Iveco

Iveco
Típus
  • haszongépjármű-gyártó
  • vállalkozás
  • spin-off company
  • foreign subsidiary company
JogelődFiat Industrial Vehicles
Alapítva1975
SzékhelyTorino
VezetőkOlof Persson (CEO)
AlapítóFiat Group
Iparágautóipar
FormaS.p.A.
Termékek
AnyavállalataIveco Group
Leányvállalatai
  • Iveco (United Kingdom)
  • Iveco (Germany)
  • Iveco Defence Vehicles Spa
  • Iveco Bus
  • Iveco Brazil
  • Iveco Magirus AG
TőzsdeItalian Stock Exchange
Iveco (Olaszország)
Iveco
Iveco
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 06′ 25″, k. h. 7° 43′ 24″45.106944°N 7.723333°EKoordináták: é. sz. 45° 06′ 25″, k. h. 7° 43′ 24″45.106944°N 7.723333°E
Az Iveco weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Iveco témájú médiaállományokat.

Az Iveco Group N.V. az Iveco S.p.A. holdingtársasága. Az „Iveco” név az Industria Veicoli Commerciali (magyarul: Ipari Járművek Vállalata) kifejezés betűszava; a cég egy olasz székhelyű, multinacionális haszongépjármű-gyártó vállalat, amelynek központja az olaszországi Torinóban található. A vállalat könnyű-, közép- és nehézkategóriás haszongépjárműveket tervez és gyárt. Az Iveco név először 1975-ben bukkant fel, olasz, francia és német márkák egyesülését követően. Gyártóüzemei Európában, Kínában, Ausztráliában és Latin-Amerikában találhatók, emellett több mint 160 országban mintegy 5000 értékesítési és szervizponttal rendelkezik. A vállalat éves globális kibocsátása körülbelül 150 000 haszongépjármű, árbevétele pedig megközelíti a 10 milliárd eurót.

A vállalat 2022. január 1-jén vált ki a CNH Industrial csoportból. A holdingtársaság székhelye a hollandiai Amszterdamban található, részvényeit pedig az olasz tőzsdén (Borsa Italiana) jegyzik IVG tőzsdei kód alatt.

2025. július 30-án az Iveco bejelentette, hogy haszongépjármű-üzletágát eladja az indiai Tata Motors vállalatnak, védelmi üzletágát pedig a Leonardo cégnek.

Története

Az Iveco (amelyet gyakran csupa nagybetűvel, IVECO alakban írnak) 1975. január 1-jén jött létre öt különböző márka egyesülésével: ezek a Fiat Veicoli Industriali (torinói székhellyel), az OM (az olaszországi Brescia városából), a Lancia Veicoli Speciali (Olaszország), az Unic (Franciaország) és a Magirus-Deutz (Németország) voltak.

Az egyesülést követően az újonnan alapított Iveco megkezdte termékpalettája, gyártóüzemei és értékesítési hálózata racionalizálását, miközben az eredeti márkaneveket megtartotta. 1975 és 1979 között az Iveco kínálata 200 alapmodellből és 600 változatból állt; a választék a 2,7 tonna megengedett össztömegű könnyű haszongépjárművektől a több mint 40 tonnás nehéz tehergépjárművekig terjedt, kiegészülve autóbuszokkal és motorokkal.

1977-ben mutatták be a könnyű és közepes kategóriájú Iveco Zeta sorozatot, amely a húszéves OM Lupetto modellt váltotta fel. A Fiat-OM kínálatának integrálása az Unic és a Magirus termékpalettájával 1980-ra fejeződött be. Az IVECO a termelékenység növelésére és a motorfejlesztésre összpontosított. 1978-ban az IVECO piacra dobta az IVECO márkájú könnyű haszongépjárművek első tagját, a Daily modellt.

1980-ban az Iveco kifejlesztett egy turbódízel motort a nehéz ipari járművek számára. 1984-ben jelent meg az Iveco TurboStar, egy nehéz kategóriás közúti tehergépjármű, amely Olaszországban bestseller lett, és az európai piacon is sikeresnek bizonyult: hét év alatt összesen 50 000 darabot értékesítettek belőle. 1985-ben az Iveco elkészítette az első olyan könnyű dízelmotort, amely közvetlen befecskendezéssel működött.

1986-tól az Iveco S.p.A. 52%-os részesedéssel rendelkezett az Iveco Ford Truck Ltd. vállalatban, amely a Ford of Europe tehergépjármű-részlegével létrehozott vegyesvállalat (és gyakorlatilag egy fúzió) volt. A Ford gyárai átvették az Iveco kínálatában szereplő főbb járművek gyártását és értékesítését, emellett folytatták a Ford Cargo gyártását is. Az 1980-as évek közepén az Astra Veicoli Industriali – amely dömpereket, valamint építkezéseken és kőbányákban használatos járműveket gyárt Piacenzában – az Iveco-csoport részévé vált. 1989-ben elkészült az első, haszongépjárművekbe szánt, a károsanyag-kibocsátást csökkentő EGR-rendszerrel (kipufogógáz-visszavezetéssel) ellátott dízelmotor, amelyet az ugyanebben az évben bemutatott új Daily modellbe építettek be.

1990-ben a csoport megszerezte a spanyol ENASA iparvállalat 60%-os tulajdonrészét; az ENASA birtokolta a Pegaso haszongépjármű-gyártót. Az 1990-es években az EuroCargo, az EuroTech, az EuroTrakker és az EuroStar modellek megjelenése a teljes termékpaletta megújulását jelentette. Az EuroCargo és az EuroTech 1992-ben, illetve 1993-ban elnyerte az „Év Teherautója” címet; ez volt az első alkalom, hogy ugyanaz a gyártó két egymást követő évben is megkapta ezt az elismerést. 1991-ben a vállalat felvásárolta az angol Seddon Atkinson céget, amely az építőipar és a hulladékszállítás számára készült speciális járművek terén szerzett nagy múltú tapasztalatot hozott magával. Ugyanebben az évben a kínai Nanjing Motor Corporationnél üzembe helyezték az első TurboDaily-gyártósort. 1991-ben az Iveco bejelentette, hogy az év végével kivonul az észak-amerikai piacról; 1978 óta forgalmazták ott a középkategóriás Iveco Z/Euro modelleket. 1992-ben az Iveco felvásárolta Ausztrália legjelentősebb haszongépjármű-gyártóját, az eredetileg International Trucks Australia néven ismert vállalatot, amelyből később az Ital jött létre. 1996-ban a németországi tűzoltóipari tevékenységeket az Iveco Magirus Brandschutztechnik GmbH vállalat keretein belül szervezték újjá. A következő évben az osztrák Löhr cég csatlakozásával tovább erősödött ez az üzletág; a vállalat ekkor vette fel a Löhr Magirus nevet. 1998-ban mutatták be a Cursor 8 motort, amelyet a következő évben a Cursor 10 követett – ez volt az első változó geometriájú turbófeltöltővel ellátott dízelmotor, valamint az első közös nyomócsöves (common-rail) dízelmotor nehéz haszongépjárművekhez. Az első Magirus létra bemutatásának 125. évfordulóját együtt ünnepelték a második világháború óta gyártott 5000. Magirus magasból mentő létra átadásával. A Magirust 2024-ben eladták a Matares SE befektetési csoportnak.

2000-ben a vállalatot átnevezték „Iveco Trucks Australia Limited”-re. 2003-ban az Iveco teljes egészében felvásárolta az Irisbust (ma Iveco Bus), amely eredetileg a Renault-val kötött vegyesvállalati megállapodás része volt. 2004-ben bevezették az Iveco Motors márkanevet, amely a motorgyártás ernyőmárkájaként szolgált; a következő évben ez beolvadt az újonnan alapított Fiat Powertrain Technologies vállalatba. 2004 végén az Iveco megállapodást kötött a kínai SAIC Motor vállalattal a SAIC Iveco Hongyan vegyesvállalat létrehozásáról.

2011. január 1-jén megalakult a Fiat Industrial, amely magában foglalta a CNH-t, az Ivecót és az FPT Industrial-t. Ugyanazon év szeptemberében Torinóban felavatták a Fiat Industrial Village-t; ez egy, a Fiat Industrial tulajdonában álló többfunkciós központ, amelyet az Iveco, a New Holland és az FPT Industrial márkák értékesítésére, szervizelésére és termékbemutatóira hoztak létre.

2021. november 11-én az Iveco közzétette a CNH Industrial-tól való leváláshoz szükséges tájékoztatót (prospektust), amelynek értelmében a vállalat önálló, tőzsdén jegyzett társaságként, Iveco Group N.V. néven folytatja működését. A szétválás lezárultával, 2022. január 1-jén az Iveco az Iveco Group N.V. részévé vált. Ez utóbbi az anyavállalata azoknak az üzletágaknak – tehergépjárművek és speciális járművek, hajtásláncok, valamint kapcsolódó pénzügyi szolgáltatások –, amelyek korábban a CNH Industrial portfóliójába tartoztak. 2023-tól a vállalat a Dow Jones Sustainability Indices (Dow Jones Fenntarthatósági Indexek) részét képezi.

2025. július 30-án az Iveco bejelentette védelmi üzletágának – amely az IDV és az Astra márkákból áll – eladását a Leonardo számára. A megmaradó haszongépjármű-üzletágat a Tata Motors vásárolja meg. Mindkét tranzakció 2026 októberében zárult le.

Főbb részvényesek

Az Iveco Group fő részvényesei 2025. április 3-án a következők:

Név%
Giovanni Agnelli B.V.27,06%
Norges Bank8,91%
Saját részvények2,55%

Vállalati vezetés

Iveco (1975–2021)

  • Bruno Beccaria (1975–1990)
  • Giancarlo Boschetti (1990–2002)

Iveco Group N.V (2022–napjainkig)

Telephelyek

Az Iveco 16 országban rendelkezik 27 gyártóüzemmel és 6 kutatóközponttal. Európán kívül a vállalat jelen van Kínában, Oroszországban, Ausztráliában (ahol a gyár 2022 júniusában beszüntette a termelést), Dél-Afrikában és Latin-Amerikában. Valamennyi üzem rendelkezik ISO 9001-vision 2000 (folyamatalapú minőségirányítás) és ISO 14000 (környezetirányítás) tanúsítvánnyal.

Károsanyag-kibocsátás és alternatív üzemanyagok

Euro VI motorok SCR-technológiával

Az Iveco Cursor és Tector motorcsaládjai megfelelnek az Euro VI szabványoknak, köszönhetően a nagy hatásfokú, szelektív katalitikus redukciós (SCR) technológia – az úgynevezett HI-eSCR – alkalmazásának. Ez a technológia optimalizálja az égési és a kipufogógáz-utókezelési folyamatokat, csökkentve az üzemanyag-fogyasztást, és hatékonyabbá téve a nitrogén-oxidok (NOx) átalakítását.

Elektromos hajtás

Az Iveco 1986-ban fejlesztette ki és építette meg az első elektromos hajtású Daily modellt; később a kínálat tehergépkocsikkal és városi autóbuszokkal bővült. Az Iveco bemutatta az elektromos hajtású, nulla károsanyag-kibocsátású „New Daily” modellt, amelyben egy akkumulátorrendszer – egy inverter közbeiktatásával – egy háromfázisú aszinkron villanymotort lát el energiával. Ez a motor felel a jármű közvetlen mozgatásáért, fékezéskor pedig energia-visszanyerést (rekuperációt) végez. A jármű két–négy darab, nátrium-nikkel-klorid (Na/NiCl2) technológiával készült akkumulátorral üzemel, 278 voltos névleges feszültségen. A maximális sebesség elektronikusan 70 km/h-ra van korlátozva, a hatótávolság pedig – az akkumulátorok számától és az alkalmazási körülményektől függően – 90 és 130 km között mozog egy teljes feltöltéssel.

Párhuzamos dízel-elektromos hibrid hajtás

A párhuzamos hibrid megoldás egy dízelmotort és egy villanymotort is magában foglal, amelyek külön-külön vagy egyidejűleg is használhatók. Ez nagyobb rugalmasságot biztosít a működtetés során, és lehetővé teszi a jármű számára, hogy városi környezetben, valamint nem városi körülmények között. 2010-ben az Iveco bevezette ezt a technológiát az Eurocargo Ibrido modellnél – egy olyan, az európai piacra szánt haszongépjárműnél, amely elektromos-dízel párhuzamos hajtásrendszerrel rendelkezik, és amelyet városközpontokban történő áruszállításra, illetve árugyűjtésre terveztek. A dízelmotoros változatokhoz képest a teherbírás 200 kg-mal csökken, ugyanakkor városi használat mellett akár 30%-os megtakarítás is elérhető.

A Eurocargo hibrid kínálata két változatból áll:

  • A 7,5 tonnás változat egy 16 szelepes, 4 hengeres, Euro V besorolású FPT Industrial Tector dízelmotort használ, amelynek maximális teljesítménye 160 LE (118 kW). Ehhez egy olyan hajtásrendszer társul, amely egy 60 LE (44 kW) teljesítményű elektromos motor-generátorból, egy 6 fokozatú automatizált sebességváltóból és egy 1,8 kWh névleges kapacitású lítium-ion (Li-ion) akkumulátorcsomagból áll.
  • A 12 tonnás változat a 16 szelepes, 4 hengeres, EEV besorolású FPT Industrial Tector motort alkalmazza, amelynek maximális teljesítménye 180 LE (132 kW). Ezt egy 60 LE (44 kW) teljesítményű elektromos motor-generátor, egy 6 fokozatú automatizált sebességváltó és egy 1,8 kWh névleges kapacitású lítium-ion (Li-ion) akkumulátorcsomag egészíti ki.

Dízel-elektromos hibrid

Az Iveco 1990 óta van jelen ezen a területen; városi és elővárosi közlekedésre szánt, 6, 7, 4 és 12 méteres autóbuszokat kínál. A soros hibrid technológia lényege, hogy a járműben a hagyományos motoroknál kisebb méretű dízelmotor kap helyet, amely akkumulátortöltőként funkcionál.

CNG – sűrített földgáz

Az Iveco könnyű-, közép- és nehézkategóriás járművei, valamint autóbuszai metánüzeműek is lehetnek. A metán használatával – azonos hasznos teher és megtett távolság mellett – a dízelmotorokhoz képest 38%-os megtakarítás érhető el az üzemanyag-fogyasztásban (a szállított tömegre vetítve). Emellett az Euro VI-os dízelmotorokhoz képest a metánüzemű motorok körülbelül 60%-kal csökkentik a nitrogén-oxid-kibocsátást (NOx), a részecskekibocsátást pedig mintegy 70%-kal.

Cseppfolyós földgáz

2012 áprilisában az Iveco bemutatta első, ezzel a technológiával felszerelt járművét, a Stralis LNG-t. A sűrített földgázzal (CNG) működő járművekkel ellentétben a cseppfolyós földgázt (LNG) alkalmazó technológia nagyobb hatótávolságot tesz lehetővé egyetlen tankolással (akár 750 km-t is), emellett csökkenti a jármű saját tömegét, így növelve a hasznos teherbírást. A két technológia közötti fő különbség a földgáz tárolási módjában rejlik: ebben az esetben az anyagot folyékony halmazállapotban, -161 °C-on tárolják kriogén tartályokban, majd egy hőcserélőn keresztül felmelegítik, így a motorhoz már gáz halmazállapotban jut el. Továbbá a jármű zajkibocsátása 3–6 decibellel alacsonyabb, mint a hasonló dízelüzemű járműveké.

Iveco Trakker Bifuel – dízel-etanol prototípus

Az Iveco megalkotta az első olyan prototípust, amely kettős üzemanyagú (bifuel) rendszerrel működik, dízel és etanol felhasználásával. A technológiát az Iveco fejlesztette ki az FPT Industrial és a Bosch vállalatokkal együttműködve. A prototípus alapjául egy Trakker tehergépjármű szolgál, amely 360 lóerős, Common Rail rendszerű Cursor 9 motorral van felszerelve, és 40–60%-os etanol-dízel keverékkel is üzemeltethető. A prototípust a Raízen tesztelte, amely a Cosan cukornád-feldolgozó vállalat és a Shell közös vállalata. 2011-ben ez a prototípus hozta el az Iveco számára a „Prêmio Top Etanol” díjat az alternatív üzemanyag-technológia elismeréseként.

Fűtési és légkondicionáló rendszerek

Egy elektromos és hibrid járművekhez tervezett hőszivattyús rendszer prototípusát építették be egy Iveco Daily járműbe. A rendszer a hajtásrendszerek által termelt, alacsony hőmérsékletű hőt hasznosítva hűti vagy fűti az utasteret. Ezzel egyidejűleg a vezérlési stratégiák minimalizálják az energiaigényt, így mérsékelve a fogyasztásra gyakorolt hatást.

Iveco járművek

A márka termékpalettáján megtalálható a Daily (amely a 3,3–7,2 tonnás össztömeg-kategóriát fedi le), az Eurocargo (6–19 tonna), valamint a 16 tonna feletti nehézkategóriában az Iveco Way sorozat: az országúti Iveco S-Way, a terepes Iveco T-Way, illetve a könnyű terephasználatra szánt Iveco X-Way. 2023-ban az Iveco bejelentette új „Driveway Bodybuilder” programját, amely lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy készletről válasszanak billenőplatós, illetve darus-billenőplatós felépítménnyel ellátott, X-Way alvázra épülő járműveket.

Jelenlegi modellek

Haszonjárművek

Katonai járművek (Iveco Defence Vehicles)

Autóbuszok

Korábbi modellek

Szponzorációk

Az Iveco támogatta az 1980-as moszkvai olimpiai játékokat, az 1982-es Davis-kupát, az 1982-es labdarúgó-világbajnokságot, Jacques Cousteau 1983-as, az Amazonas-medencében zajló expedícióit, valamint a „Raid Pigafetta” elnevezésű expedíciót, amelynek során egy Iveco-Fiat 75 PC 4x4 típusú jármű elsőként kerülte meg a Földet. Emellett két új részleg is létrejött: az egyik az autóbusz-dízelmotorok, a másik a tűzoltójárművek gyártásával foglalkozott. A vállalat szponzorálta továbbá a Sugar Ray Leonard és Tommy Hearns közötti két mérkőzés közül az elsőt, valamint az Aaron Pryor és Alexis Argüello közötti összecsapást is.

2006-ban az Iveco 1200 darab Irisbus autóbuszból álló flottával támogatta a torinói téli olimpiai játékokat. A következő évben az Iveco az új-zélandi rögbiválogatott, az „All Blacks” szponzora lett. 2009-ben az Iveco – a Scuderia Ferrari régóta tartó támogatása mellett – a MotoGP teherautó- és haszongépjármű-beszállítójává vált.

Az Iveco a Petronas De Rooy csapattal és a holland versenyzővel, Gerard de Rooy-jal megnyerte a 2012-es Dakar-ralit egy Iveco Powerstar volánja mögött. De Rooyt Stacey és Biasion követték két Iveco Trakker Evolution 2 volánja mögött; a járműveket több mint 900 lóerős FPT Industrial C13 motorral szerelték fel. De Rooy az Iveco színeiben megnyerte a 2016-os Dakar-ralit, míg Janus van Kasteren a 2023-as Dakar-ralin diadalmaskodott.

Képgaléria