Az Abarth & C. S.p.A a Stellantis autógyártó csoport részeként működő olasz sportautó- és tuningmárka. 1949-ben az olasz-osztrák Carlo Abarth alapította.
Története
1949 – Abarth & C.
1950-es 205A, az egyik első Abarth autó
1947-től Carlo Abarth a Porsche olaszországi képviselőjeként a Cisitalia-nál dolgozott. A következő évben a gyártó a csőd szélére került, és az alapító, Piero DusioArgentínába repült, majd 1949-ben Abarth is kiszállt a projektből.
Az Armando Scagliarini által finanszírozott Abarth, átvette a Cisitalia vagyonát és 1949. március 31-én barátjával létre hozták az Abarth és Társa nevű vállalkozást. A márka emblémája Abarth születési csillagjegyéből a piros-sárga pajzsra helyezett fekete skorpióból ihlette.
A Cisitalia felszámolásából az Abarth öt 204 sportautót (két komplett Spidert és három befejezetlent), egy D46-os együléses autót és különféle alkatrészeket szerzett be. A Cisitalia 204-eseket azonnal átkeresztelték Abarth Cisitalia 204A-ra. Az Abarth elkezdett sportkocsikat építeni és versenyeztetni, amelyeket az utolsó Cisitalia autókból fejlesztettek ki. Guido Scagliarini mellett a "Squadra Abarth" versenycsapat korábbi sikeres versenyzőket versenyeztetett, köztük Tazio Nuvolarit, Franco Cortese-t és Piero Taruffit. 1950. április 10-én a Palermo–Monte Pellegrino versenytávot Tazio Nuvolari az Abarth 204A volánja mögött megnyerte az osztályában. A versenyzés mellett a cég fő tevékenysége a kiegészítők és teljesítménynövelők gyártása és értékesítése volt. Az alkatrészek kifejezetten a Fiat, a Lancia, a Cisitalia és Simca autókhoz, például szívócsövek és hangtompítók.
1951. április 9-én a cég székhelyét Torinóba helyezték át. 1952-ben kezdet a vállalkozás jó kapcsolatot kialakítani a Fiattal, amikor megépítették az Abarth 1500 Bipostót a Fiat mechanikájára.
1957-ben az Abarth megállapodást kötött a Fiattal, melynek értelmében közvetlen díjat fizettek a sikeres versenyzésért. Az Abarth ennek megfelelően számtalan hegyi- és sportkocsi-versenyen indult autóival szerte a világon, főként 850-2000 köbcentiméteres kategóriákban, a Porsche 904-el és a Ferrari Dinóval versenyezve a magasabb kategóriákban. Mivel az eredmények száma alapján fizették őket, az Abarth minden lehetséges osztályban és a világ országaiban benevezte autóit. 1962-től 1965-ig Hans Herrmann gyári pilóta volt a cégnél, 1963-ban Teddy Pilette-tel megnyerte az 500 km-es Nürburgringet.
Abarth megígérte Johann Abtnak, hogy ingyen versenyezhet egy gyári autóval, ha minden versenyt megnyer, amelyre benevezett. Abt-nak majdnem sikerült; a 30 benevezett versenyből 29-et nyert meg, egyszer pedig második lett. Később Abt megalapította az Abt Sportsline-t.
Abarth 595, a Fiat 500 alapjaira épült
Az Abarth nagy teljesítményű kipufogócsöveket gyártott, melyeket közúti járművek tuningkészleteivé vált, főként a Fiat számára. Az 1950-es évekbeli Lambretta „D” és „LD” modellekhez versenykipufogót gyártottak. Az eredeti Abarth LD kipufogók ma már értékes gyűjtői tárgyak. A Lambretta még több 125 köbcentis motorkerékpár szárazföldi sebességrekordját is megőrizte az 1950-es években, részben az Abarth által számukra kifejlesztett kipufogó miatt.
1958-ban az Abarth a milánói Alfa Romeóval együttműködve kifejlesztette az Abarth Alfa Romeo 1000-et. Elküldtek egy mérnököt, Mario Coluccit, hogy felügyelje a folyamatot. Abarthot lenyűgözte a képessége, és bár az autó egyedi maradt, Colucci 1960-ban az Abarth műszaki igazgatói posztját kapta. Colucci első terve egy középmotoros, csővázas roadster volt, amely a 750-es motort használta. Az Abarth Spider Sport-nak szerencsétlen periódusa volt, és soha nem ért el nagy sikereket a versenyeken, míg maga Abarth a hátsó motor elrendezését részesítette előnyben, és továbbra is mindkét típust kínálta. A Spider Sport sorozat 700 és 1000 köbcentiméteres lökettérfogattal is készült, míg néhány késői példányt Simca eredetű, 1300 köbcentiméteres motorokkal szereltek fel. A Colucci következő terve, a Group 4 1000 SP sokkal sikeresebb volt, és egy sor középmotoros, csővázas, üvegszálas testű sportprototípust szült.
A Fiattal való szoros együttműködés mellett ritkán kerülhetett sor más gyártóval való közös munkára, mint például a Simcával vagy az Alfa Romeóval.
1971 – Eladás a Fiatnak
Carlo 1971. július 31-én eladta az Abarth-ot a Fiatnak. A felvásárlást csak október 15-én hozták nyilvánosságra. A márkanév és az utcai autós részlege a Fiat, míg a sportautó részleg az Enzo Osella tulajdonába került. Osella autókat, alkatrészeket, technikusokat és sofőröket szerzett, köztük Arturo Merzario-t, és folytatta a versenyzést, megalapítva az Osella versenycsapatot.
A Fiat tulajdonában az Abarth a Fiat Group versenyosztálya lett, amelyet Aurelio Lampredi motortervező irányított. Az Abarth előkészítette a Fiat rali autóit, köztük a Fiat 124 Abarth Rallyt és a 131 Abarthot. 1977 decemberében, az 1978-as versenyszezon előtt, a korábban versengő Abarth-ot és Squadra Corse Lanciát a Fiat egyesítette. Cesare Fiorio-t nevezték ki igazgatónak, míg Daniele Audetto sportigazgató volt. A kombinált versenyosztály kifejlesztette a Lancia Beta Montecarlo Turbót 5-ös csoportú versenyautót, amely 1980-ban megnyerte a márkák világbajnokságát és 1981-ben az állóképességi világbajnokságot. Megalkotta a Lancia Rally 037 B-csoportos rali autót is, amely megnyerte a Lancia számára az 1983-as gyártói világbajnokságot.
1981. október 1-jén az Abarth & C. megszűnt, helyét a Fiat Auto Gestione Sportiva vette át, az anyavállalat versenyprogramok menedzselésére szakosodott részlege, amely 1999 végéig működött, amikor megváltozott a Fiat Auto Corse SpA-ra.
A Fiat vagy leányvállalatai, a Lancia és az Autobianchi által épített kereskedelmi modellek az Abarth társmárkáját viselték, köztük az Autobianchi A112 Abarthot, amely egy könnyű és olcsó autó volt. Az A112 Abarth-t 58 lóerős motorral mutatták be, majd hamarosan egy 70 lóerős, és egy speciális "A112 Abarth-trophy"-t futtattak 1977 és 1984 között.
Az 1980-as években az Abarth nevet főleg a nagy teljesítményű autók jelölésére használták, mint például a Fiat Ritmo Abarth 125/130 TC-t.
A 2000-es években a Fiat az Abarth márkát használta a felszereltségi/modellszint megjelölésére, akárcsak a Fiat Stilo Abarth esetében.
2007 – Az Abarth & C. S.p.A. újjászületése
2007. február 1-jén az Abarth különálló vállalkozásként újra alakult Abarth & CSpA néven, amelyet 100%-ban a Fiat Group Automobiles SpA, a Fiat SpA gyártásával és értékesítésével foglalkozó leányvállalata irányít. Az első piacra dobott modellek az Abarth Grande Punto és az Abarth Grande Punto S2000 voltak. A márka az Officine 83-ban található, amely a régi Mirafiori mérnöki üzem része. [25] A vezérigazgató 2022-től Olivier François . 2015-ben az Abarth anyavállalatát átnevezték FCA Italy S.p.A.-ra, ami tükrözi a Fiat S.p.A.-nak a Fiat Chrysler Automobilesbe való beolvadását.
Yamaha XSR900 Abarth
2017-ben az Abarth együttműködött a Yamahával egy limitált szériás motorkerékpár, a „Sport Heritage café racer special” néven. Az XSR900 Abarth névre keresztelt 847 köbcentiméteres, három hengeres CP3 motorblokkja, a Yamaha XSR900-ra épült.
Fiat Cinquecento 900 Trofeo kitcar (a csapatoknak saját raliautójukat kellett megépíteniük a Fiat N Technology-ból származó Abarth versenyalkatrészekből)
123Boscarelli, Lorenzo. Abarth: le corse. Abarth: l'uomo e le sue auto; Fiorenzuola d’Arda, 9 May 2010. Monografie AISA (olasz nyelven). Vol.90. Associazione Italiana per la Storia dell'Automobile. 3–25.o. 13 február 2015 dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva.
↑Avidano, Renzo. I rapporti con la Fiat. Abarth: l'uomo e le sue auto; Fiorenzuola d’Arda, 9 May 2010. Monografie AISA (olasz nyelven). Vol.90. Associazione Italiana per la Storia dell'Automobile. 33–35.o. 13 február 2015 dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva.
.png)
Olaszország, Torino
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.svg){kind=logo}
