| John Milford Rutter | |
| John Rutter vezényel 2008-ban | |
| Született | 1945. szeptember 24. (81 éves) London, Egyesült Királyság |
| Állampolgársága | brit |
| Foglalkozása | zeneszerző, karmester, zenekiadó |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | klasszikus zene, kórus |
| Kiadók | Collegium Records, Universal, Naxos, Hyperion |
| Kapcsolódó együttes(ek) | Cambridge Singers |
| Hangszer | orgona |
| IPI-névazonosító | 00065243585 |
A Wikimédia Commons tartalmaz John Milford Rutter témájú médiaállományokat. | |
John Milford Rutter CBE (London, 1945. szeptember 24. –) angol zeneszerző, karmester és zeneműkiadó, 1988 óta az Egyházi Zenészek Céhének tagja, 1980 óta a princetoni Westminster Choir College tiszteletbeli tagja. 2007-ben megkapta a Brit Birodalom Érdemrendjének parancsnoki fokozatát (Commander of the British Empire).
Tanulmányait Londonban a Highgate Schoolban kezdte, majd a cambridge-i Clare College-ben zenét tanult. Itt írta első publikált műveit és készítette el első hangfelvételét karmesterként. Számos kórusműveket tartalmazó gyűjtemény szerkesztője, köztük a Sir David Willcocks-szal szerkesztett Carols for Choirs négy kötetéé is. 1974-ben Omahában már maga vezényelte Gloria című művét. 1975 és 1979 között iskolája zenei igazgatója volt. Állását feladta, hogy több időt szentelhessen a zeneszerzésnek. 1981-ben létrehozta a Cambridge Singers kamarakórust, amelynek legfőbb feladata a hangfelvételek elkészítése. 1984-ben saját kiadót is alapított Collegium Records néven, így saját és mások kórusműveit hatékonyabban adhatta közre, ami nagy visszhangot váltott ki. 1996-ban Canterbury érseke tiszteletbeli doktori címmel jutalmazta egyházzenei tevékenységét. 2002-ben a II. Erzsébet uralkodásának 50. évfordulójára megzenésített 150. zsoltár a Szent Pál katedrálisban tartott hálaadó szertartás egyik fénypontja volt. 2003-ban maga vezényelte a New York-i Carnegie Hallban Mass of the Children című, zenekarra, szólistákra és több kórusra írt művének ősbemutatóját. Tevékenységét 2007-ben a Brit Birodalom Érdemrendjének parancsnoki fokozatával ismerték el.
Idejét ma is megosztja a zeneszerzés és az előadások között, vendégkarmesterként Európa és Észak-Amerika számos koncerttermében és fesztiválján vezényelt, ezen kívül gyakran tart előadásokat egyetemeken is.