Jan Timman

A kezdetek

Apja Rein Timman matematika professzor. A gyerek Jan rajongott a matematika iránt, és korán megismerkedett a sakkjátékkal is. 12 éves korában megnyerte Hollandia ifjúsági bajnokságát. 1967-ben, 15 évesen az U20 junior sakkvilágbajnokságon bronzérmet szerzett. Alapfokú iskoláinak befejezése után a Delfti Egyetem (Technische Universiteit Delft) matematika szakán folytatta tanulmányait.

1971-ben szerezte meg a nemzetközi mesteri címet, és rá három évre, 1974-ben vált nemzetközi nagymesterré, Max Euwe, és Jan Hein Donner után harmadik holland sakkozóként. Ebben az évben nyerte meg először a holland sakkbajnokságot, amit még nyolc alkalommal (1975, 1976, 1978, 1980, 1981, 1983, 1987 és 1996) megismételt. Első nagy nemzetközi sikerét az 1973/74-es hastigsi tornán aratta, ahol Mihail Tallal, Gennagyij Kuzminnal és Szabó Lászlóval holtversenyben az első helyen végzett.

Nagy versenyek élén

1974-től kezdődően több erős nagymesterversenyen végzett egyedül vagy holtversenyben az élen. Többek között 1974-ben Zomborban (holtversenyben Borisz Gulkóval), 1975-ben Netanyában, 1976-ban Reykjavíkban (holtversenyben Fridrik Ólafssonnal), 1978-ban Amszterdamban az IBM szupertornáján, valamint Nikšić-ben és 1978/79-ben Bled/Portorož-ban.

Élő-pontszáma alapján 1982-ben Anatolij Karpov mögött a világranglista 2. helyét foglalta el, és továbbra is kiemelkedő eredményeket mutatott fel. Első helyezést ért el (Karpov előtt) 1981-ben az IBM versenyen Amszterdamban és a Hoogovens versenyen Wijk aan Zee-ben, ahol elsőségét 1985-ben megismételte. Első lett Linaresben 1988-ban, az Euwe-emlékversenyen 1989-ben, és ugyanebben az évben megnyerte a Rotterdamban rendezett világkupa-versenyt. Kiemelkedő eredményt ért el 1981-ben Las Palmasban, 1982-ben Mar del Platában, 1984-ben Bugojnóban egyedüli elsőséget szerez, és Szarajevóban Korcsnojjal holtversenyben végez az első helyen.

Világbajnokjelöltként

A világbajnokságért folyó versengésben először 1972-ben Helsinkiben vett részt, ahol a zónaversenyen a 8. helyet szerezte meg. A következő világbajnoki ciklusban, 1975-ben a Reykjavíkban egy hellyel előrébb lépett, és a 7. lett.

Az 1979/81-es sakkvilágbajnoksági ciklusban már sikerrel vette az első akadályt, és az Amszterdamban rendezett zónaversenyen elért holtversenyes első helyezése révén továbbjutott a zónaközi versenybe. A Rio de Janeiróban rendezett zónaközi versenyen éppen, hogy lemaradt fél ponttal a továbbjutásról, és az élen holtversenyben végző három versenyző mögött a 4. helyen végzett.

Az 1984-es világbajnoksági ciklusban már közvetlenül a zónaközi versenyen indulhatott, de a Las Palmasban rendezett versenyen csak a 6. helyet sikerült megszereznie.

Az 1987-es világbajnoki ciklusban sikerült az áttörés, és a Taxcóban rendezett zónaközi verseny 1,5 pontos előnnyel történő megnyerését követően a világbajnokjelöltek Montpellierben rendezett körmérkőzéses versenyének akadályát is sikerrel veszi, és három szovjet versenyző mellett negyedikként továbbjutott a legjobb nyolc versenyző párosmérkőzéses szakaszába. Itt az első körben, 1986. január–februárban Tilburgban 6–3 arányú vereséget szenvedett a szovjet Artur Juszupovtól.

Bővebben: 1990-es sakkvilágbajnokság

A következő, 1990-es világbajnoksági ciklusban az előző versenysorozatban elért eredménye alapján már közvetlenül a legjobb 16 közötti párosmérkőzéses szakaszban indulhatott. Itt már egészen a világbajnokjelölti döntőig jutott, miután az előmérkőzések során 1988-ban 3,5–2,5 arányban legyőzte a szovjet Valerij Szalovot, a negyeddöntőben ugyanilyen arányban győzött a magyar Portisch Lajos ellen. Az 1989. októberben Londonban rendezett elődöntőben 4,5–3,5 arányban vette az angol Jon Speelman elleni akadályt, és csak a világbajnokjelöltek versenyének döntőjében szenvedett vereséget Anatolij Karpovtól 6,5–2,5 arányban.

Az 1993-as világbajnoki ciklusban ismét a világbajnokjelöltek döntőjéig jutott, miután a világbajnokjelöltek versenyén az előmérkőzések során a német Robert Hübnert 4,5–2,5-re, a negyeddöntőben a svájci színekben játszó Viktor Korcsnojt is 4,5–2,5-re verte, majd az elődöntőben visszavágott az 1986-os vereségért az ezúttal már német színekben játszó Artur Juszupovnak 6–4 arányban, és csak a döntőben szenvedett vereséget az angol Nigel Shorttól 7,5–5,5 arányban. Mivel időközben Garri Kaszparov megalakította a Professzionális Sakkozók Szövetségét (PCA), és a világbajnoki döntőt Nigel Shorttal ennek keretében vívta meg, a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) úgy határozott, hogy a „FIDE-sakkvilágbajnok” címért a világbajnokjelöltek versenyének döntőse, Jan Timman és a Nigel Shorttól az elődöntőben vereséget szenvedő Anatolij Karpov küzdjön meg.

Bővebben: 1993-as FIDE-sakkvilágbajnokság

A FIDE-sakkvilágbajnoki címért folyó párosmérkőzésre 1993. november–decemberben három holland városban (Zwolle, Arnhem, Amszterdam), valamint az indonéziai Jakartában került sor. A mérkőzést Karpov 12,5–8,5 arányban nyerte.

Az 1994/96-os FIDE-sakkvilágbajnoksági ciklusban, mint a előző világbajnoki döntő vesztesének a világbajnokjelöltek párosmérkőzéses szakaszában kellett csak megkezdenie a versengést. Az első körben 4,5–3,5 arányban győzött a francia Joël Lautier ellen, a második körben azonban ugyanilyen arányban kikapott az orosz Valerij Szalovtól.

Az 1998-as FIDE-sakkvilágbajnokságot egyenes kieséses rendszerben rendezték 97 indulóval. Timmannak kiemeltként az első körben nem kellett játszania, a második körben a szlovén színekben játszó Alekszandr Beljavszkijtól 1,5–0,5 arányban vereséget szenvedett, így kiesett a további küzdelmekből.

Az 1999-es FIDE-sakkvilágbajnokságot 100 résztvevővel egyenes kieséses rendszerben rendezték, ahol Timman kiemeltként a második fordulóban ült csak asztalhoz, és 1,5–0,5 arányban legyőzte az örmény Levon Aronjánt, a harmadik körben azonban ugyanilyen arányban vereséget szenvedett a fehérorosz Alekszej Fedorovtól.

Szereplései csapatban

Sakkolimpiák

1972–2004 között 13 sakkolimpián szerepelt Hollandia csapatában, ebből 12-szer az első táblán. Az 1976-ban Haifában rendezett sakkolimpián csapatban ezüstérmet nyertek, egyéniben az első táblán elért legjobb teljesítmény alapján aranyérmet kapott. A 13 sakkolimpián összesen 169 játszmát játszott, ebből 58-at megnyert, 86 alkalommal végzett döntetlenül, és 25-ször szenvedett vereséget.

Sakkcsapat-világbajnokság

1999-ben tagja volt a holland válogatottnak a sakkcsapat-világbajnokságon. Csapatban a 9. helyen végeztek, Timman egyéni eredménye az 1. táblán a 4. legjobb teljesítmény volt.

Sakkcsapat Európa-bajnokság

1983-ban, 1997-ben és 2005-ben szerepelt a holland válogatott csapatban a sakkcsapat Európa-bajnokságon. 1983-ban a csapat 5. helyen végzett, Timman eredménye az 1. táblán a mezőnyben a legjobb volt. 1997-ben gyengébben sikerült a szereplésük, a csapat 11., Timman egyénileg a 15. eredményt érte el. 2005-ben azonban Hollandia válogatottja megnyerte az Európa-bajnokságot, Timman ehhez a 4. táblán az 5. legjobb eredménnyel járult hozzá.

Bajnokcsapatok Európa-kupája

Különböző klubcsapatokkal 1979–2000 között hét alkalommal jutott be a BEK döntőjébe. 1984-ben a Volmac Rotterdam csapatával az elődöntőig jutottak, és 1988-ban bronzérmet nyertek. A De Variant Breda csapatával 1998-ban az 1. helyet szerezték meg, és 2000-ben a 3. helyen végeztek.

Későbbi eredményei

2004-ben holtversenyben első helyezést ért el Reykjavíkban, és holtversenyes 2. helyezést Amszterdamban. 2006-ban megnyerte a Siegemann-nagymesterversenyt Malmőben, és 2. helyen végzett a Staunton-emlékversenyen Londonban. 2007-ben a Sigeman-versenyen holtversenyben a 2. helyen végzett, 2009-ben egyedüli elsőként nyerte a Staunton-emlékversenyt Londonban. 2011-ben a 2. helyet szerezte meg az InventiChess nagymesterversenyen Antwerpenben, 2014-ben szintén 2. lett holtversenyben Baadur Jobavával a Tata Steel versenyén Wijk aan Zeeban.

2013-ban, a világbajnoki döntőjük 20. évfordulóján négyjátszmás párosmérkőzést játszott Anatolij Karpovval, amelyet Karpov nyert 2,5–1,5 arányban.

Jelenleg (2015), 64 évesen is aktívan versenyez, 2014. márciusban Élő-pontszáma még 2626 volt, jelenleg 2566.

Sakkfeladványszerző

Ismert és elismert sakkfeladványszerző, akinek legalább 50 sakkfeladványa ismert, és ezek közül több díjat is nyert. Egyik műve, amely 1995-ben 1. díjat nyert. A The Art of the Endgame (My Journeys in the Magical World of Endgame Studies) – 2011 című könyve 143 végjátékfeladványát tartalmazza. Sakkfeladványszerzői szakmai elismertségét jelzi, hogy 60. születésnapja alkalmából nemzetközi sakkfeladványszerző versenyt (J. Timman-60 Jubilee tourney 2012) hirdettek.

Megjelent művei

• Jan Timman analysiert Großmeisterpartien. Das Schacharchiv, Hamburg 1982, ISBN 978-3-88086-048-3
• Schaakwerk I Analyses en studies. Uitgeverij Bert Bakker, Amsterdam 1983, ISBN 90-6742-001-8. (dt.: Studien und Partien)
• Schaakwerk II. Aanvalswendingen en Eindspelfinesses. Uitgeverij Bert Bakker, Amsterdam 1991, ISBN 978-90-351-1086-1
• Chess the adventurous way. New In Chess, Alkmaar 1994, ISBN 90-71689-85-9.
• Ausgewählte Endspielstudien. Koblenz 1995, ISBN 3-929291-03-7. (Timman 40 legjobb végjátékleckéje)
• Studies and Games. Simon & Schuster, 1996. ISBN 978-1-85744-126-0.
• Timman's Selected Games: Chess the Adventurous Way. Simon & Schuster, 1996. ISBN 978-1-85744-121-5.
• The Art of Chess Analysis. Everyman Chess, 1997. ISBN 1-85744-179-6.
• De Kracht van het Paard, New i Chess, 2002, ISBN 90.5691.099.X
• De Macht van het Loperpaar, New in Chess, 2003, ISBN 90-5691-113-9.
• De Kracht van het Paard & De Macht van het Loperpaar, New in Chess, 2003.
• Curacao 1962, New in Chess, 2005 ISBN 90-5691-139-2 (angol nyelven)
• Botvinnik’s Secret Games, Hardinge Simpole Publishing, 2006, ISBN 9781843821786.
• On the attack. New In Chess, Alkmaar 2006, ISBN 90-5691-187-2.
• Die Kraft der Leichtfiguren. New In Chess, Alkmaar 2006, ISBN 90-5691-196-1.
• Max Euwe, Jan Timman: Fischer World Champion!, New in Chess, 2009, ISBN 978-90-5691-263-5
• The Art of the Endgame. My Journeys in the Magical World of Endgame Studies. New In Chess, Alkmaar 2011. ISBN 978-90-5691-369-4
• Тимман Я. Шахматы. Уроки стратегии. — Русский шахматный дом, 2011. — 264 с. — ISBN 978-5-94693-096-3
• Schakers, De Bezige Bij, 2012, ISBN 978-90-2347-144-8 (holland nyelven)