa Prefecture. 2004. június 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. június 11. {{cite web}}: Unknown parameter |trans_title= ignored (|trans-title= suggested) (súgó)
  2. ↑ Amami-Oshima Island, Tokunoshima Island, Northern part of Okinawa Island, and Iriomote Island. whc.unesco.org (Hozzáférés: 2021. augusztus 11.)
  3. ↑ "Introducing places of interest: Iriomote-Ishigaki National Park (Iriomote)" (angol nyelven). Ministry of the Environment. 2012. május 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. június 11.
  4. ↑ Izawa, M. (2008). "Prionailurus bengalensis ssp. iriomotensis". IUCN Red List of Threatened Species. Version 2011.2. International Union for Conservation of Nature. {{cite web}}: Invalid |ref=harv (súgó)
  5. ↑ 環境省. "イリオモテヤマネコ生息状況等総合調査（第４次）の結果について（お知らせ）" (japán nyelven). Hozzáférés: 2012. június 10. {{cite web}}: Unknown parameter |trans_title= ignored (|trans-title= suggested) (súgó)
  6. ↑ U.S. Navy (1991). Poisonous Snakes of the World. New York: Dover Publications Inc. ISBN 0-486-26629-X.
  7. ↑ "平成元年 - 平成22年 竹富町入域観光客数（年度別）" (japán nyelven). 竹富町. 2012. január 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. február 1.
  8. ↑ 井元智子 (2006). "西表島における自然環境保全と観光の両立可能性" (PDF) (japán nyelven). 2012. május 14. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. február 1. {{cite web}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  9. ↑ Hohenegger, J., Larger foraminifera as important calcium-carbonate producers in coral reef environments and constituting the main components of carbonate beach sands; examples from the Ryukyu archipelago. Archiválva 2012. március 22-i dátummal a Wayback Machine-ben Institut für Paläontologie, Universität Wien.

Fordítás