Abarth

Abarth & C. S.p.A.
Típusautómárka, tuning vállalkozás
Alapítva1949. március 31.
Székhely Olaszország, Torino
VezetőkOlivier François (vezérigazgató)
Alfredo Altavilla (kereskedelmi vezető)
AlapítóCarlo Abarth
Iparágjárműipar, tuning
TulajdonosStellantis Europe (1)
FormaS.p.A.
Termékeksportautó
AnyavállalataStellantis
Az Abarth & C. S.p.A. weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Abarth & C. S.p.A. témájú médiaállományokat.

Az Abarth & C. S.p.A a Stellantis autógyártó csoport részeként működő olasz sportautó- és tuningmárka. 1949-ben az olasz-osztrák Carlo Abarth alapította.

Története

1949 – Abarth & C.

1950-es 205A, az egyik első Abarth autó

1947-től Carlo Abarth a Porsche olaszországi képviselőjeként a Cisitalia-nál dolgozott. A következő évben a gyártó a csőd szélére került, és az alapító, Piero Dusio Argentínába repült, majd 1949-ben Abarth is kiszállt a projektből.

Az Armando Scagliarini által finanszírozott Abarth, átvette a Cisitalia vagyonát és 1949. március 31-én barátjával létre hozták az Abarth és Társa nevű vállalkozást. A márka emblémája Abarth születési csillagjegyéből a piros-sárga pajzsra helyezett fekete skorpióból ihlette.

A Cisitalia felszámolásából az Abarth öt 204 sportautót (két komplett Spidert és három befejezetlent), egy D46-os együléses autót és különféle alkatrészeket szerzett be. A Cisitalia 204-eseket azonnal átkeresztelték Abarth Cisitalia 204A-ra. Az Abarth elkezdett sportkocsikat építeni és versenyeztetni, amelyeket az utolsó Cisitalia autókból fejlesztettek ki. Guido Scagliarini mellett a "Squadra Abarth" versenycsapat korábbi sikeres versenyzőket versenyeztetett, köztük Tazio Nuvolarit, Franco Cortese-t és Piero Taruffit. 1950. április 10-én a Palermo–Monte Pellegrino versenytávot Tazio Nuvolari az Abarth 204A volánja mögött megnyerte az osztályában. A versenyzés mellett a cég fő tevékenysége a kiegészítők és teljesítménynövelők gyártása és értékesítése volt. Az alkatrészek kifejezetten a Fiat, a Lancia, a Cisitalia és Simca autókhoz, például szívócsövek és hangtompítók.

1951. április 9-én a cég székhelyét Torinóba helyezték át. 1952-ben kezdet a vállalkozás jó kapcsolatot kialakítani a Fiattal, amikor megépítették az Abarth 1500 Bipostót a Fiat mechanikájára.

1957-ben az Abarth megállapodást kötött a Fiattal, melynek értelmében közvetlen díjat fizettek a sikeres versenyzésért. Az Abarth ennek megfelelően számtalan hegyi- és sportkocsi-versenyen indult autóival szerte a világon, főként 850-2000 köbcentiméteres kategóriákban, a Porsche 904-el és a Ferrari Dinóval versenyezve a magasabb kategóriákban. Mivel az eredmények száma alapján fizették őket, az Abarth minden lehetséges osztályban és a világ országaiban benevezte autóit. 1962-től 1965-ig Hans Herrmann gyári pilóta volt a cégnél, 1963-ban Teddy Pilette-tel megnyerte az 500 km-es Nürburgringet.

Abarth megígérte Johann Abtnak, hogy ingyen versenyezhet egy gyári autóval, ha minden versenyt megnyer, amelyre benevezett. Abt-nak majdnem sikerült; a 30 benevezett versenyből 29-et nyert meg, egyszer pedig második lett. Később Abt megalapította az Abt Sportsline-t.

Abarth 595, a Fiat 500 alapjaira épült

Az Abarth nagy teljesítményű kipufogócsöveket gyártott, melyeket közúti járművek tuningkészleteivé vált, főként a Fiat számára. Az 1950-es évekbeli Lambretta „D” és „LD” modellekhez versenykipufogót gyártottak. Az eredeti Abarth LD kipufogók ma már értékes gyűjtői tárgyak. A Lambretta még több 125 köbcentis motorkerékpár szárazföldi sebességrekordját is megőrizte az 1950-es években, részben az Abarth által számukra kifejlesztett kipufogó miatt.

1958-ban az Abarth a milánói Alfa Romeóval együttműködve kifejlesztette az Abarth Alfa Romeo 1000-et. Elküldtek egy mérnököt, Mario Coluccit, hogy felügyelje a folyamatot. Abarthot lenyűgözte a képessége, és bár az autó egyedi maradt, Colucci 1960-ban az Abarth műszaki igazgatói posztját kapta. Colucci első terve egy középmotoros, csővázas roadster volt, amely a 750-es motort használta. Az Abarth Spider Sport-nak szerencsétlen periódusa volt, és soha nem ért el nagy sikereket a versenyeken, míg maga Abarth a hátsó motor elrendezését részesítette előnyben, és továbbra is mindkét típust kínálta. A Spider Sport sorozat 700 és 1000 köbcentiméteres lökettérfogattal is készült, míg néhány késői példányt Simca eredetű, 1300 köbcentiméteres motorokkal szereltek fel. A Colucci következő terve, a Group 4 1000 SP sokkal sikeresebb volt, és egy sor középmotoros, csővázas, üvegszálas testű sportprototípust szült.

A Fiattal való szoros együttműködés mellett ritkán kerülhetett sor más gyártóval való közös munkára, mint például a Simcával vagy az Alfa Romeóval.

1971 – Eladás a Fiatnak

Carlo 1971. július 31-én eladta az Abarth-ot a Fiatnak. A felvásárlást csak október 15-én hozták nyilvánosságra. A márkanév és az utcai autós részlege a Fiat, míg a sportautó részleg az Enzo Osella tulajdonába került. Osella autókat, alkatrészeket, technikusokat és sofőröket szerzett, köztük Arturo Merzario-t, és folytatta a versenyzést, megalapítva az Osella versenycsapatot.

A Fiat tulajdonában az Abarth a Fiat Group versenyosztálya lett, amelyet Aurelio Lampredi motortervező irányított. Az Abarth előkészítette a Fiat rali autóit, köztük a Fiat 124 Abarth Rallyt és a 131 Abarthot. 1977 decemberében, az 1978-as versenyszezon előtt, a korábban versengő Abarth-ot és Squadra Corse Lanciát a Fiat egyesítette. Cesare Fiorio-t nevezték ki igazgatónak, míg Daniele Audetto sportigazgató volt. A kombinált versenyosztály kifejlesztette a Lancia Beta Montecarlo Turbót 5-ös csoportú versenyautót, amely 1980-ban megnyerte a márkák világbajnokságát és 1981-ben az állóképességi világbajnokságot. Megalkotta a Lancia Rally 037 B-csoportos rali autót is, amely megnyerte a Lancia számára az 1983-as gyártói világbajnokságot.

1981. október 1-jén az Abarth & C. megszűnt, helyét a Fiat Auto Gestione Sportiva vette át, az anyavállalat versenyprogramok menedzselésére szakosodott részlege, amely 1999 végéig működött, amikor megváltozott a Fiat Auto Corse SpA-ra.

A Fiat vagy leányvállalatai, a Lancia és az Autobianchi által épített kereskedelmi modellek az Abarth társmárkáját viselték, köztük az Autobianchi A112 Abarthot, amely egy könnyű és olcsó autó volt. Az A112 Abarth-t 58 lóerős motorral mutatták be, majd hamarosan egy 70 lóerős, és egy speciális "A112 Abarth-trophy"-t futtattak 1977 és 1984 között.

Az 1980-as években az Abarth nevet főleg a nagy teljesítményű autók jelölésére használták, mint például a Fiat Ritmo Abarth 125/130 TC-t.

A 2000-es években a Fiat az Abarth márkát használta a felszereltségi/modellszint megjelölésére, akárcsak a Fiat Stilo Abarth esetében.

2007 – Az Abarth & C. S.p.A. újjászületése

2007. február 1-jén az Abarth különálló vállalkozásként újra alakult Abarth & CSpA néven, amelyet 100%-ban a Fiat Group Automobiles SpA, a Fiat SpA gyártásával és értékesítésével foglalkozó leányvállalata irányít. Az első piacra dobott modellek az Abarth Grande Punto és az Abarth Grande Punto S2000 voltak. A márka az Officine 83-ban található, amely a régi Mirafiori mérnöki üzem része. [25] A vezérigazgató 2022-től Olivier François . 2015-ben az Abarth anyavállalatát átnevezték FCA Italy S.p.A.-ra, ami tükrözi a Fiat S.p.A.-nak a Fiat Chrysler Automobilesbe való beolvadását.

Yamaha XSR900 Abarth

2017-ben az Abarth együttműködött a Yamahával egy limitált szériás motorkerékpár, a „Sport Heritage café racer special” néven. Az XSR900 Abarth névre keresztelt 847 köbcentiméteres, három hengeres CP3 motorblokkja, a Yamaha XSR900-ra épült.

Modellek

Jelenlegi modellek

500 500C Pulse Fastback
Osztály: Városi autó
Karosszéria: 3 ajtós ferdehátú
Gyártás: 2008–jelenleg is
Osztály: Városi autó
Karosszéria: 3 ajtós kabrió
Gyártás: 2010–jelenleg is
Osztály: Szubkompakt crossover
Karosszéria: 5 ajtós ferdehátú
Gyártás: 2022–jelenleg is
Osztály: Szubkompakt crossover SUV
Karosszéria: 5 ajtós kupé SUV
Gyártás: 2023–jelenleg is

Az Abarth által gyártott autók

Nem az Abarth által gyártott, de Abarth-jelvényekkel ellátott autók

Az Abarth & C. S.p.A. (2007–) alatt gyártott autók

Abarth tuninggal gyártott autók

Más gyártók által az Abarth közreműködésével gyártott autók

Fiat Corse – N Technology által gyártott autók Abarth néven

Jegyzetek

  1. ↑ "Alfredo Altavilla - FCA Group". www.fcagroup.com. 2014. október 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. március 22.
  2. ↑ "Abarth wants 100 dealers in Europe". autonews.com. Hozzáférés: 2008. január 7.
  3. 1 2 3 Boscarelli, Lorenzo. Abarth: le corse. Abarth: l'uomo e le sue auto; Fiorenzuola d’Arda, 9 May 2010. Monografie AISA (olasz nyelven). Vol. 90. Associazione Italiana per la Storia dell'Automobile. 3–25. o. 13 február 2015 dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva.
  4. ↑ Avidano, Renzo. Carlo Abarth - Il compendio di una vita per le auto e le corse. Abarth: l'uomo e le sue auto; Fiorenzuola d’Arda, 9 May 2010. Monografie AISA (olasz nyelven). Vol. 90. Associazione Italiana per la Storia dell'Automobile. 29–32. o. 13 február 2015 dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva.
  5. 1 2 "Karl Abarth, the man and his history". bernimotori.com. Hozzáférés: 2014. május 28.
  6. ↑ "Quando venne a Torino per la sua ultima gara". Stampa Sera. 1953. augusztus 13. 5. o. Hozzáférés: 2015. február 12.
  7. ↑ "Le attrattive del Salone". Stampa Sera. 1951. április 12. 2. o. Hozzáférés: 2015. február 12.
  8. ↑ "1952 Abarth 1500 Biposto Coupé". rickcarey.com. 21 július 2011 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 28 július 2011.
  9. 1 2 Mallett, Delwyn (2004. december). "Hot Abarths". Octane. Vol. 2, no. 18. 94. o.
  10. 1 2 3 4 5 6 "The history of Abarth". abarthcarsuk.com. 29 május 2014 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 28 május 2014.
  11. ↑ "Abt Sportsline történet – A kovácsműhelytől a villanyautókig". nrgreport.com. 2022. augusztus 2. Hozzáférés: 2023. március 27.
  12. ↑ "„Teamporträt: Audi Sport Team Abt Sportsline"". Auto-motor-sport.de. 2013. január 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. március 27.
  13. ↑ "125 Model D Racer". racinglambrettas.com. Hozzáférés: 2014. június 22.
  14. ↑ "Lambretta World Land Speed Record Scooter". lambrettista.net. 2013. október 7. Hozzáférés: 2014. június 22.
  15. ↑ "Alfa Romeo Abarth 1000". FCA Heritage. FCA Italy S.p.A. 2022. december 4. dátummal az eredeti címről archiválva.
  16. ↑ Mallett (2004), p. 95.
  17. ↑ "Fiat Abarth 1000 SP". FCA Heritage. FCA Italy S.p.A. 2022. szeptember 26. dátummal az eredeti címről archiválva.
  18. ↑ Greggio, Luciano. (2002). Abarth : the man, the machines. G. Nada. ISBN 88-7911-263-5. OCLC 62269051.
  19. ↑ "L'Abarth entra nel gruppo Fiat". La Stampa. 1971. október 16. 17. o. Hozzáférés: 2015. március 13.
  20. ↑ Avidano, Renzo. I rapporti con la Fiat. Abarth: l'uomo e le sue auto; Fiorenzuola d’Arda, 9 May 2010. Monografie AISA (olasz nyelven). Vol. 90. Associazione Italiana per la Storia dell'Automobile. 33–35. o. 13 február 2015 dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva.
  21. 1 2 Fenu, Michele (1977. december 6.). "Rally, Fiat e Lancia si uniscono in un nuovo "super-squadrone"". La Stampa. 17. o. Hozzáférés: 2015. március 13.
  22. ↑ "B-csoport, jövünk! – 40 éves a Lancia Rally 037". automotor.hu. 2022. december 22. Hozzáférés: 2024. március 27.
  23. ↑ "Autobianchi A112 Abarth 58 HP". FCA Heritage. FCA. 2020. január 14.
  24. ↑ "Fiat Ritmo Abarth 125TC / 130TC". 125tc (német nyelven). Hozzáférés: 2007. október 3.
  25. ↑ "Maximus! Maximus! TESZT: FIAT STILO ABARTH". totalcar.hu. 2002. február 2. Hozzáférés: 2024. március 27. {{cite web}}: line feed character in |title= at position 18 (súgó)
  26. ↑ "Önálló Abarth". https://onroad.hu/. 2007. augusztus 3. Hozzáférés: 2024. március 27. {{cite web}}: External link in |publisher= (súgó)
  27. ↑ "Nagy múlt, kis tuning". totalcar.hu. 2007. szeptember 28. Hozzáférés: 2024. március 27.
  28. ↑ Joseph, Noah. "Ferrari and FCA are officially separated". Autoblog. Hozzáférés: 2016. január 24.
  29. ↑ "XSR900 Abarth". Yamaha. 2016. december 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. december 5.
  30. ↑ Authentic USA-Spec Abarth: 1958 Fiat 750 Retrieved on 2 April 2011
  31. ↑ Abarth 209A Boano Coupe, www.ultimatecarpage.com Retrieved on 15 July 2014
  32. ↑ The Observer's Book of Automobiles, Thirteenth Edition, 1967, page 27
  33. 1 2 "1956 Abarth 750 (Bertone)". carstyling.ru. Hozzáférés: 2020. november 29.

Források

További információk