1921-ben szüleivel, Solomon és Clara Sternnel kivándorolt az USA-ba. Édesanyja, aki a Szentpétervári Konzervatóriumban tanult énekelni, hétéves korától zongorázni tanította. Egy ifjú szomszédja hegedűjátékát hallva döntött a hegedű mellett.
1939-ben felfogadta a legendás impresszárió-menedzsert, Sol Hurokot, aki úgyszólván apja helyett apja lett. Az elkövetkező tíz év alatt Stern kora egyik legkeresettebb muzsikusává vált: már 1939-ben hét hónap alatt 120 koncertet adott USA-, Európa- és Dél-Amerika-szerte.
1960-ban a Carnegie Hall lepusztult épületét le akarták bontani, hogy helyére irodaházat építsenek. Stern létrehozott egy csoportot, amely az 1891-ben emelt történelmi épület megőrzéséért küzdött. Sikerült rávennie New York városát, hogy ötmillió dolláros összegért megvásárolja az épületet, és bérbe adja az ő elnöksége alatt működő jótékonysági szervezetnek. 1962-ben a Carnegie Hall történelmi emlékmű státuszba került. Az épület 1986-os helyreállításakor hálából annak fő hangversenytermét „Isaac Stern Auditorium”-nak nevezték el. 1991-ben nagy koncerttel ünnepelték az intézmény fennállásának 100. évfordulóját.
Klasszikus zenei tevékenységén kívül a Maótól Mozartig című dokumentumfilm is növelte Stern ismertségét, amely beszámol tanári és előadóművészi útjáról a Kínai Népköztársaságban. A film elnyerte az 1981-es Oscar-díjat az 1980 legjobb dokumentumfilm kategóriában.
Izraelben gyakran koncertezett. 1973-ban megalapította a Jerusalem Music Centre-t, és az amerikai–izraeli kulturális ösztöndíj-alapítvány elnöke lett. Kamarazenei partnernei között a csellista Leonard Rose-zal számos hangversenyt adott, mint pl. Brahms op. 2-es Kettőskoncertjét hegedűre és gordonkára. Később Eugene Istominnal és Leonard Rose-zal Zongorástriót alkotott, amit Emanuel Ax, Wilhelm Kempff és Yo-Yo Ma közreműködésével megismételt.
Guarneri del Gesù (1737) Vicomte de Panette: 1947-ben vásárolta, és 1994-ben adta el. Jelenlegi tulajdonosa, David Fulton 1996-ban kólcsönadta Vadim Repinnek Ravel és Medtner szonátáinak lemezfelvételére.
Guarneri del Gesù (1740): előzőleg Eugène Ysaÿe birtokolta, a beleragasztott címke szövege: This violin was the faithful companion of my career („Ez a hegedű pályám hűséges társa volt“). Stern 1965-ben vette meg, és 1998-ban adta el. 1937 és 1958 között Charles Munch tulajdonában volt. Yehudi Menuhin és Ivry Gitlis is játszottak rajta. A Guarneri del Gesù-kiállításon, New Yorkban 1994-ben mutatták be.
Carlo Bergonzi (1733): Sterné 1975-ben lett, majd Paavo Berglund szerezte meg.
↑San Francisco African American Historical & Cultural Society–Holocaust Center of Northern California–National Japanese American Historical Society (2000-es évek). "Sixty-two heroes and pioneers of the Western Addition" (angol nyelven). San Francisco Redevelopment Agency. {{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó)CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
↑Jean-Michel Molkhou, Isaac Stern, in Les grands violonistes du XXe siècle. Tome 1- De Kreisler à Kremer, 1875-1947, Buchet Chastel, Párizs, 2011, 213-214. o.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Isaac Stern című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Isaac Stern című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
