| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
| John Heartfield | |
| Született | Helmut Herzfelde 1891. június 19. Schmargendorf |
| Elhunyt | 1968. április 26. (76 évesen) Kelet-Berlin |
| Álneve | John Heartfield |
| Állampolgársága | német |
| Szülei | Franz Held |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Dorotheenstadti temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz John Heartfield témájú médiaállományokat. | |
John Heartfield, szül. Helmut Herzfeld (Berlin, 1891. június 19. – Kelet-Berlin, 1968. április 26.) német – képzőművész.
John Heartfield kiválóan példázza a huszadik századi művészt, aki jószerivel egész munkásságát a politikának szenteli. Miközben művészi fegyvertárát akarta felfrissíteni, feltalálta a – fotókollázs egy formáját, amely még napjainkban is jelentős hatással van a grafikai tervezők munkájára. (Az Adobe Photoshop program bizonyos montázsfunkciói az általa annak idején alkalmazott és továbbgondolt manuális technikai eljárásokon alapulnak.)
Berlinben született 1891-ben, Ő volt a legidősebb gyerek a négy közül. Apja, Franz Herzfeld szocialista költő és drámaíró volt, anyja, Alice egy textilgyárban dolgozott, sztrájkszónok és lelkes aktivista.
1895-ben Franz Herzfeldet egyévi börtönbüntetésre ítélték istenkáromlásért, s a család rövid időre a svájci Weggisbe menekült. További hányattatások után Ausztriában 1898-ban a szülők a gyerekeket magukra hagyták, s nyomtalanul eltűntek; a polgármester fogadta be az árvákat.
John Heartfield 1905-ben Wieland öccsét is magával vitte Wiesbadenbe, és az iskolát abbahagyta. Könyvárus segédjeként, majd két évig festőinasként dolgozott. 1908-ban felvételizett a müncheni Iparművészeti Főiskolára, s 1912-ig tanult ott, majd Mannheimbe ment, ahol tervezői állást kapott egy papírgyárban.